1866. augusztus 9-én nyitotta meg kapuit a pesti állatkert, azaz nemcsak Budapest egyesítése, hanem még a kiegyezés előtt. Abban az évtizedben nem is lehet ennél nagyobb fővárosi szenzációt találni.
Azért ebben ne legyünk annyira biztosak, hiszen alig egy héttel korbban, augusztus 1-jén elindult az első pesti lóvasút is, a Kálvin tér és Újpest – amely a mai formában is működő budapesti közösségi közlekedés első jelentős epizódja volt, sőt még az is igaz állítás, hogy a járat, a hármas metró közvetlen elődjének tekinthető.Legalább annyira, mint az, hogy a ló is állat.
De ne gondoljuk, hogy az állatkert ehhez a fontos és fajsúlyos „infrastrukturális tényezőhöz” képest
csak látványosságnak, érdekességnek, különlegességnek számított. Nagyobbat nem is tévedhetnénk.
Ráadásul az állatkert nélkül soha nem alakult volna ki az jellegzetes miliő, amely a Városliget fejlődésének volt a záloga, és minden bizonnyal a hazai állatorvostudomány és biológia sem fejlődhetett volna oly szélsebesen a századfordulón, ha a medikusoknak legfeljebb ó Dürer Rinocéroszát mutogathatták volna mint Európában nem honos állatot.
Persze a feljegyzések szerint nemcsak a kortársak láthattak a fővárosban egzotikus állatokat, de már a középkorban élők – ha éppen jókor voltak jó hleyen.
III. Béla annyi tevét hozott haza aktuális keresztesháborúból, hogy még Barbarossa Frigyes császárnak is küldött belőlük néhányat
Mátyás király pedig külön kis játszóteret alakíttatott ki annak a két oroszlánnak, amelyek Itáliából érkezett ajándékok voltak. Ha elfogadjuk, hogy Mátyásnak volt egy rakás papagája is, akkor egészen buztos, hogy néhány majom hiányozhatott a királyi udvarból. A következő néhány évszázadban a magyar nép egyszerű fiai a vándorcirkuszosok és egy egyéb széltolók révén ismerkedhettek meg bizonyos egzotikus állatokkal, ha csak nem olyan előadóművészek csalásáról, amilyen a Huckleberry Finnben a „király” és „herceg” attrakciója, melynek során a meztelenre vetkőzött, festékkel pingált „király” alakítja az „állatot”, de ebbe katigoriába illik
Elvis Presley későbbi menedzserének Parker ezredesnek a fiatalkori trükkje, amikor vándorcirkuszosként verebeket festett sárgára és kanáriként árusította a szerencsétlen madarakat.
De Amerika említésének a budapesti állatkert alapítása okán is van létjogosultsága Noha már a reformkorban is megfogalmazódott a hazai állatkert igénye, az úgy első, valóban komolyan vehető lobbistája az a Xántus János volt, aki a szabadharc bukása után, mindenféle börtönbüntetések elől emigrált, majd kötött ki az 1850-évek elején a Amerikában, és alig tíz éves kint tartózkodása idején mindig ott volt, ahol éppen a legizgalmasabb dolgok történtek. Jogi diplomája ellenére inkább szakmérnöki munkát végzett, de térképeszeti munkát is végzett, illetve gyűjtőmunkát az „amerikai nemzeti múzeumnak”, a washingtoni Smithonian-nek. De közben a Magyar Nemzeti Múzeumnak is nagy tételekben küldte haza a kinti holmikat, legyen szó indián népművészeti tárgyről vagy egy kipreperált skorpióról. Ennek köszönhetően 1859-ben, a Magyar Tudományos Akadémia tagjai sorába választotta.
Xántus romló egészségi állapota miatt tért csak haza, nemcsak magáévá tette az állatkerti eszmét, de rögtön az élharcosává is vált. Az államii állatkert létrehozásának ideáját a pozitív hollandiai és belgiumi tapasztalataira alapozta. A pesti állatkertet működtető társulat 1862. március 12-én alakult meg, Xántus lett a tiszteletbeli elnöke, az 1866. augusztus 9-én megnyílt állatkertnek pedig az első igazgatója. De csak egy feltétellel vállalta:
„...szerencsétlenségemre pár év óta hazánk nyilvános személyiségei közé tartozom. Minden el nem fogult ember tudhatja, hogy a világon sehol sincsen – hasonló nagyságu területen – annyi irigység összehalmozva, mint hazánkban, sehol nincsen annyi gyanusitás, ócsárlás és rágalmazás. Az állatkert eszméjét én hoztam életbe, mint tudjuk én indítványoztam a társulat megalapítását, s én elnököltem az alakitó gyülésen. Ha tehát most az igazgatói állást elfogadnám, melylyel fizetés és anyagi érdek van összekötve, igen természetesen nagyon sokan azt hinnék és képzelnék, hogy az állatkertet magam számára és anyagi érdekből inditványoztam. (...) Ezen indokbol hálásan megköszönve a választmány bennem helyzetet bizalmát; azt kénytelen vagyok el nem fogadni; de bármit tehetek a társulat érdekében, fizetés nélkül és ingyen megtenni mindenkor kedves kötelességemnek fogom tartani" (új ablakban nyílik meg)idézi blogjában Xántus levelét Dr. Gyarmati János, a Néprajzi Múzeum főmuzeológusa.
