Majercsik Krisztina: Nem csak játékgyűjtemény, nem csak játékbolt

„A »Játékszerek Anno« fél évszázada része a hazai, ma is jelen lévő játéktörténetnek és negyed évszázada a játékkereskedelemnek. Meghatározója a múltnak, a jelennek, a játéktörténet tárgyi és szellemi örökségének. Múzeumunk kiemelt stratégiai feladatának tartja a gyűjtőkkel való aktív kapcsolattartást, amelyet e projekt kapcsán is büszkén és örömmel tudunk felvállalni és baráti kapcsolat eredményeként e kötetet és a hozzá kapcsolódó időszaki tárlatot bemutatni” – írja Dr. Török Róbert, a múzeum igazgatója a kiállítás alkalmából megjelent képeskönyv előszavában, ekképpen méltatva a Majercsik Krisztina játéktervező, játékszakértő és gyűjtő munkásságát, aki férjével, Kelle Antallal közösen alapították a Játékszerek Anno nevű Teréz körúti boltot.

„A kiállítás a múzeum nemrég elhunyt igazgatójának, Kiss Imrének volt a régi ötlete, az apropója pedig a játékboltunk huszonöt éves fennállása volt. De nem ez tekinthető bemutatkozásunknak a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban: tavaly, a Design Hét keretében a saját fejlesztésű építőjátékainkat Játékarchiterktúrák címen mutathattuk be. A mostani kiállításnak az az érdekessége, hogy itt általában régi tárgyakat szoktak kiállítani, de most elsősorban arról van szó – mivel a kereskedelmi tevékenységek bemutatása kiemelt szerepet játszik a múzeum életében –, hogy a mi új gyártású hasonmás játékaink vannak kiállítva” – mondja Majercsik Krisztina, akivel a Játékszerek Anno Teréz körúti üzletében beszélgettünk.

Persze mindez nem azt jelenti, hogy a kiállításon ne a saját élmények vagy egyéb nosztalgikus hangulatok ragadnák el a látogatót. A teremben lévő kilenc tárlóban, kilenc különböző tematika alapján állították ki a játékokat, az elsőben a korai, többnyire óraszerkezetes lemezjátékok láthatók, amelyek igen változatos kreativitásról tesznek tanúbizonyságot.

A katasztrófára fogékonyaknak van itt Titanic és Zeppelin, az egzotikus tartalmat kedvelőknek krokodilon lovagló bennszülött, a sportosoknak rögbi játékos, de van robot, madár, körhinta és óriáskerék.

A következő tárlóban is lemezjátékok vannak, ám ezek egy konkrét cég, a spanyol Payá játékgyárhoz köthetők, amelyet Rafael Payá Pico alapított 1905-ben. Ahogy azt Majercsik Krisztina elmondta, ezek játékok mindvégig eredeti szerszámokkal készültek és korhű csomagolást kaptak.

Ugyanez vonatkozik a német Anker építőjátékokra is, amelyeket egy másik tárlóban helyeztek el, és amelyek 1838-ig eredeteztethetők vissza. Ekkor találta ki ugyanis Friedrich Fröbel német pedagógus azt a fakockákból álló építőjátékot, amit 37 évvel később a Lilienthal testvérek fedeztek fel maguknak; Lilienthalék mérnökök voltak és sikerült nekik a Fröbel fakockáit nagy nyomású préseléssel és extra méretpontossággal „kőből” előállítani – ezekből született az Anker építőjáték.

A kiállításon külön tárlója van a babáknak, a mackóknak, a marionettfiguráknak; a zenélő játékoknak, amelyeknél a spektrum az egészen egyszerű kacsapattintótól és kakassíptól a bonyolult, lyukkártyás zeneszekrényig terjed; az ügyességi- és társasjátékoknak; a különleges mesekönyveknek és optikai játékoknak.

Természetesen a magyar játékok sem maradhatnak ki: a rollerező bohóctól a kutyás perselyig, az ugró békától a bűvös kockáig sok jellegzetes hazai játék látható.

Közben van egy olyan tárló is, amelyben Majercsik Krisztina és Kelle Antal saját fejlesztésű játékai láthatók. Olyanok, mint az Eiffel design-építőjáték, a Kreabau nevű építőjáték vagy a sípoló madarak.

Majercsik Krisztina gépészmérnöknek tanult, az egyetem után játékfejlesztőként dolgozott. Itt gondolt először arra, hogy szívesen megismerkedne alaposabban a játékok világával. Mint mondja, számára nem az volt lényeges, hogy egy-egy játék milyen anyagból van, vagy mi a tematikája, hanem már ekkor az olyan mechanikus darabokat kedvelte leginkább, amelyeknek működési elve különleges volt.

