Megkerestük a kandelábereket felújító céget, és nyájba terelt lámpatartókat találtunk a kertben, amik alig várják, hogy újjászülessenek. És azt is megtudtuk, hogy hova kerülnek, miután elkészültek.
Budapest Főváros Önkormányzata számára kiemelten fontos, hogy a Széchenyi Lánchídról leszerelt kandeláberek a főváros tulajdonából kikerülve is megőrizzék kulturális és történeti funkciójukat, így több megoldással is előálltak.
A Vagyonkezelő Központ Zrt. útján tizennégy darab kandelábert árverezés útján fog értékesíteni (erről itt írtunk). Az így befolyó összeget a kárpátaljai testvérvárosnak, Beregszásznak ajánlja fel Budapest, a helyi kórház, és különösen a frontról hazatérők rehabilitációját szolgáló fejlesztések támogatására. További harmincnégy darab, a Lánchídon már nem használható kandelábert olyan, főként állami vagy önkormányzati fenntartású intézményeknek (főleg múzeumoknak) adnak át térítésmentesen, amik egyrészt ezt kérték, másrészt biztosítani tudják a kandeláberek kulturális célú fenntartását.
Ezek a szervezetek jelezték igényüket az ingyenes lámpatartókra: Budapesti Történeti Múzeum, Városi Tömegközlekedési Múzeum, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, Nemzeti Múzeum, Kiskőrösi Úttörténeti Múzeum, de jut belőle a Budapest Közútnak és a felújítást végző cégnek is.
Prágába is kerül(het) belőle
A meglévő testvérvárosi kapcsolat alapján, diplomáciai ajándékozás keretében Prága városa is szeretné az egyik budapesti kandelábert kiállítani. Ők a korábban a pilonokra függesztett, összesen két darabból kapnak egyet, (az új, felfüggesztett lámpatestek most rozsdamentes láncon lógnak, a régi annyira rozsdásodott, hogy a szél sem tudta belengetni). Prága a tervek szerint művészeti célra használja majd fel a többszáz kilós ajándékot.
Hat kandeláber Budapest Főváros Önkormányzatánál maradna, a megújuló Városháza Parkban fognak világítási funkciókat ellátni.
Az értékesítésre és kulturális célú térítésmentes átadásra szánt kandelábereket Solymáron, a Kandeláber Manufaktúra Kft. kertjében találtuk meg, a felújítást végző mesterrel, Molnár Örssel együtt, akit a felújításról faggattunk. Kérdéseinkre a következőket mesélte el:
Egy komplett kandeláber lámpatestből, oszlopból és talapzatból áll, ezek együttes súlya 400 kg körül van, tucatjával mozgatni és tárolni őket rémálom: összetörik alattuk a raklap, besüllyed a föld. Azokat a lámpatesteket, amiket újra le kellett gyártani, már könnyebbre készítették, azok így 100 kg helyett a negyedükre csökkentek, és már csak 26 kg-t nyomnak.
A felújításhoz mintegy 20 fő összehangolt munkája szükséges, a grafikustól, a homokmag készítőjén és az öntőmesteren át a festőig különböző munkafázisok követik egymást szigorú sorrendben.
A munka része egy sörétezés nevű folyamat is, amikor a munkát végző ember egy szkafander-szerű ruhában, fémgolyókkal töltött műszerrel “lecsapatja”, megtisztítja a felületet. Egy teljes kandelábert csak szétszedni is 3 napig tart, a felületkezelés is elvisz egy hetet. Összeszerelni megint 3 nap, hiszen több tucat elemből és díszből áll, amiket egyébként egyesével, csavarokkal rögzítenek. A teljes munka egy darab esetében 3 hétig tartana, de a Lánchíd kandeláberei esetében egy darabbal a legritkább esetben kell ennyit foglalkozniuk.
A műhelyben készült, és a hídra felszerelt, felújított kandeláberek pedig már a hídon világítanak sötétedés után.
