Milyenek voltak a régi idők nyarai? Akkor hogyan küzdöttek meg a hőhullámokkal Budapesten? Vízpart? Fagyi? Erdő? Strand? Mindenre találunk példákat, mutatjuk a kedvenc 11 fotónkat az elmúlt bő száz évből.
Az elmúlt száz évben drasztikusan emelkedett az átlaghőmérséklet, és egyre szélsőségesebb az időjárás is – többek között a nyári kánikulák mértéke és hossza – és ez csak egyre durvább lesz. 50-100 évvel ezelőtti irodalmi művekben és naplókban amikor elviselhetetlen, tomboló kánikuláról írnak, akkor kiderül, hogy 30 fok volt. Nagyon durva esetben 34. Most pedig itt egyensúlyozunk a 40 fok környékén.
1909-ben a hűsítő dunai szél adhatott enyhet a Vigadó téren, meg a napernyők, kis kalapok és világos anyagok. Onnan lehet tudni hogy igazán meleg van, hogy a gyerekeken nincs harisnya, se térdzokni, bár az igazi hölgyeken a kesztyű ilyenkor is kötelező.
1918, Csillaghegyi strandfürdő. A fürdőruhák kicsit kisebbek lettek, a sapkák áramvonalasabbak, de túl sok minden nem változott, hőség idején ma is pont így csobbanunk a Csillaghegyin.
Ha hűsítő csobbanásra vágyunk, és nem egy épített strandra mennénk, akkor ugye itt a Duna, amit száz évvel ezelőtt a mainál sokkal aktívabban használtak, a város és folyó kapcsolata sokkal élőbb és sokszínűbb volt. Itt éppen 1929-ben a Kopaszi-gátnál, a Lágymányosi öbölben a Nemzeti Torna Egylet uszodáját láthatjuk.
Mai szemmel egészen megdöbbentő ez a kép, vagy századszorra látva is – még a 30-as években is Budapest belső Duna-partjain a Margit hídtól a Szabadság hídig egymást érték a folyóra telepített, fából épült uszodák. Ahogy a Valyo is írja, a fauszodák vagy Duna-fürdők olyan négyszögletű faalkotmányok voltak, amelyek tutajokra erősítve lebegtek a vízen. Az így kialakított medencék alja és oldala biztonsági lécvázzal volt megerősítve, a folyó vizének állandó sodrása miatt. Az uszodához kabinok, öltözők is tartoztak.
Mit lehet még csinálni a Dunával? Hát persze, hogy evezni rajta. Valaha elképesztő evezős élet volt a városban, a Soroksári Dunától Újpesten át a Római partig sorjázó csónakházak a mai napig erről az időről regélnek.
Egyik kedvenc képünk a Fortepanról ez a szintén 1933-ban lőtt fotó, ahol a Soroksári Dunán a Gubacsi híd környékén vizisíel, vagyis inkább vizideszkázik valaki.
Margitsziget, Palatinus, hullámmedence, 1939 – a fürdőruhák már kisebbek, a tömeg nagyobb. A fürdő mai formája, és a hullámmedence a 30-as évek elején épült, Janáky István és Szőke Károly tervei alapján, és a mai napig az egyik leglátogatottabb strand.
Ha nincs strand, nincs Duna akkor mi maradt? Egy kis pancsolás a gangon vagy teraszon. 12 éves kor alatt könnyedén kivitelezhető, felnőttként már kicsit problémásabb, ám annál viccesebb. Itt épp a Remetehegyi út 21. lakói küzdenek a kánikula ellen 1939-40 nyarán.
Természetesen a fagylalt és jégkrém sem maradhat ki a listából, ha a kánikula elleni harcról van szó. Itt már fújnak a reformszelek, osztrák jégkrémet vehetett az, aki 1974 nyarán a Nemzeti Szálló előtt sétált a Nagykörúton.
Ovisok hűsölnek a nyári kánikulában a Pozsonyi utca környékén. A kiszőkült fizimiska, a színes gumiszandál és a búvárszemüveg a nyár elengedhetetlen kellékei. Nagy meleg lehetett, még az óvónéni is a lábát lógázza a vízbe 1978-ban.