A szezon szóviccén túl, amit az Állatkert nyert a beporzóbarát kertjével, az igazi nyertesek a szorgos kis rovarok, mint a vadméhek, poszméhek, fadongók, lepkék és zengőlegyek, ugyanis a dedikáltan nekik készült kert nemcsak szép, hanem menedéket és táplálékot is nyújt. Sőt, a növényeket beporzó rovarok védelme mellett az oktatás is fontos cél.
A Fővárosi Állat- és Növénykert – amint azt hivatalos neve is mutatja – nemcsak állatkert, hanem növénykert is. Persze minden állatkert parkosított környezetben működik, de a növénykert ennél többet jelent: arborétumi, illetve botanikus kerti értékű gyűjteményes kertet. Jóllehet a Budapesti Állatkert híres arról, hogy a hazai állatkertek közül itt mutatják be a legtöbb féle állatot, sőt az állatgyűjtemény nemzetközi összehasonlításban is különösen változatosnak számít, a bemutatott növényfajok száma valójában még az állatokét is meghaladja. Emellett a Budapesti Állatkert számos botanikus kerti szervezetnek, így a Magyar Arborétumok és Botanikus Kertek Szövetségének (MABOSZ), illetve a Botanikus Kertek Nemzetközi Természetvédelmi Szövetségének (BGCI) is tagja.
Miért van szükség ilyen kertekre?
A népszerű városligeti intézmény növénykerti részének legújabb eleme a nagyközönségnek most bemutatott BeporZOOna, vagyis beporzóbarát kert. Az ilyen kertek lényege, hogy ezeket – az esztétikai szempontok mellett – a beporzó rovarok igényei szerint alakítják ki. Ennek természetvédelmi szempontból igen nagy a jelentősége, hiszen világszerte észlelhető trend a növények beporzását végző rovarok ritkulása, eltűnése, amely elsősorban az emberi tevékenység következménye. Az okok közé tartozik a kiterjedt vegyszerhasználat, az intenzív mezőgazdasági művelés, az élőhelyvesztés, az éghajlatváltozás, de még bizonyos kertészeti irányzatok is, amelyek például a „rendezett”, de ökológiai szempontból meglehetősen sivár kerteket részesítik előnyben. A beporzóbarát kertek egyfajta menedéket nyújtanak a beporzó rovarok számára, amelyek Magyarországon elsősorban a vadméhek, poszméhek, fadongók, lepkék, zengőlegyek és különféle viráglátogató bogárfajok közül kerülnek ki.
Milyen is egy ilyen kert?
A beporzóbarát kertek jellemzője, hogy a növényeket mindenekelőtt úgy válogatják össze, hogy a kertben kora tavasztól a fagyos idők beköszöntéig, vagyis a mérsékelt égövi rovarok teljes aktivitási időszakában mindig legyenek virágzó növények. Fontos az is, hogy a szépségük miatt nemesített, de kevesebb nektárt adó és a rovarok számára sokszor fizikailag is nehezebben hozzáférhető virágok helyett a rovarok igényeinek jobban megfelelő növények alkossák az ilyen kerteket. Az őshonos növényfajok alkalmazása különösen szerencsés, hiszen a hazai rovarfajok nyilvánvalóan ezekhez alkalmazkodtak a leginkább. Egy beporzóbarát kertben fontos szempont a vegyszermentesség, valamint a rovarok kényelmét szolgáló különféle berendezések is. Például olyan helyek, ahová a rovarok befészkelhetik magukat: rovarhotelek, holtfák, avarsávok, csupasz talajfoltok. Emellett rovarbarát itatóhelyre is szükség van, ahol a beporzók úgy juthatnak vízhez, hogy nem kell a belepottyanástól és attól tartaniuk, hogy belefulladnak a vízbe. Az állatkerti BeporZOOnában ezek az elemek mind megtalálhatók.
Nem véletlen, hogy az állatkerti BeporZOOnát épp azon a napon nyitották meg, amikor az Állatkert nyílt napot tartott a pedagógusok számára. A beporzók védelme ugyanis fontos téma a kert zoopedagógiai programkínálatában. Éppen ezért a BeporZOOna jelentős részén rengeteg ismeretterjesztő felületet, interaktív elemet is kialakítottak, hogy a látogatók is megismerhessék a növények és a beporzók közötti ökológiai összefüggéseket, sőt akár ötleteket merítsenek ahhoz, hogy a saját otthonukban is beporzóbarát kertet alakítsanak ki.
A BeporZOOna része a „Zümmögő sétány”: ezt a méhekről és a méhészetről szóló tanösvényt az Országos Magyar Méhészeti Egyesülettel együttműködésben alakította ki az Állatkert. A BeporZOOna kialakítása során az Állatkert együttműködött a BKM FŐKERT-tel, illetve az Állatkerti Alapítvánnyal is.