Budapest nagyvárosi mivoltjából fakadóan ontja magából a hihetetlenebbnél hihetetlen városi legendákat, amelyeknek néha tényleg csak a fővárosiak fantáziája szab határt. Például igaz, hogy az Alagutat azért tervezték, hogy betolhassák oda a Lánchidat? Megfejthetetlen titkosírás van a Deák téren? Tényleg öngyilkos lett a Nyugati téri felüljáró tervezője? Itt van még öt fővárosi legenda!
Lakások az Alagútban
Ha már az előző gyűjtést a Lánchíddal kezdtük, induljunk el most is a környékéről: méghozzá az Alagúttól, amihez rögtön két legenda is kapcsolódik. Az egyik ilyen, hogy az Alagúton át nem csak közlekedni lehet, hanem lakni is, hiszen abban ablaktalan lakásokat alakítottak ki. Mindebből csupán annyi nem igaz, hogy nem több lakás van ott, hiszen csak egy található, aminek nagyon is van ablaka, méghozzá csodaszép kilátással a Lánchídra.
Szomorúbb ténye a dolognak, hogy a lakás mára már lakhatatlan. Korábban azonban bizonyos Fazekas János lakta, aki nem más, mint a Lánchíd hídmestere, valamint az Alagút gondnoka.
Az Alagútba tolható Lánchíd
Nyilván nem kell Sherlock Holmesnak lenni ahhoz, hogy sejtsük: a Lánchidat nem lehet betolni az Alagútba. Sőt, még csak hasonló jellegű ötlet sem merült fel soha, ez a városi legenda leginkább egy pesti vicc, amivel a fővárosi polgárok élcelődtek az átadása után. Az Alagútnak persze nagyon fontos modernizációs szerepe volt, mivel addig a Pestről hajóhídon átkelő emberek csak a Várhegy megkerülésével juthattak el Krisztinavárosba.
Az ötletet Novák Dániel vetette fel 1837-ben, akinek a terve a Várhegyet és a Dunát egyetlen alagúttal szelte volna át. Végül Széchenyi István 1842-ben javasolta a Várhegy megfúrását a Lánchíd budai hídfőjénél, hogy teljes értékű kapcsolat jöjjön létre Pest és Buda között.
A Deák téri titkosírás
Nemrég adták át a felújított Deák teret, amelynek a 3-as metró állomásán található egy furcsa feliratokkal díszített csempefal, ami a legenda szerint titkosírással lett díszítve.
A valóság azonban az, hogy a csempeburkolat egy verses installáció, amely João Vieira portugál képzőművész alkotása és a Lisszaboni Közlekedési Vállalat ajándékozta a magyar fővárosnak 1996-ban.
A műveivel fizető Rejtő Jenő
Rejtő Jenő már életében legendás alakja volt a pesti kávéházaknak, így értelemszerűen születtek vele kapcsolatos legendák is. A legismertebb ezek közül minden bizonnyal az, hogy gyakran rendezte számláit kéziratokkal, a pincérek pedig rohantak a kiadóba, ahol tűkön ülve vártak a folytatásokra. Túl azon, hogy nyilván lehetetlen helyzet, hogy a kiadója oldalanként szedte össze Rejtő regényeit, ő maga sem úgy dolgozott, ahogy a szerzők munkáját elképzeljük. Rejtő ugyanis korántsem írta készre a műveit, sőt, utólag sokat javított rajtuk, és hosszú, dühödt levelekben tiltakozott, ha többszörösen átírt anyagából a kiadó húzott valamit.
A Nyugati téri felüljáró tervezőjének halála
Ahogy a Lánchíd kőoroszlánjainak szobrásza esetében, a Nyugati tér felüljárójának tervezője kapcsán is az a hír járja, hogy öngyilkos lett, miután kiderült, hogy rosszul tervezte meg azt, amitől szinteltérés keletkezett és így nem ért össze középen a felüljáró.
Ezzel szemben az igazság az, hogy bár valóban voltak fennakadások a kivitelezésnél, senki nem ölte meg magát emiatt. Sőt, még a szinteltérés sem igaz, egész egyszerűen annyi történt, hogy az akkori városvezetés annyira sürgette a munkát, hogy az építéskor egyes munkafázisokra nem maradt megfelelő idő, így alakhiba keletkezett az építményben, ami miatt vissza kellett bontani a felüljárót a javítás érdekében.
(Ha Ön, vagy valaki a környezetében krízishelyzetben van, hívja mobilról is a 116-123 ingyenes lelki elsősegély számot!)
(Kiemelt kép: Wikipédia)