Egy közelmúltban felújított Barlanglakásban jártunk Budafok-Felsővároson, a szegények által sziklába vájt otthon elképesztően vonzónak tűnik egy forró nyári délutánon.
Nem csak Budafokra voltak jellemzőek ezek a lakóházak, nagy számban voltak barlanglakások Budatétényben és Nagytétényben is, volt idő, amikor a szegények és még szegényebbek közül 2000 ember is élt ilyen, sokáig lesajnált szálláshelyen.
Hogy kezdődött?
Ebben semmi meglepetés nincs: már a tatárok betörésekor, majd a török hódoltság idején is gyakran húzták meg magukat barlangokban a menekülő emberek. A bujdosás emlékét például a budafoki Török-barlang is őrzi. Itt alakították ki az első természetes barlanglakásokat azok a svábok, akik Savoyai Jenő bíztatására itt telepedtek le és szőlőműveléssel kezdtek foglalkozni.
A 19. század elejére már megjelentek a földalatti lakások és a mélyudvaros barlanglakások is, ez utóbbiak az egyébként népszerű kőbányászat mellékhatásaként. Ennek nyomai ma is látszanak egyes helyiségekben. Ugyan a 19. század végén még egyfajta romantikus kép élt a természetes lakóhelyeken élő emberekről, pár évtized múlva gyökeresen megváltozott a kép.
Azon felül, hogy a barlanglakásokat elsősorban szegények használták, egészségtelen levegőjük miatt is a figyelem központjába kerültek. Hiába volt a törekvés, hogy az újabb lakások kialakítását megakadályozzák, illetve a meglévőkből kiköltöztessék az embereket, a barlanglakók száma egyre nőtt. Ahogy Appel Péter tárlatvezető elmondta nekünk, úgy néz ki a környék a sziklába vájt rengeteg üregtől, mint egy lyukacsos sajt. Az emberek semmiféle szabályt nem követtek, egyszerű eszközökkel arra fúrtak, ástak, csákányoztak, amerre könnyebb volt haladni; csak elképzelni tudjuk, hogy hány baleset történhetett azokkal, akikkel egyébként sem foglalkozott senki, hiszen a föld alatt éltek.
Így néz ki egy ilyen barlanglakás
A barlanglakás szó fotó nélkül félrevezető képet festhet a fejünkben, hiszen például egy mélyudvaros lakás esetében szó sincs természetes barlangról, természetes képződményről. A mélyudvaros barlanglakásokat nem építeni kellett, hanem bontották: egy-egy földterületről lehordták a földréteget, majd a kitermelt kövek helyén lévő tér oldalaiba kisebb lyukakat vájtak. Kezdetben az ilyen mélyudvaros típusú lakásokat elsősorban szőlőmunkások lakták. Az udvarba lépcsőn lehetett lejutni, ahol több család lakott, sokszor albérlőkkel együtt.
Albérlőket azok fogadtak, akik a rosszabb levegőjű lakrészekbe a családjuk tagjait tartósan már nem engedték be szívesen, de nem akarták, hogy azok üresen, kihasználatlanul álljanak. Ezeket adták ki a legszegényebbeknek, a környékbeli gyárakban dolgozó munkásoknak. Az udvar adottságaiból adódóan csak kisebb jószágokat, csirkét és nyulat tudtak tartani.
Általában nem volt jellemző, hogy módos emberek laktak volna a budafoki és tétényi barlanglakásokban. Nem volt ritka, hogy hárman, négyen osztoztak egy ágyon. A berendezés minimális volt, meleget csak a sparhelt adhatott, ha este főztek. Így 10-12 fokot tudtak elérni a beltérben. Vezetékes víz vagy áram elképzelhetetlen volt a barlanglakásokban. A lakók kútból húztak ivóvizet, locsolásra, gyerekek mosdatására viszont ciszternákban összegyűjtött esővizet használtak.
A jelen
A Veréb utcai barlanglakás még az 1960-as évek közepén is lakott volt, özvegy Tóth Győzőné, Julianna közel 50 évig élt a barlanglakásban férjével, a kiállításon az ő egykori eredeti tárgyaikat mutatják be, amelyet később a helyi mesterek által használt szerszámokkal egészítettek ki.
A 20. század közepére sok pincelakás fölé ház épült, az egykori kényszerlakhelyek lassan elnéptelenedtek. Mélyudvarok még láthatók a kerületben sétálva, de a lakások mára már eltűntek, és senki sem tudja pontosan megmondani, hogy mennyi volt a számuk és hány ilyen rejtőzik a kerületben a házak előtt gondosan locsolgatott veteményesek alatt. A korábban ilyen szálláshelyen élő gyerekek ma már nosztalgiázva gondolnak vissza ezekre a sziklába vájt lakásokra, egy-egy szerencsés és érdeklődő pedig ma is bukkanhat olyan ingatlanra, ami alatt vagy aminek a kertjében betemetett sziklába vájt lakás van – ezeket kellő kitartással izgalmas kerti helyszínné vagy vendéglátóegységgé is alakíthatja.
Az emlékmúzeumot érdemes bekövetni Facebookon is, hiszen rendszeresen szerveznek ide eseményeket.
Cím: 1222 Budapest, Veréb u. 4.
A kiállítóhely előzetes bejelentkezéssel látogatható március 1-től október 31-ig.