A 160 évvel ezelőtti megnyitó azonban nemcsak az írástudókat hozta lázba, országos üggyé vált. Olyannyira hogy például
egy parasztasszony azzal küldött két gyöngytyúktojást Xántusnak, hogy keltesse azokat ki, a csibékkel pedig gyarapítsa a gyűjteményt.
„A napi sajtó kezelői átlátva az ügy fontosságát, nemcsak szívesen tért nyitottak lapjaikban az állatkertek ismertetését tárgyaló czikkeknek, hanem maguk részéről is melegen ajánlották a közönség pártolásába a keletkező intézetet. Ez nem maradt hatás nélkül. Az olvasók kezdték átlátni, hogy az ily kert nemcsak pusztán mulatóhely, hanem oly intézmény, mely egykoron nemzetgazdászati tekintetben is az egész országra nézve hasznossá válhatik. Mások buzgón gyűjtötték a részvényaláírásokat, szorgalmazták az engedély kiadatását. Pest városa nagylelküleg egy a városligetben fekvő terjedelmes telket minden terhes bérfizetés nélkül 30 évre átengedett. Ily módon a szerveződni kezdő társulat 1865. folytán oly helyzetbe jött, hogy augusztus 22-én a nemzeti muzeum kis termében megtarthatta alakuló közgyűlését. Ekkor már mintegy 60,000 forintot képviselő tőke alá volt írva s a megalakult társulat, látva az emelkedő részvétet, minden nehézséget elhárítottnak hitt, bizton remélve, hogy a még megkívántató összeg rövid időn aláiratik” – írta az ügyről a Vasárnapi Ujság, de legrészletesebbe ebből a lapból értesülhetett a közönség azzal kapcsolatban is, hogy mi minden látható majd az új állatkert, a magát csak L.-ként nevező szerző, röviddel az ünnepélyes megnyitó előtt tekithette meg az állatkertet. E cikk azért felbecsülhetetlen értékű kordokumentum, mert aktuálisan és valóban a látottak alapján készült, s nem évtizedekkel később, levéltári iratok, rosszul emlékező kortársak beszámolóinak felhasználásával.
A kert keleti oldalán, a telek közepe táján, a Pávasziget felől van a bemenet, innen balra fordulva, kis erdő szélén levő az orvmadár kalit mellett haladunk el (...) két öl mélységű erős vasrácsozatból készült és öt külön rekeszre oszlik, ezek közül a középső három öl széles és öt öl magas kúp alakú a keselyűk számára van szánva s ebben meglehetősen tág röptért nyernek eme hatalmas szárnyakkal bíró ragadozó madaraink, melyek közül ép a legszebbek, úgymint a fakó keselyű (Gänsegeier) és a barna keselyű (Vultur cinereus, Mönchsgeier) kitűnően szép példányokban vannak kertünkben képviselve. A más négy rekesz a középső mellett jobbról és balról három három öl hosszúságú szárnykalitokat képeznek (...)
A majomház a kert egyik legköltségesebb épülete, de meg is érdemli a rá fordított költséget.
Ez egy hosszúdad négyszöget képez homlokzatával keletnek fekvve. Hossza tizenegy és fél öl, mélysége öt öl és négy láb. Közepén négy öl átmérőjű, félkör alaku, vas rácsozatu kalit áll, melynek közepére sok águ tölgyfa van beásva, melyen a majmok kényük, kedvük szerint ugrálhatnak; az épület két szárnya elül szintén vasrácsozattal van ellátva s több rekeszre osztva, ezekbe azon nagyobb majmok helyeztetnek el, amelyek kevésbbé kedvelve a társaséletet, kisebb, pajkos rokonaikkal egy födél alatt, vagyis helyesebben ugyanazon rekeszben nehezen élnének békében, sőt azokra nézve könnyen veszélyessé válhatnának.
