Ha lenne toplista, hogy a város melyik épületéhez kapcsolódóan született a legtöbb nagyravágyó terv, a Városháza „befejezése” egészen biztos dobogós helyen végezne. Egy nagy terület a hatalmas barokk(os) tömbök aljában a régi városfal mentén, egy forgalmas csomópont mellett – mit lehet ebből kihozni? Ahova a korábbi századok ikonikus tornyokat álmodtak vagy dizájnos kortárs épületszárnyakat – mit lát ide a mai városvezetés? Mi lehet az, amire a legnagyobb szüksége van a városnak egy ennyire szimbolikus és központi helyen? Egy évszázados dilemmára adott karakteres választ a Lépték-Terv Tájépítész Iroda terve.
A győztes pályázat első pillantásra átjövő zsenialitása abban áll, hogy a terület funkciók szerinti feldarabolása helyett egy rugalmasan alakítható, koncentrikusan rendeződő park-tér hibridet alkotott meg, megtörve a szokásos térkövezés egyeduralmát. És tényleg mindenre gondoltak, pont annyira ideális hely lesz egy közös jógára és hintázásra, mint meccsnézésre, kertmozizásra, vásár és plakátkiállítás tartására, de még többezres koncertek alatti tombolásra is.
A tökéletes forma megtalálása
Rengeteg megtörtént, majdnem megtörtént, nemlett-belőle-semmi terv sűrűsödik itt össze, ez a zaklatottság indította ez a Léptér-Tervet abba az irányba, hogy keressen egy olyan tiszta formát és mondanivalót, ami ezt a sokféleséget összeköti. Hogy oldották meg ezt? Unortodox módon körösítették a négyszöget. Az új park központi eleme egy zöldellő, 90 méter átmérőjű kör, amely annyi minden más mellett az egyenlőséget, egyenrangúságot szimbolizálja.
„A kör kapcsolatot és egyenlőséget teremt a város mindenkori vezetői és a budapestiek között.”
Új élmények a város közepén
A forma az egymás mellé rendelt különböző funkciók összehangolásából rajzolódik ki – ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a zöld kör első héja egy olyan szélesebb sáv, ahol a padok, ülőfelületek, hinták, párakapuk, vízjátékok, árnyékolók kaptak helyet, a második rétegben pedig egy fásított, de burkolt köztéri héj következik, ami a rendezvények lebonyolítására teszi alkalmassá a területet.
Bár a zsűri kiemelte, hogy „ugyan kedvező a nagy központi gyepfelület megnyitása a mindennapi használat számára – bár vitatható a zöldfelület bemutatott igénybevétele tömegrendezvények esetén.”
A Városháza „kifordítása” – az új homlokzat
A síkbeli téralakítás mellett a másik komoly kihívás a park függőleges alakítása, kiterjesztése volt. Aki megnézte valaha alaposabban a Városháza úgynevezett hátsó homlokzatát – ami valójában Budapest egyik legforgalmasabb csomópontjára néz – annak sok minden eszébe juthatott, de a szép és presztízs szavak aligha. A park kialakításával hivatalosan is ez az oldal válna a Városháza új, publikus arcává, mondhatni főhomlokzatává:
„Az új helyzetbe került homlokzatot alkalmassá kell tenni az új funkciójára, egyrészt a földszintjét meg kell nyitni a városi élet, a zöld köztér felé, másrészt a homlokzatnak tükröznie kell a Városháza haladó, kortárs szemléletét. Az épületnek így tulajdonképpen két főhomlokzata lesz, az egyik a történelmi barokk, a másik a mai, kortárs, zöld.”
A tervezők ezt nagyrészt tájépítészeti eszközökkel oldanák meg. A kissé kopár szárny alá egy megidézett árkádsor kerülne, és ezzel a vízszintes park mintegy felkúszna a homlokzatra is, aminek egy része növénnyel lenne befuttatva.
Egy szép, zöld, szemléletformáló és kellemes park és az ide szervezhető rendezvények azonban önmagukban még kevesek még ahhoz, hogy felrázzák évszázados elzárkózó álmából a Városházát. A látványterveken elsőre talán nem is szembeötlő a másik drasztikus és átgondolt változás a jelenlegi állapotokhoz képest – ez pedig a Városháza belső udvarainak megnyitása és átjárhatóvá alakítása. Az átjáró, ez a boltíves kapualjak alatt, belső udvarokon át vezető útvonal az egyik legszerethetőbb és legpestibb dolog. A két belső udvar közül az egyik zöld-parkos kis oázis lesz, a másik szintén árnyas, fás, de ide kerülne a belső parkoló. Ezzel együtt terv a Városháza alsó szintjének megnyitása a tér felé kávézókkal, üzletekkel és kiállítótérrel.
A park elemeihez idomulva a történelem lenyomatai is megjelennek. Az egykori városfal és az épület soha meg nem épült hátsó szárnyának helyén az „Extra muros” térfal installáció kapna helyet, egyben ez lenne a Deák felől a park bejárata is, ami folyamatosan nyílik ki és lazul fel a Madách tér vonalához érve. De láthatóvá válna a megmaradt és feltárt városfal egy darabja is, a park egy süllyesztett részén. A parkba integrálódna szervesen az évek óta üresen álló, de hamarosan felújításra kerülő Merlin is.
Utolsóként még érdemes szólni magának a parknak a szemléletformáló zöld koncepciójáról is, és arról, hogy miért is iránymutató a klímaválság elleni nagyvárosi küzdelemben.
„A park zöld, városi parkként szerepet vállal az itthon úttörőnek számító kék-zöld infrastruktúra megoldások terjesztésében azzal, hogy közérthetően bemutatja őket.”
A tervezés során figyeltek a tetőkre és a térre érkező csapadék hasznosítására, a szikkasztás mellett hangsúlyt helyeztek a párolgás növelésére, csökkentve ezzel a nyáron drasztikussá váló belvárosi hősziget effektust. Valamint az egyre gyakoribb özönvíz szerű esők elnyelésére is alkalmas a tér, a “szivacsváros” koncenpciójával, ezt az esőkertek hangsúlyozzák ki, melyek összegyűjtik és egyben megszűrik a beérkező vizet.
A pályázatról és a további díjat nyert és megvett tervekről az alábbi oldalon olvashatsz még sok-sok izgalmas dolgot.