Mostanában számos külföldi lap foglalkozott Budapest legidősebb villamosaival, a Mukikkal, rendes nevükön a motoros, fedett teherkocsikkal, szenzációként tálalva az 100 éves járműveket.
„Gyakran lelkes, főleg érdeklődő gyerekekből álló nézőközönséget gyűjtöttek maguk köré a szürke szerelvények, amikor a sok sárga villamos mögül előbukkantak, és már-már kihaltnak tűnt, elhagyott vágányokon érték el úti céljukat” – írta harminc éve a Népszabadság a hetvenedik évforduló alkalmából. Ám akkor más – kinek sajnálatos, kinek örömteli – változás is történt a pár évvel korábban még szocialista nagyvállalatként prosperáló, a zártkörű részvénytársasági vállalati forma felszínét épphogy kapirgáló cégnél.
Ahol annyira gyökeret eresztett a „BKV” rövidítés, hogy sokan azt sem tudják, hogy ez eredetileg Budapesti Közlekedési Vállalatot jelent.
Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a cég vezetése annak ellenére döntött a BKV rt., majd BKV zrt. elnevezés mellett , hogy a cég hivatalos neve: Budapesti Közlekedési Zártkörűen Működő Részvénytársaság. Ettől kezdve kizárólag a három betűt volt szabad használni. A vállalat szó tiltólistára került.
1996-ban zajlott a BKV ún. reorganizációja, melynek során azok a tevékenységek szűntek meg, amelyek nem voltak közvetlen kapcsolatban a városi közlekedéssel. Így például a BKV építőipari tevékenysége, de a szociális háló is lazult; bezárták a saját bölcsödét és óvodát, visszavágtak a különféle vállalati juttatásokból, sorra adták el értékese ingatlanaikat – vagyis a BKV túlélő-üzemmódba kapcsolt. Ehhez pedig az is hozzátartozott, hogy felszámolták az egyik korábbi alaptevékenységüket, a teherszállítást is.
Más szóval: a Mukikra sem volt már szükség.
Legalábbis volt egy ilyen olvasata is a korabeli hírnek, de szerencsére a BKV illetékesei észnél voltak, néhány darabot megtartottak, és nemcsak a nosztalgia miatt. E villamosok közül néhányan még ma is szolgálatban vannak.
Harminc évvel ezelőtt a Népszabadság szerzője nagyon beletrafált, amikor azt írta, „kihaltnak tűnt”. A kilencvenes években a semmiből felbukkanó Mukik valóban olyanok voltak, mintha egy kis termetű dinoszaurusz bukkant volna fel a hatalmas sárga példányok között. Pedig akkoriban a Tatrák számítottak a legújabb villamosoknak… A Mukik szürke színükkel azokat a háborúkat, válságokat, forradalmakat követő súlyos időket idézték meg, ami számukra az aranykor lehetett, hiszen nélkülözhetetlen segítői voltak az áruszállításnak, hóeltakarításnak, újjáépítésnek. Volt olyan időszak is, amikor a Mukik az utánunk csatolt nyitott teherkocsikkal a szemétszállításából is kivették a részüket. De olykor reklámfelületként is használták. Például az 1940-es évek elején az új közlekedési rendszer bevezetése előtt.
Amikor 1926-1927-ben megjelentek e villamosok, a megrendelő BSZKRT illetékesei vélhetően árérzékenységből döntöttek a gyászos szürke szín mellett, Ám ezzel óhatatlanul is elárulták, hogy az 1923-ben létrehozott egységes budapesti közlekedési vállalat nem dúskál a javakban. Nem beszélve arról, hogy a BSZKRT nemcsak megrendelő volt, hanem kivitelező is. A Roessemann és Kühnemann Rt. üzemében csak a kocsiszekrény készült, a belevalókat már a BSZKRT biztosította – leselejtezett járműveinek használható egységeiből.
Ezzel kezdetét vette az a hosszú, évtizedekig meghatározó gyakorlat – nemcsak a BSZKRT-nál, hanem jogutódainál is –, amelyet nevezhetünk saját lábra állásnak, de éppen barkácsműhelynek is.
A Mukikat kimondottan teherszállításra tervezték; a BSZKRT 1923-ban még 20 különféle vontató mozdonnyal rendelkezett; de az új gépek forgalomba állásáig gyakran személyforgalmi motorkocsikkal is vontatták a teherkocsikat.
A, faborítású, kéttengelyes Mukikból a BSZKRT 1926-ban 30 darabot, 1927-ben további 10 darabot rendelt meg. Az 1927-es rendelésből 5 motorkocsi (7060-7064) vagonok mozgatásához fővasúti vonó-ütközőkészülékkel is fel volt szerelve. Ekkor kapták jelenleg is szokásos szürke színüket; majd pár év múlva az andráskeresztet is festették az oldalukra. Mindkét oldalukon tolóajtó található, és egy részükbe darut is beépítettek a teher beemeléséhez. A teherkocsik a 2. világháborút követően a romok eltakarításában működtek közre, és ezekkel szállították Budapest jelentős részén az élelmiszert. A Mukik látták el áruval a nagyobb üzleteket, de az 1950-es években a metróépítésnél a Mukik szállították el kitermelt földet a belvárosból. Némely kocsit hókotróvá, illetve síncsiszolóvá fejlesztettek.
Az idén 100 éves, ám ma is aktív villamosokra azután figyelt fel a világ hogy a BKV-nak a decemberi nagy havazás idején muszáj volt egy „Hómukit” a Svábhegyre, a fogaskerekű vonalára küldeni, és erről csodás képek kerültek ki a közösségi oldalakra. Az Associated Press (AP News) közlekedésrajongó tudósítója Justin Spike is ekkor figyelt fel a járműre és járt utána a BKV-nál. Cikke március 17-én jelent meg, amit azóta számos portál átvett szerte a világon. Ekkora hírverés után egyáltalán nem lenne meglepő, ha a városi közlekedés rajongói közül jó néhányan kifejezetten a Muki kedvéért jönnének Budapesten. Amit korábban a Lego-villamos vontatójaként is láthattak.
