A Képzőművészeti Egyetem idén egykori legendás tanárára, Strobl Alajosra emlékezik születésének 170. évfordulóján, és a kiállítás egyik fénypontjához be sem kell menni az épületbe.
Az alkotó nemcsak korának egyik legmeghatározóbb szobrászművésze volt, akinek nevéhez olyan alkotások fűződnek Budapesten belül, mint a budavári Szent István-lovasszobor, a Mátyás-kút vagy a Magyar Nemzeti Múzeum előtt felállított Arany János-emlékmű, hanem pedagógusként is kiemelkedő szerepet töltött be az előző századforduló magyar művészképzésében. 1885-től a (új ablakban nyílik meg)Képzőművészeti Egyetem elődjében, a Mintarajztanodában oktatta a szobrászhallgatókat, majd a Szobrász Mesteriskola vezetője lett. Négy évtizeden át tanított az Epreskertben, ahol saját műterme is működött.
(új ablakban nyílik meg)A halhatatlanság forrása című kiállítás – amely címét az 1897-es műcsarnoki Művészestély Strobl által tervezett installációjáról kapta – egy olyan környezetben mutatja be a szobrász művészetét, amelyhez alkotóként és pedagógusként is számtalan szállal kötődött. A tárlat helyszíne a Képzőművészeti Egyetem Andrássy úti főépülete, amely eredetileg 1877-ben az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Műcsarnokaként nyílt meg, és az új Műcsarnok 1896-os megnyitásáig Budapest legfontosabb kortárs kiállítóhelye volt. Maga Strobl is itt, a Társulat éves kiállításain mutatta be új alkotásait először, így számos alkotása most oda tér vissza, ahol a budapesti közönség a 19. század végén először találkozhatott vele.
Az Andrássy úton, még az épület előtt rögtön egy meglepetés várja látogatókat. Az eredetileg Strobl Alajos Mechwart emlékművének egyik mellékalakját ábrázoló mű, itt egy 3D-ben kinyomtatott, aranysárga, lépcsőn ülő alak formájában köszönt mindenkit a kiállítás megtekintése előtt. A szobor szépen reagál a kiállítás címére is: figyelemfelkeltő a kontraszt miatt, a régi és új technológia találkoztatása – nem ütköztetése – de benne van tiszteletadás is az egykori szobrász előtt. Ahogy ez a kiállítás információs tábláiról is kiderül: egy szobor elhelyezése, a helyszín és a környezet kölcsönhatása talán ugyanolyan fontos a szobrásznak, mint a szobor maga. Talán magának a mesternek is tetszene az aranyszobor egykori munkahelye előtt.
A kiállítás az életmű 45 művére koncentrál, köztük az alkotói pálya jó néhány kulcsművét és hiánypótló szobrászati csemegéket is bemutat, a nagyközönség most először láthat számos olyan, a Stróbl család és más magángyűjtők anyagából érkező gipsz és terrakotta plasztikát, amelyek az utóbbi száz évben nem szerepeltek kiállításon és – anyagukból és a technikából adódóan – közvetlenül, módosítások nélkül mutatják Strobl Alajos szobrászi elképzeléseit.
Valódi szenzációt jelentenek azok a művek is, amelyeket a kiállítás előkészítése során azonosítottak a szobrász alkotásaiként levéltári dokumentumok, archív fotóanyagok és a családi hagyatékban fennmaradt jegyzékek alapján. A Strobl-hagyatékban talált fotógyűjtemény a kurátoroknak nagy segítség volt bizonyos kiállítási tárgyak azonosításában, nekünk viszont izgalmas hozzáadott értéket képviselnek. Kiderül, hogy Strobl sokszor jótékonykodott azzal, hogy nem kérte el a munkabérét, megtanulhatjuk, hogy milyen munkafázisai vannak egy szobor elkészültének, élőben hasonlíthatjuk össze, hogy milyen különbségek vannak egy bronz és egy festett gipsz között, megismerhetjük valamennyire a család tagjait is, de számtalan szobor eredettörténete is olvasható itt, az elkészülésükkel kapcsolatos kihívásoktól kezdve odáig, hogy miért vándoroltak a városban, mire elfoglalhatták végső helyüket.
Sokszor hosszú szövegben és archív képek formájában kapunk segítséget a kiállított művek mellé, így azok a csatolt történetekkel még érdekesebbek és színesebbek lesznek, mert betekintést engednek a kor erkölcseitől kezdve a politikán át a családi élet kulisszái mögé is.
Megtekinthető: 2026. július 22-től szeptember 19-ig
Helyszín: Magyar Képzőművészeti Egyetem Barcsay terem, Aula (1062 Budapest, Andrássy út 69-71.)
Nyitva: Keddtől szombatig 10-től 18 óráig
Borítókép: Gerbaud Emil Strobl Alajos műtermében; 1918; MuezeumDigitár; Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum