Október 6. ma már törvénybe foglalt hivatalos gyásznap, de nem hivatalosan gyásznap volt minden alkalommal az elmúlt 177 évben.
Október 6. az aradi vértanúk napja, amelyhez minden alkalommal hozzátesszük: „e napon végezték ki gr. Batthyány Lajost, az első független kormány miniszterelnökét is Pesten, az Újházban. Amely egy hatalmas kiterjedésű kaszárnya- és börtönkomplexum volt a Lipótváros szívében. Amelyet csak 1900-ban bontották le, s az így „felszabadított” területet neveztek el Szabadság térnek.
Nagy történelmi igazságtalanságaink közé tartozik, hogy a párhuzamos ítéletvégrehajtás miatt Batthyány alakja árnyékban maradt, az össznemzeti gyászban ő lett a plusz egy fő, akit így vezetnek fel az ünnepi szónoklatok: „…és ne feledkezzünk meg…”
Ami számokban kifejezve kapásból blaszfémia: „13+1”. Merthogy ezt hallván mindenki a telitalálatra asszociál.
Pedig Batthyány Lajos a halála előtt még gondoskodott arról, hogy Haynau dührohamot kapjon. Ma már ugyan nem teszünk különbséget kivégzés és kivégzés között, ám a a 19. sőt a 20. században is az akasztás a bűnös alávalóságát és gyávaságát volt hivatott jelképezni, vagyis egyértelműen megalázásnak számított. Haynaut sem azért nevezték vérengző fenevadnak, mert kínzókamrákban gyötörte ellenségeit, hanem azért, mert abban lelte örömét, ha akkor nála sokkal különb embereket alázhat meg azzal, hogy bitófára küldi őket. Az aradi kivégzés is a bitófák miatt volt különösen felháborító a nemzetközi közvélemény számára, magas rangú katonatisztek esetében ugyanis a elképzelhetetlen volt addig, hogy így büntessék őket.
Batthyány Lajos is valószínűleg a kötéllel kapcsolatos megszégyenülés miatt döntött úgy, hogy inkább öngyilkosságot kísérel meg. Katona Tamás történészt idézzük: „Batthyányit azért este 6 órakor végezték ki, mert felesége be tudott csempészni a siralomházba egy kis tőrt, amivel a gróf éjszaka elvágta a torkát.
Nagy fáradsággal mentették meg az életnek, hogy kivégezhessék.
A nyakon lévő seb miatt akasztásról szó sem lehetett, így Kempen altábornagy pesti katonai kerületi parancsnok utasítására agyonlőtték a volt miniszterelnököt. (Kempennek hosszú igazoló jelentést kellett írni a toporzékoló Haynaunak.) A holttest három óra hosszat volt közszemlére kitéve. »Feltűnő látványt nyújtott szép, nagy szakálla, amelyet a lövések által okozott légrezgés úgyszólván művésziesen szétszórt. Fehér mellényét a puskaporfüst egészen megfeketítő szíve táján” - írja egy szemtanú, a Batthyány életre keltésében is segédkező dr. Ludvigh osztrák katonaorvos. Késő este dr. Hausmann Ferenc vette át a tetemet, hogy az utasításoknak megfelelően a Rókus-kórházba szállítsa, majd pedig a józsefvárosi temetőben jeltelen sírba eltemesse.”
A történethez tartozik még az is, hogy bizonyosan voltak olyan közemberek is, akik Batthyány kivégzését már október 6. előtt biztosra vették. Legalábbis erre utal, hogy akadt olyan pesti kereskedő, aki a kivégzés előtt rendelt meg egy nagyobb tétel Batthyány-arcképet egy nyomdától. Amit a miniszterelnök halála után azonnal árusíteni kezdett.