Januárban, amikor sokakat egyszerre telít el a maradék bejgli és az adakozókedv nyugtatóan meleg érzése, segítő szándékunknak gyakran ártatlanok is áldozatul esnek.
Az év eleje hagyományosan a fogadalmak ideje: fogyni akarunk, leszokni a dohányzásról, többet olvasni, de főleg jobb emberek szeretnénk lenni, olyanok, akik odafigyelnek másokra, segítenek az elesetteken. Azonban azok is mi vagyunk, akik merő jóindulatból letámadnak bárkit és bármit kéretlen szeretetükkel, legyenek azok emberek vagy állatok.
A városi vízimadarak például az egyik olyan veszélyeztetett csoport, amit intézményesített program télen etetni. Pedig nem kellene.
Minden probléma forrása, hogy meg vagyunk győződve róla: a legtöbb állatfaj nem boldogul nélkülünk, télen pedig egyenesen éhen halnak, ha nem gondoskodunk róluk, és nem tápláljuk őket. Ez azonban a lehető legtávolabb áll az igazságtól. Az állatok – jelen esetben a vadon élő madarak – csodálatosan megvannak emberi beavatkozás nélkül is. Közhely, de igaz, a természet bölcsen kitalálta ezt is: a vízimadarak többsége növényevő, növény elérhető télen és nyáron egyaránt, a madarak pedig, hiába van hideg, felismerik természetes élelmüket, ha nem szoktatjuk át őket pizzás chipsre és dejós bejglire.
Ha szeretnénk valami igazán jót tenni, akkor erre az új évi fogadalom után itt is van az új apropó: február 2-án a vizes élőhelyek világnapja van, a következők figyelembevételével pedig hiteles képviselői lehetünk az itt élő vagy átvonuló szárnyasoknak.
A vízimadarak etetése éppen az etetett vízimadaraknak (és környezetüknek) okoz közvetlen problémákat, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület pedig listázta, hogy ez az áldatlan emberi tevékenység milyen nem kívánt változásokhoz vezet.
- Az etetés elcsalja a madarakat az önfenntartásra alkalmas területekről;
- rövid idő alatt viselkedésváltozást okoz, kikapcsolja a természetes táplálék keresési és fogyasztási szokásokat;
- növeli az agressziót az azonos fajokhoz tartozó madarak és különböző fajok között, azokon a területeken pedig, ahova hirtelen nagyobb mennyiségű élelmiszer kerül, a máskor békésen, egyedül táplálkozó madarak összegyűlnek, és gyakorlatilag megküzdenek minden falatért.
- Az egyoldalú táplálkozás (például a kenyérbéllel etetett madarak esetén) gyulladást okozhat vagy súlyos hiánybetegségekhez is vezethet. Az egyik ilyen az úgynevezett angyalszárny-betegség, ez fiókáknál okoz röpképtelenséget, a helyváltoztatás képességének hiánya pedig szinte biztos halált jelent a madárnak.
- Fizikai sérüléseket okozhat a ropi vagy az éles chips lenyelése: ne felejtsük, ezek az állatok többnyire lágyszárú növényeket esznek, a sokszor emberi étkezésre is alkalmatlan élelmiszeripari termékek kárt okozhatnak a csőrükben, a nyelőcsövükben vagy az emésztőrendszerükben.
- A romlott élelmiszer az állatokat is megbetegítheti. Nem tudjuk, hogy mi történik azokkal a madarakkal, amiket magukra hagyunk, miután megetettük azzal, amit mi magunk se voltunk hajlandóak elfogyasztani.
- Védett madarat etetni drága mulatság lehet, ha például etetésünk következtében elpusztul egy guvat, akkor annak a természetvédelmi értéke 50 ezer forint.
Az etetés így jelent közvetve problémát a madaraknak és a környezetnek:
- Patkányinváziót okoz, a patkányok pedig betegségeket terjeszthetnek az emberek között is.
- A patkányoknak kihelyezett méreg a madarakat is mérgezi, a mérgezett madár pedig röpképtelen, még az embert is közel engedi magához, akár kézbe is lehet venni – írja a Hortobágyi Madárkórház oldala.
- Rontja a vízminőséget.
- Felesleges élelmiszerpazarlás, ami tovább gerjeszti a mezőgazdaság túltermelését.
- Fertőző betegségek alakulhatnak ki közöttük ott, ahol a mesterséges táplálás következtében nagyobb lesz a madarak „népsűrűsége”.
- Gyakoribbak lesznek a kellemetlen ember-madár érintkezések. A fertőzések nem csak a madarakra nézve veszélyesek. Azt, hogy a vadvilág és az emberek közvetlen találkozása veszélyes lehet, mi sem bizonyítja jobban, mint a számtalan világjárvány, amivel az elmúlt évtizedben kellett szembenéznie az emberiségnek.
- Környezetszennyező: az eldobált, de el nem fogyasztott élelmiszer rosszat tesz a földnek és a víz minőségének is. A vele járó csomagolóanyag is gyakran a helyszínen marad, további szennyezést okozva.
– írja Orbán Zoltán ornitológus, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szóvivője.
A fentieknek némileg ellentmond a Fióka- és Madármentés alapítója, Márton András témában írt kommentje. Eszerint a nyáron etetett, ezért télre itt maradt madarakat hirtelen magukra hagyni ugyanakkora hiba, mint az etetés maga.
Nehéz tehát jót tenni, de ha sikerült egy viszonylag beavatkozásmentes attitűd mellett lehorgonyoznunk, akkor íme néhány példa arra, hogy a leggyakoribb fajokat hol van lehetőség messziről csodálni és nem-etetni Budapesten belül:
- a Ráckevei Dunánál bütykös hattyúkkal lehet találkozni;
- a Duna belvárosi szakaszán danka- és ezüstsirályok keringenek;
- a Csepel-szigetet a jóga kacsa, a szárcsa, a vízityúk és a guvat szereti;
- a Római-part a legismertebb tőkés réce és csörgő réce lelőhelye;
- a Naplás-tónál fattyúszerkő, vízityúk fotózható;
- az Állatkertben, a Nagy-tó mellett szürke gém és kárókatonák fészkelnek önszántukból;
- ezen fajok közül szinte bármelyik előfordulhat a Városligeti-tóban – ami, ugye, népszerű etetőhely.
(Képek: Merész Márton/Énbudapestem)