Az idei augusztus 20. kapcsán kissé korainak tűnhet mindjárt új hagyományokat emlegetni, de minden jel arra mutat, hogy így történt.
Az 1989-es tapasztalatink szerint a formabontó augusztus 20-i tűzijáték ugyanúgy a rendszerváltás velejárója volt, mint a csak kevéssé titkosított anyagok nyilvánosságra hozatala. És az isaz is biztosra vehető, hogy a szervezői szándék ugyancsak most is a „múlt végképp eltörlésére” irányult. Csak hát 2026 sokban különbözik 1989-től: nem állomásoznak itt idegen katonák, nem terhel ideológiának hazudott államvallás. A szocializmus alatti aug. 20-ra ráerőltették, hogy „alkotmányunk ünnepe”, így a rendszerváltás ezzel kapcsolatos lső feladata István, a király ismételt szentté rehabilitása volt. Most azonban – mivel a rendszerváltás 2026-ban mást jelent, legfőképp: nem az egypártrendszer ellen kellett vitézkedni az urnáknál – úgy tűnt, hogy az idei Szent István-nap identitáskeresése elsősorban anyagi természetű. A tavalyinál sokkal olcsóbb, a pazarlást hírből sem ismerő takarékos ünneplését képzeltük még pár napja, amely a szerénység mellett a szegénységünkre is figyelmeztetni akart.
Nem akart. A programok kreatív-művészeti koncepciójáért felelő Centrum Production vizuális alkotóműhely mottója az volt, hogy az ünnep minden magyar emberé legyen. A programkínálat összeállításakor szempont volt, hogy megmaradjanak az értékes tradíciók, miközben modern és kortárs elemekkel újuljon meg a nemzeti ünnep, és reményteli végeredményt látva, egyedül az nem világos, hogy az elmúlt száz évben ez eddig miért nem jutott az eszébe senkinek?
(Kiemelt kép: Merész Márton/Énbudapestem)