A későbbiekben olyannyira elkötelezte magát a különlegességek mellett, hogy elmélyült az ismeretszerzésben és 1985-ben könyvet is írt Régi, érdekes játékok címmel, ami a Kolibri könyvek sorozatban jelent meg. „Ebben hetven olyan játék van, ami engem valamiféleképpen megfogott” – mondja Krisztina, példaként pedig a jojót, a diabolót, az úszó babát, a rajzoló bohócot és a mászó majmot említi.

Utóbbi a kiállításon is látható, sőt azt is meg lehet figyelni vele kapcsolatban, hogy milyen mechanikus működési elv szerint működik, azaz hogyan tud a kötélen mászni Tom, a majom, amelynek eredetijét 1895-ben készítette a német Lehmann cég.

De Krisztina játékok iránti szenvedélye a gyűjtésben is kifejezésre jutott. Mint mondja, külföldi útjai során igyekezett érdekes játékokkal hazatérni.

„Elhatároztam, hogy legalább a könyvben szereplő hetven játékot igyekszem felkutatni, hogy kézbe vehessem őket, ne csak könyvekben vagy múzeumokban láthassam. Ezt követően tudtam meg, hogy léteznek olyan játékgyárak és gyártók, amelyek még előállítanak régi játékokat, vagy azoknak a hasonmásait”

– mondja.

Gyűjteménye évről-évre gyarapodott, és közben megfogalmazódott benne az az igény, hogy másokkal is megismeretesse ezeket a szeretnivaló játékokat, és amelyeknek ráadásul a működése is nagyon érdekes. Így született meg a Játékszerek Anno üzlet ideája, bár ezután még vagy tíz évre volt szükség ahhoz, hogy valóban beinduljon a dolog.

„A játékok beszerzését megnehezíti, hogy mivel egy piaci alapon működő játékgyárnak naprakésznek kell lennie, nem fog nekiállni régi játékokat gyártani kis darabszámban – jegyzi meg Krisztina, de gyorsan hozzáteszi, hogy

igazából attól működik mégis a dolog, hogy azokban a városokban, ahol valaha játékgyár működött, lokálpatriotizmusból vagy a kulturális örökség védelme érdekében, nem selejtezik le a régi szerszámokat, gépeket, és akadnak lelkes szakemberek is.

Persze előfordulnak más beszerzési lehetőségek is; a Játékszerek Anno indulásakor például nagy segítséget jelentett, hogy sikerült megszerezniük a megszűnő győri Lemezárugyár – itt gyártották régen a hazai fémjátékokat – elfekvő készleteit. Ma már számos országból importálnak régi/új játékokat, bizonyos játékokat pedig Kínában gyártatnak le. „Ilyenkor 15 ezer darab a minimális mennyiség, ami 10-15 évre elegendő árukészletnek felel meg” – mutat Majercsik Krisztina a polcon sorakozó felhúzható csibékre, amelyek már nem a győri, hanem valamelyik kínai „lemezárugyárban” készültek.

A vevőkör tekintetében nagy a változatosság – tudjuk meg. Vannak gyűjtők és törzsvásárlók, érdekességekre vadászó fiatalok és nosztalgiázó idősebbek, ugyanakkor számos közületi vevőjük is van, akik vagy céges ajándéknak szánják a régi játékokat, vagy ajándékboltokban, múzeum shopokban árulják őket.

A Játékszerek Anno működésében azonban nemcsak gyűjteményről és eladásról van szó. Amint arra az üzlet „több mint egy bolt” szlogenje is utal, Majercsik Krisztináék igyekeznek az oktatásban, az ismeretterjesztésben és a közösségi élmények megteremtésében is részt venni. Különféle alkalmakkor, például a Múzeumok vagy a Kutatók Éjszakáján, a körúti üzlet „kiköltözik” az utcára, és a bolt előtti járdán zajlanak az események.

Az egyik legsikeresebb rendezvényük a Csibeklinika volt, amikor a vállalkozó szelleműek elromlott játékokat javíthattak meg.

A szerszámokat, alkatrészeket, és persze a játékokat is ők biztosították, és aki sikerrel járt, az hazavihette a megjavított játékot. Máskor gyertyás csónakos versenyt tartottak, de előfordult, hogy a résztvevők előadást hallgathattak meg a mágnesességről, vagy optikai csodákról.

Ami pedig a továbbiakat illeti, Majercsik Krisztina a jövő nagy feladatának 3000 darabos gyűjteményének rendszerezését és feldolgozását tartja, illetve szeretne egy szép könyvet is megjelentetni a témában. Persze a nagy álom egy interaktív múzeum lenne, ahol a mostani kiállítással ellentétben nemcsak vitrinekben lehetne megcsodálni a régi játékokat, hanem kipróbálás közben meg is lehetne sejteni a működésüket.

(Kiemelt kép: Merész Márton/Énbudapestem)