Márciusra fordulva a Dunán árhullám vonult le, a hőmérő higanyszála azóta időnként már 17 fokig is felkúszik, és a csőtörések száma is megemelkedett – a Vízművek elmagyarázta, ezek hogy függnek össze.
A csapadékos időjárás, a tartós fagyok és a Duna vízszintjének jelentős ingadozása egyaránt kedvezőtlenül hat a víziközmű-hálózat állapotára, ezért ilyen időszakokban gyakran megnő a csőtörések száma Budapesten – írja a Vízművek posztjában, reagálva arra, hogy volt eset hét elején, ahol egy autó is eltűnt egy csőtörés okozta gödörben, és 10 nap alatt közel 100 vízhiánnyal is járó csőtöréssel kellett megküzdeniük.
Télen, amikor a talaj megfagy, majd felenged, változik a térfogata, ami mozgásokat idéz elő a talajrétegekben. Ezek – az akár csak pár milliméteres – mozgások mechanikai terhelést jelentenek a földben futó vezetékekre, különösen az idősebb, vagy éppen ridegebb anyagból készült csövekre. A fagyás–olvadás ciklusok ismétlődése ezért növeli a repedések és törések kialakulásának kockázatát.
A nagy mennyiségű csapadék szintén befolyásolja a talaj állapotát. A vízzel telített talaj elveszítheti stabilitását, tehát bármely irányba könnyebben elmozdul, ami további feszültségeket okozhat a csővezetékekben. Ha ezek a folyamatok a fagyás és olvadás hatásaival együtt jelentkeznek, a terhelés még összetettebbé válik.
Budapest esetében a Duna vízszintjének ingadozása is fontos tényező. A folyó vízszintváltozása hatással van a talajvíz szintjére, különösen a folyóhoz közeli területeken. Amikor a talajvíz szintje a megszokottnál gyorsabban emelkedik vagy csökken, a talaj teherbírása és szerkezete is változik, ami további mozgásokat idézhet elő a vezetékek környezetében.
Ezek a környezeti hatások külön-külön is növelhetik a meghibásodások kockázatát, együttesen azonban jelentősen fokozzák a vízvezeték-hálózat igénybevételét. Emiatt a fent felsorolt időszakokban a víziközmű-szolgáltatók, így a Fővárosi Vízművek is, a csőtörések számának átmeneti emelkedésével kénytelenek megküzdeni.
Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere posztjában ehhez azt is hozzátette, hogy a helyzetet jelentős mértékben rontja az is, hogy mivel a vízszolgáltatást természetesen folyamatosan biztosítani kell, és ennek költségei is folyamatosan emelkednek, addig a lakossági vízdíjat a kormány 13 éve rögzítette:
„az ma annyi, amennyi 2009-ben volt. – A különbözetet a Fővárosi Vízműveknek senki sem téríti meg” – írta.
Ezzel a cégek elestek attól a bevételi forrásból, amit a hálózat folyamatos megújítására kellett volna költeni, így 16 év amortizációja köszön vissza az egyre gyakrabbi hibákban.