Lugosi LUGO László neve egybeforrt a budapesti fotográfiával. A 80-as évektől fáradhatatlanul járta a város utcáit és örökítette meg azokat a jellegzetességeit, amelyek nagy része aztán nyomtalanul eltűnt az időben. Éveket szentelt a graffitiknek is, több ezer képéből válogatva született meg a Graffiti – Read the Signs fotóalbum is, amit a kísérő tanulmányok, interjúk és szövegek még érdekesebbé tesznek. A könyv igazi kalandozás a város kevesek által ismert vidékein is, elhagyatott gyárépületekben, vasúti töltések mentén, romos falak között.
Színes, összefonódó betűk, kacifántos tagek, művészi kivitelezésű figurális ábrázolások – a városban mindenhol felbukkannak… Van, aki gyűlöli őket, mert vandalizmusnak tartja, más meg művészetként fogja fel, ami az urbánus lét elválaszthatatlan eleme. Az egyéni ízlésen túl azonban vitathatatlan, hogy a nyomot hagyás “itt is voltam” ősi, emberi vágyának legszínesebb és legkortársabb, városi formái ezek.
De honnan ered egyáltalán az elnevezés, hol és hogyan jelent meg mai formájában, mikor volt a fénykora Budapesten, mit láthat és érthet egy kívülálló ebből a szubkultúrából? A kötet a gazdag képanyag mellett izgalmasan vezeti be ebbe a világba az olvasót, történelmi keretbe is helyezve azt, ami mellett nap mint nap elmegyünk.
De mi is az a graffiti? A válasz attól is függ, honnan közelítjük meg a kérdést. A jogi megfogalmazás szerint általában a köz- és magánterületeken illegálisan elhelyezett felirat, kép vagy firka, tehát közönséges vandalizmus, másrészt azonban a kortárs művészet és reklámipar egyik legnagyobb hatású vizuális megújítója, gondoljunk csak Keith Haring és Basquiat graffitigyökerű műveire, amelyek a kortárs képzőművészet ikonjai lettek. És közben meg egy nagyon erős társadalmi üzenete is van:
Bombák, amik felrobbantják a város összképét, figyelmeztetve, hogy nem egyformán vagyunk egyenlők és szabadok, és minderről csak így informálhatók azok, akik nem így éreznek.
Bartha Dorka
A graffitire mint városi népművészetre hivatkozik LUGO, ami egy lázadó, helykereső szembeszálló szubkultúra művészete, munkáját pedig – ami egyszerre felfedezés, dokumentálás, és archiválás – városarcheológiának nevezte. A témában közel 4500 képet készített, ebből a vaskos kötetben 350 szerepel.
Én a fényképezést alapvetően kordokumentumok és látványok gyűjtésére használom… a graffitiket is azért gyűjtöm, hogy láthatóvá váljék és megmaradjon egy jellegzetes nagyvárosi kortárs szubkultúra jelenléte.
Ennek fényében ki gondolta volna, hogy a szót elsőként egy régészeti kontextusban használták: 1956-ban, pompeji feltárásakor a Graffiti de pompéi című könyv címében. A ma ismert jelenség 1970-es években bukkant fel Amerikában, a ma graffiti boom-ként ismert jelenség a hip-hoppal karöltve hódított meg az utcákat, és egy évtized alatt eljutott a múzeumokba is. Magyarországon a vasfüggöny lehullásával indult meg a térhódítása, a csúcspont a legtöbb alkotóval, writerrel, nagy crew-val a 2000-es évek elején volt.
Ma már sok legális formája létezik, a nagy tűzfalfestő csoportokban számok korábbi ismert crew tagja dolgozik, de szaporodnak a legál falak és események is, a szentendrei HÉV vonal menti Harisnyagyár fala a leghíresebb, de a szemeretelepi vasúti hangfogó is az évente megrendezésre kerülő All Caps kollektíva Meeting of Styles eseményeinek köszönhetően újra és újra átalakul.
2021-ben a Deák Galéria is egy nagy kiállítást szentelt a hazai street artnak, idén pedig éppen a Budapest Tuning egyik kiemelt eseménye volt a hazai művészeket és nagy nemzetközi neveket is felvonultató happening, ahol szeptemberben testközelből nézhettük végig egy-egy mű megszületését. Valamint 2021-ben a Deák Galéria is egy nagy kiállítást szentelt a hazai street artnak.
A kötetben környékek szerint nézegethetjük a budapesti graffitiket, nekem olvasás közben nagyon izgalmas volt a ráismerés folyamata. A Váci vonalon éveket ingáztam vonattal, és az ottani vasúti kerítések és elhagyatott épületek mindig is gazdagon dekoráltak voltak. A műfajból adódóan ezek – a legmaradandóbban is – pár év alatt eltűntek. Furcsa otthonosság érzését adta a ráismerés ezekre a hétköznapokban sokat látott, de talán tudatosan nem figyelt városi elemekre. Ezekből a kötetben több is szerepel, formák, minták, feliratok, amiket nagyon sokat látunk, de amíg nem irányítják rá a figyelmünket, addig tudatosan lehet nem is vesszük észre őket, csak hozzátartoznak a városi tájhoz.
Jakabovics Tibor – Kurdy Fehér János – Petró Zsuzska – Radics Panka
