125 évvel ezelőtt, 1901. január 19-én, alapították meg a Magyar Labdarúgók Szövetségét, egyúttal megtartották első közgyűlésüket is. A szervezet nevét később Magyar Labdarúgó Szövetségre változtatták, így a rövidítése – MLSZ – nem változott.
Némi pátosszal mondhatnánk, hogy a már-már köznévvé lett "emelesz" rövidítés nem csak egy szervezetet jelöl, hanem olyan páratlan építményt testesít meg, egy gólokra épült palotát, egy mindenhonnan észlelhető világítótornyot, amely számos fontos és pontos cselekedet mellett jelzi a nagyvilág felé a magyar nép rendkívüli, párját ritkító elköteleződését a labdarúgás iránt.
A félreértések elkerülése végett muszáj leszögeznünk, hogy nem, pontosabban, nem csak az elmúlt 15 évben bekövetkezett változások miatt állítjuk ezt. Trianont követően a hazai politika felismerte, hogy magyar labdarúgásban rejlő potenciált, ha küldetés tárgya a hangulatkeltés, a hatásvadászat, nemzeti büszkeség hangsúlyozása stb. volt. Ennek fényében nem túlzó a kijelentés, mely szerint az MLSZ ideológiától függetlenül az aktuális igájába volt kötve, mivel a politika a szövetségen keresztül tudta érvényesíteni akaratát. Mindez nyílt titok volt, és a mindenkori szurkolót mindez nem is izgatta különösebben, ha győzedelmeskedik a magyar válogatott.
De nem győzedelmeskedett. - mondanák erre sokan, ám ez egyszerűen nem igaz. Az statisztika szerint a magyar válogatott 125 év alatt 1008 meccsen játszott, a mérleg 474 győzelem, 220 döntetlen, 314 vereség, és erre illene büszkének lennünk. A bajok azzal az állítással kezdődnek, hogy
a magyar válogatott sohasem akkor győzedelmeskedett, amikor győzni kellett volna.
Ezt nehezen tudná cáfolni bárki. Elég csak sorra venni azokat a meccseket, amelyek lefújás után Mohácsot juttatták a szurkolók eszébe, Az első "nemzethalál" már 1924-ben, a párizsi olimpián bekövetkezett, amikor az addig csak tevepásztorként emlegetett hobbista egyiptomiak 3-0-ra nyertek az érmes reményekkel érkező magyarok ellen. A következő megsemmisülés az 1938-as vb-döntőn elszenvedett 4-2-es vereség volt az olaszok ellen, pedig az egyáltalán nem volt meglepő, hiszen az olaszok voltak a címvédők. Ám a hazai szurkolók Dietz Károly szövetségi kapitány személyében bűnbakot találtak, ugyanis a döntőig tökéletes produkciót nyújtó csapatot az utolsó meccsre teljesen. átvariálta. Nem vitás, Mohácsok Mohácsa az 1954-es vb döntő, a további kis-Mohácsok: Marseille 1969, Budapest 1973 Irapuató 1986.... A legfrissebb ismét Budapest, az írek elleni vb-selejtező.
De sebek felszaggatása helyett maradjunk inkább az 1901-es első közgyűlésnél! Az MLSZ honlapján a jeles alkalmat felidézve közlik a szövetség soraiba elsőként belépő egyesületek névsorát:
BAK, BEAC, BSC, BTC, Budai Ganzgyár, Ganz Vagongyár, 33 FC, MAC, MFC, MUE, Műegyetemi FC, Postás és az FTC.
Ebből látható, hogy az alapítók egytől egyig fővárosi klubok voltak. De tévúton jár, aki ebből bármily rosszindulatú következtetést vonna le. Az alapítók egyszerűen nem tudták, hogy az országban hol vannak, vannak-e egyáltalán futballklubok. „A labdarúgás hajnalán jártunk ekkor, az MLSZ a kontinentális Európában mindössze a kilencedik futballszövetség volt, míg Európán kívül ebben az időszakban csak elvétve, egy-két országban működött hivatalos nemzeti labdarúgó-szövetség” – olvasható az MLSZ honlapján, és a 125 évvel ezelőtti közgyűlés jegyzőkönyvéből az is világossá válik, hogy az alapítók a Pozsonyi TE jelenlévő képviselőjének felszólamlását követően a vidéki egyesületekkel kapcsolatos teendők kidolgozását a legfontosabb elintéznivalók közé sorolták.
1901. február 17-én rendezték az első bajnoki meccset, egyúttal öt csapat részvételével kezdetét vette az első bajnokság, amelyet 100 százalékos teljesítménnyel az első magyar futballklub, a Budapesti Torna Club (BTC) nyert. 1902. október 12-én pedig Bécsben, az akkori Osztrák-Magyar Monarchia két országának csapata ma is hivatalosnak tartott, válogatott mérkőzést játszott egymással. Ez volt az első válogatott mérkőzés a kontinensünkön, az első olyan európai résztvevőkkel rendezett meccs, amelyen nem szerepelt valamelyik brit csapat. A mérközést az osztrákok nyerték 5-0-ra, érdekesség válogatott tagja volt Hajós Alfréd, olimpiai bajnok úszó is. Aki a következő négy meccsen is pályára lépett - az ellenfél továbbra is a osztrák csapat volt - és e találkozók azt bizonyították, hogy a két csapat közt nincs akkora különbség, mint amekkorát gondolhattak az első meccs után.