E helyiségek mind igen alkalmasak nyári mulatóul, de az örök kék ég és meleg égaljhoz szokott majmok ezzel nem érhetik be. Gondoskodni kellett tehát jó meleg téli palotáról is a kényes ficzkók számára s ez okból a majomház, hosszában két részre osztatott akként, hogy az épen leírt előrész a nyaralót, a dél-nyugatnak fekvő hátulsó rész pedig a téli lakást képezze. Ez utóbbi is akként van berendezve, hogy a legfinnyásabb majom-úrfi és kisasszony is meg lehet azzal elégedve. Nemcsak tágas rekeszek vannak ebben, hanem a hátulsó fal mellett virágállványok lesznek, mi a mellett, hogy a helyiség díszítésére szolgál, egészségi szempontból is szükséges, mivel a majmok a mi égaljunk alatt mellbetegségben szoktak elpusztulni, ez ellenében pedig a növények kigőzölgése hatalmas óvszer.
Innen, a tó hosszában levő sétányon menve jutunk a bagolyvárhoz. A sétány egyes fáira lesznek aggatva a már megrendelt kajdácsok (papagályok) kalitjai. A bagolyvár egyszersmind magában foglalja több más állat rekeszét. (...) Földszinén a borzok, farkasok és rókák számára vannak rekeszek készítve, míg az emeleten a baglyok vannak elhelyezve, még pedig oly ügyesen, hogy a rekeszeikben levő éji madarak akként tűnnek szemünkbe, mintha a várrom időrongált ablakaiba csak amúgy jókedvükből repültek volna. (...) Haladjunk tovább a kert északi része felé, a vasút mentében. Amott egy terebélyes fákkal benőtt liget előtt megpillantjuk a teveházat, mielőtt azonban oda mennénk, állapodjunk meg az utunk mellett levő mókus kalitnál. Valóban genialis gondolat, egy három öl magas, szép lombos fát dróthálóval beborítani s eme nagy kalitba helyezni az élénk, örök mozgásban levő mókusokat, melyek itt kényük, kedvük szerint ugrálhatva, úgy érezhetik magukat, mint künn a szabadban, sőt maga a szemlélő is e képet maga előtt látva, képzeletben künn az erdőben átbűvöltnek véli magát. E kalit közelében lesz a marmoták ketrecre. De tekintsük meg már a teve-házat. Ez gúlaalakra egyiptomi stylben vörös téglából készült épület, nagy kiterjedésű udvarral körülvéve, hol a tevék mozgásra elegendő térrel bírnak.
Később a palámákatis ez épületbe fogják elhelyezni. A fák sűrűjében ott áll a szarvasól.Ez egy hat szögletet képező fa akol, melynek deszkából készült középfalai az építmény közepéről sugárosan nyúlnak kifelé és ilyformán hat pár szarvasnak elkülönített tartózkodási helyet szolgáltatnak. Igen jól illik az egészhez a csúcsosan végződő csinos szalma-födél. Az egészet erős farácsozattal elkerített s minden faj számára elkülönített téves udvar veszi körül. A szarvas-ólon túl lesz az emu (kazuár) udvara. Azon túl a kert keleti oldala felé van tervezve a tehén-istálló, hol fris tej és savó is fog árulatni, ez azonban csak jövő évben lesz fölépitve. E helyről visszatérve, a kijárat felé a kert keleti részén először is a juh és kecskeólhoz érünk. (...)
Nem messze az akoltól, szép ákácz-ültetmény végénél gyeptér terül el. Ez egyelőre két részre van beosztva, egyik az amerikai vad pulykák, másik a túzokok számára, mely utóbbiakból már is szép példányokat bir a társulat.
A gyeptér határos egy széles árokkal, melyen a fölösleg víz eresztetik le. Ez sem maradt használatlanul. Beültették széleit náddal, kákával, vizi-liliom és vizi-violával, melynek árnyában igen jól fogja magát érezni az a sokféle kisebb gázló madár, melyek itt lesznek elhelyezve. Az árkon levő hídon áthaladva, balról ott áll a gőzgép épülete, melynek segélyével földalatti csöveken hajtatik a víz a tóba. Jobbról a vidra-rekesz áll, egy két öl átmérőjű vízmedencze, közepén kis szigetkével s beborítva egy ölnyi magas erős vashálózattal. Néhány ölnyi távolságra ettől, a fiatal medvék barlangjához érünk. A társulat jelenleg nem rendelkezvén oly nagy tőke fölött, hogy nagyobb medvevár építésére 8 -10 ezer forintot költhessen, e mellett elvül tűzve ki azt, hogy kölcsön fölvételéhez nem folyamodik, nem tehetett mást, mint hogy egyelőre csakis kisebb, illetőleg fiatal medvék számára készíttetett helyiséget. (...) Ezek a jelenleg meglevő épületek. Mindenesetre be kell vallani, hogy a társulat aránylag kis tőke fölött rendelkezve, annyit tett, amennyit csak tehetett, s oly kertet nyit meg már a jövő hó folytán, melynek virágzása és gyarapulása felől előre is meg lehetünk győződve".