Ma ötven éve, hogy Helsinkiben az európai államok (Albánia kivételével), a Szovjetunió, az USA és Kanada is elfogadta az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet Záróokmányát, amely ha nem is hidegháború végét, de enyhülését eredményezte. Ezzel együtt az aláírási aktus önmagában is olyan világraszóló látványosság volt, amelyhez muszáj lett volna a történelmi jelzőt akkor is odabiggyeszteni, ha a résztvevő államférfiak (egy nő sem volt köztük) csak egymás emlékkönyvébe írtak volna valami szépet. Ilyen nagy szabású és jelentőségű dokumentumot, ilyen sokan talán még soha nem írtak alá egyszerre egyetlen helyszínen a történelem folyamán.
A záróokmány aláírása kellett hozzá, hogy meginduljanak azok a társadalmi mozgások, amelyek nyomán a szocialista blokk erodálódni kezdett.
„Az egyezmény kritikusai azt várták, hogy a belügyekbe való be nem avatkozás elve a diktatúráknak ürügyül szolgálhat majd a tömeges alapjogsértések elleplezésére. Ennek épp az ellenkezője történt. És ezt eleinte nem a nyugati politikai vezetők kényszerítették ki, hanem bátor kelet-európai emberi jogi aktivisták, civilek" – olvasható a Magyar Helsinki Bizottság honlapján.
