A Margit hidat – a főváros második állandó hídját 1876. április 30-án avatták fel, névadója Árpádházi Szent Margit, IV. Béla király lánya, aki a szigeten működő kolostorban élt apácaként. A hídra nemzetközi tervpályázatot 1871-ben írták ki, építése öt évig tartott. A 607,6 méter hosszú szerkezet Margitszigetre vezető szárnypillérjét 1900-ban adták át, a villamosforgalom 1894-ben indult meg rajta.
Átadása után az irodalmi és kulturális életben Arany János 1877-ben írt Híd-avatás balladája tette halhatatlanná. A vers alapja az a babona, hogy az új hidat az öngyilkosok avatják fel. Az éjszaka mélyén egy lázálomszerű látomásban felbukkan egy sor alak, idős és fiatal, szegény és gazdag, akit végül megört az élet és a Duna habjaiba vetette magát. A vers baljós, borús hangulata éles kontrasztot alkot a frissen átadott híd nappali ünneplő forgatagával, a városi szegénység, elmagányosodás és társadalmi normák által megtört sorsok pedig a 19. század végi gyors fejlődés és haladásba vetett hit dicshimnuszaival.
