Mik a város igazi aranytartalékai, megépül-e az új Közlekedési Múzeum, hogyan fojtja meg a várost az agglomerációs ingázás, és mi az a három dolog, amiben ha teljhatalmúan dönthetne, már holnap máshogy lenne Budapesten? A több mint másfél órás beszélgetés során Gulyás Márton a sok-sok politikai téma mellett számos, a fővárost is érintő kérdést feltett Vitézy Dávidnak. Ezeket szemléztük.
A teljes beszélgetést itt lehet meghallgatni, mi csak pár érdekes kérdést és választ villantunk fel, kedvcsinálónak.
Vitézy szakmai munkássága ezer szállal kötődik Budapesthez – bár most éppen jórészt külföldön dolgozik, és semmilyen tisztséget nem visel. Fiatalon volt a VEKE elnökségi tagja, 25 évesen már a Budapesti Közlekedési Központ vezérigazgatója, majd két évig vezette a Budapest Fejlesztési Központot 2020 és 2022 között, ahol nagyívű infrastruktúra- és városfejlesztési programokat dolgoztak ki ebben az időszakban.
Az első hot-topic az agglomerációk és Budapest helyzete és viszonya volt, ahol közlekedésügyileg és számszerűsítve egészen rémisztőek az adatok. Míg a mindennapos személyes tapasztalatunk az volt, hogy hát igen, a Váci út reggel pokollá vált az elmúlt 15-20 évben, addig az adatok nyelvére lefordítva a kiváltó oka ennek az, hogy az elmúlt tíz évben 10 százalékkal nőtt az agglomeráció lakossága.
Míg 2010-ben 1 millió autót regisztráltak a Budapest-régióban, addigra ma ez a szám a harmadával nőtt, és 1,3 millió fölött van. Jelentős részüket ingázásra használják, tízből hat ember autóval jár be az agglomerációból, míg ezzel szemben a budapestiek közül tízből hatan tömegközlekednek.
Radikális változtatás kell, ha Budapest belső területeinek a közlekedésén szeretnénk javítani, az agglomeráció gondjait kell megoldani – mondta Vitézy.
Ha azt a kitűzött célt szeretnénk elérni, hogy minden tíz helyváltoztatásból nyolc tömegközlekedéssel – vagy valamilyen fenntartható módon történjen – akkor szükséges fejleszteni ezeknek a területeknek a közösségi közlekedését, a vasutat, és alternatívát kell nyújtani. Ki kell keveredni és a visszájára kell fordítani azt a spirális, autós központú városfejlesztést, amibe belekeveredtünk 50-60-70 éve.
Ugyanígy elhibázott városépítészeti modellnek tarja azt is, hogy Budapest magja körül kiépült az a kertvárosias, családi házas zóna, ami fenntarthatatlan.
Mindannyian közösen fizetjük meg az árát, hogy ezeket ki kell szolgálni közszolgáltatásokkal és közművekkel.
De hova érdemes építkezni, lakásokat kialakítani? Vitézy szerint Budapest hatalmas aranytartalékai a jelenlegi rozsdaövezetek, a város fenntartható módon növekedni itt tud. Ám ezekkel probléma, hogy a sokszor szennyezett föld megtisztítása még egyszer annyiba kerülne a beruházónak, mint a telekár, így azok sok helyen érintetlenek maradnak. Ezek a volt ipari, vasúti területek azonban bent vannak a városban, könnyen kiszolgálhatóak infrastrukturálisan és tömegközlekedéssel is.
Mondjuk jobb helyeken már eleve megépítik például az új negyedbe vezető kötöttpályás vonalat, és csak utána adnak el lakásokat, míg itthon a sokat emlegetett BudaPartnál még mindig nem valósult meg sem budai fonódó meghosszabbítása, sem a déli-körvasúton megállóhely. A befektető profitmaximalizálását szolgáló modern lakótelepek sem nyújtanak megoldást, jó példaként Vitézy az olasz lakásszövetkezeti modellt említette – ez a forma edukálná a leendő tulajdonosokat, megmutatná nekik, milyen várost lehet közösen elképzelni.
Szóba került a csepeli, ráckevei és szentendrei HÉV vonalakra elkészített fejlesztési terv is. A 200 milliárdos projekt része a EU helyreállítási tervének – aminek a folyósítása a kormánnyal szembeni jogos aggályok miatt nem kezdődött meg. Ennek keretében az új, alacsonypadlós szerelvényekkel megvalósulna a szintes beszállás, a járművek emelt sebességgel, akár 80 km/órával is mehetnének, a megállók mellett lennének kerékpártárolók, parkolók, és Vitézy nem mondott le róla, hogy egyszer megvalósul a csepeli-ráckevei vonal belvárosig tartó meghosszabbítása.
Az új Közlekedési Múzeum megépülésében továbbra is rendületlenül hisz, a projekt nem csak példamutató lenne, de mint az ország egyik legnépszerűbb múzeuma, és kiemelkedően edukatív intézmény, hatalmas hiányt is tudna pótolni.
És Gulyás Márton zárókérdésére, hogy mi az a három dolog, amiben ha teljhatalmúan dönthetne, megváltoztatná Budapesten? Nos nem lőjük el mind a három választ, de a mi kedvencünk – ami reméljük, hamarosan éppúgy valósággá válhat, mint az autómentes Lánchíd – az pesti rakpartnak a város legszínvonalasabb sétáló közterületté való alakítása lenne. Ehhez szerinte mindenkinek – fővárosnak és kormánynak is – egy nagy levegőt kéne vennie, és nekiveselkedni az átalakításának.