Ma negyven évvel ezelőtt, 1986. november 10-én írták alá Budapesten azt a megállapodást, melynek értelmében az amerikai McDonald’s és a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát amerikai-magyar vegyesvállalatot, pontosabbat gyorsétterem-láncot alapít. A szocialista táboron belül az elsőt – természetesen.
A hatalom birtokosai a Magyar Népköztársaság állampolgárainak túlnyomó részét az 1960-as évek közepére meggyőzték arról, hogy a jóléti szocializmus megteremtése – amit előszeretettel neveztek később gulyáskommunizmusnak – ugyanolyan szívügye pártnak, mint a Szovjetunióval való megbonthatatlan barátság. Noha ez elvileg maga volt a megtestesült ellentmondás, a gyakorlatban mégis működni tudott egy darabig – nyugati kölcsönökből. (Hogy még nagyobb legyen az ellentmondás, ugyanakkor nyilvánvalóvá váljék, hogy szemfényvesztésről van szó.)
Ennek az abszurd történelmi szituációnak volt afféle bónusz-mellékterméke, hogy a hatalom nem hogy megengedte, hanem kifejezetten támogatta, hogy különféle amerikai eredetű fogyasztási javakat Magyarországon gyártsanak.
Ha kizárólag legismertebb termékeket vesszük sorra, az első a Coca-Cola volt, amelynek hazai palackozása 1968. június 17-én indult el a Magyar Likőripari Vállalat kőbányai üzemében, és a boltokban június 27-én jelent meg először. Ez volt a háború utáni Magyarországon az első helyben előállított amerikai licencalapú termék. A konkurens Pepsit 1971. február 23-án kezdték palackozni a Fővárosi Ásványvíz és Jégipari Vállalat margitszigeti üzemében.
Ezután hosszabb szünet következett: az első magyar Levi's farmernadrágok 1978 májusában készültek a Május 1. Ruhagyár marcali üzemében, amerikai alapanyagokból és gépekkel, de ugyanebben évben kezdődött Marlboro cigaretták gyártása is az Egri Dohánygyárban. 1981-ben jelent meg a magyar fürdőszobákban az amerikai eredetű Colgate fogkrém és Palmolive szappan, 1984-ben pedig az ugyancsak amerikai Fabergé „Brut 33" elnevzésű férfidezodora, és borotválkozás utáni arcszesze, amely gyakrolatilag lenullázta az olyan addig egyeduralkodónak számító hazai gyártású vegyipari merényleteket, mint a Pitralon, a Barbon és a Derby.
1986-ban már számtalan olyan nyugati (legfőképp osztrák és nyugatnémet) fogyasztási cikket gyártottak magyar üzemekben, amelyekről a baráti országokban legfeljebb álmodozhattak,
a „majdnem Nyugatnak” tekinthető Magyarország azonban még ekkor is tudott meglepetést okozni. Elsősorban olyan programokkal, mint Forma-1 futam és a Queen koncert, a legnagyobb izgalmat azonban az a novemberi 10-i hír okozta, hogy a McDonald's és a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát vegyesvállalatot hoz létre.
„Hétfő délután az Átrium Hyatt Szállóban Marjai József miniszterelnök-helyettes jelenlétében szerződést írt alá Burgert Róbert ,a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát vezérigazgatója és Steven J. Barners, a McDonald’s Corporation alelnöke, közös vállalat alapításáról. A szerződés értelmében a két fél Magyarországon gyorséttermi hálózatot hoz létre. (…) A vegyes vállalat ügyvezető igazgatója, Báling Ottó – aki eddig a bábolnai kombinát külkereskedelmi vezetője volt –
az európai és az amerikai üzlethálózatban és a cég szakiskoláiban fogja elsajátítani a magyarországi működtetéshez szükséges ismereteket.
Tréningjének végeztével – előreláthatóan jövő májusban – megnyitják az első budapesti üzletet, amelyet négy további gyorsétterem követ” – írta a Népszabadság, külön is kiemelve, hogy a McDonald’s a nyereséget kezdetben nem kívánja kivinni az országból, hanem további magyarországi gyorséttermek létesítésébe fekteti be.
A 120 millió forintos alaptőkével alapított Bábolna-McDonald’s Gyorskiszolgáló Étterem Kft. 50-50 százalékos részesedéssel jött létre, az amerikaiak egymillió dollárt adtak, emellett ellátták az éttermet a működéshez szükséges konyhai berendezésekkel. A magyar fél az 500 négyzetméter alapterületű, 60 millió forintra értékelt ingatlannal szállt be az üzletbe.
Az ígért rajt azonban majd egy évet csúszott, és csak 1988. április 23-án nyílt meg a belvárosban, a Régiposta utca és a Váci utca sarkán az első magyar McDonald’s, melynek aválaszték mindössze 15 termék volt, A Big Mac 43 forintba, a sima burger és a nagy sült krumpli 25 forintba került, a sajtburger 26 forintba.
Az első nap 14 órányi nyitvatartása alatt több mint 10 ezer embert szolgáltak ki. Kezdetben a belvárosi burgerező iránt akkora érdeklődés mutatkozott, mintha valami luxus-étterem lenne. A később nyílt ex-szocialista országokban is hasonlók játszódtak le az első nyitás után, de ezeknél is az volt érvényes, ami Budapsten, hogy minden csoda három napig tart.