Száztíz év, tízezer volt – bejárás a Ferenc áramátalakítóban a Budapest100 alatt

A Népliget mellett található Ferenc áramátalakító házigazdái olyan szeretettel állnak az épülethez és a benne található évszázados gépcsodákhoz, mint ahogy a legjobb Budapest100-as házakhoz az ottlakók. Ez az épület szó szerint mozgásban tartja a várost: a környék villamosai bő száz éve „eszik” (vagy isszák?) az innen érkező áramot. 

Kovács Tamás írása.

Önszántából kevés ember sétálgat hétköznap napközben a Könyves Kálmán körút Népliget és Soroksári út közötti szakaszán, így az éppen a Ferenc Áramátalakító zöld vasajtaját csutakoló vendéglátóinknak nem is volt nehéz kiszúrni és megállítani minket az utcán. Az áramátalakító a Ferencvárosi Kocsiszín hosszú épületsorához tartozik, de attól függetlenül, kívülről kell megközelíteni. (Itt, a Ferencvárosi Kocsiszínben laknak többek között a 2-es, a 24-es és az 51-es vonalakon járó villamosok.)

A vasajtó mögött egy meglepően nagy, három részre osztott csarnok fogadja a belépőt. Bal oldalt, az emelt szinten van a vezérlő, ahonnan az áramátalakító működését szabályozták egykor, illetve itt található most rengeteg régi használati tárgy, tablók, sőt, egy impozáns szakkönyvgyűjtemény is.

Száztíz év, tízezer volt – bejárás a Ferenc áramátalakítóban a Budapest100 alatt
Háttérben a ma is használt részek, előtérben az évszázados matuzsálemek. (Fotó: Bartha Dorka)
Száztíz év, tízezer volt – bejárás a Ferenc áramátalakítóban a Budapest100 alatt
110 éves motor újra mozgásban. (Fotó: Kovács Tamás)

Jobb oldalt a ma használatban lévő eszközök szekrényei sorakoznak, ezek közé nem lehet bemenni, nehogy valaki véletlenül lecsapja a fél 1-es villamos áramellátását, vagy megsimogasson egy több ezer volt feszültségű kábelt. (Ez utóbbi nehéz is lenne, de jobb a biztonság.) 

A legizgalmasabb a középső rész, ahol egymás mellett sorakoznak azok a gépek, amik régen működtették az áramátalakítót, illetve amiket máshonnan ide helyeztek el fontos technikatörténeti emlékként. A látvány elsőre, az ajtón belépve is impozáns, de a léptéket igazából csak közelebbről érzi át az ember. Erős a verseny, de a leglátványosabb elem talán az 1911-ben Pozsonyban a Siemens-Schuckert Rt. által gyártott, 4-5 méter magas, 1000 kilovolt teljesítményre képes motor. (Ez a Siemens az a Siemens, ami többek között a Nagykörúton futó Combino villamosokat is gyártotta.) 

A legmeglepőbb, hogy az eredeti, évszázados gépek ma is működnek, pontosabban újra működnek. A működtetés pár elhivatott itt dolgozó érdeme. Benda László és Balla Mihály természetesen felsorolja, hogy ki mindenkinek köszönhető, hogy ma 90-110 éves, több tucat tonnás motorokat lehet mozgás közben megcsodálni, vezérelni az 1939-ben épített irányítópultból, de ha ők nincsenek, ma nemhogy nem működnének a gépek, talán már itt se lennének. Nem is beszélve arról a gyűjteményről, amit az áramátalakítóban elhelyeztek. A Kádár-rendszerből ott maradt és második világháború előtti plakátok, az áramellátás különböző korszakainak emlékei, például a BKV által megmentett egészen futurisztikus üvegpolip, vagy a lámpatest a felrobbantott Margit-hídról.



A háború emléke máshogy is jelen van az áramátalakítóban. A mai napig megvan az a bunker (legyünk pontosak: üzemi helyénmaradó őrhely), amiből az itt dolgozóknak légitámadás alatti is folyamatosan figyelni kellett a gépek működését, illetve megvannak a támadás alatti kötelező elsötétítést szolgáló vastag függönyök maradványai. A város működésének olyan kulcsfontosságú helye volt ez, amit mindig, minden esetben 0-24 órában működtetni kellett. 

Száztíz év, tízezer volt – bejárás a Ferenc áramátalakítóban a Budapest100 alatt
Üzemi helyénmaradó őrhely. Ma is bele lehet ülni, érdekes, de kissé nyomasztó élmény. (Fotó: Bartha Dorka)

10 000 voltból 650: mit csinál egy áramátalakító?

A BKV ma 39 áramátalakítót üzemeltet városszerte. Ezekre azért van szükség, hogy a beérkező 10 kilovoltos feszültségű váltóáramból olyan áramot állítsanak elő, amit a villamosok és trolik már el tudnak fogyasztani. Nagyon röviden ez úgy néz ki, hogy először 400 voltra transzformálják az áramot, majd ebből 650 voltos egyenáramot csinálnak („egyenirányítják”). Ez a 650 volt egyenáram még mindig nem közvetlenül a villamos felsővezetékbe megy, hanem először kisebb alállomásokra, ahol végül előáll az a 600 voltos egyenáram, ami a a villamosokat és a trolikat eteti.  

Már ez is összetett folyamatnak hangzik, és az igazsághoz hozzátartozik, hogy több áramátalakító, köztük a Ferenc Áramátalakító még az áram előállítására és átalakítására épült. A század elején, amikor az építéséről döntöttek, nem csak transzformálni kellett, hanem egységes városi áramellátás hiányában az elektromos áramot is itt, helyben állították elő. Egy komplett minierőművet működtettek az épületben, gőzgép meghajtású dinamókkal termelték az áramot.



A gyűjtemény ma viszonylagos biztonságban van: Benda Lászlóék munkájának köszönhetően védett technikatörténeti emlék. A gépeket folyamatosan ápolják, nagy részük üzemképes. A csarnok egyik felében modern berendezésekkel, de ma is működik az áramátalakító, így nem csak történeti, hanem élő, nélkülözhetetlen funkciója is van az épületnek.

Száztíz év, tízezer volt – bejárás a Ferenc áramátalakítóban a Budapest100 alatt
Benda László saját gyerekkori teherkocsiját mutatja. (Fotó: Bartha Dorka)

A teljes program elérhető ITT.