A hagyományoknak megfelelően idén április 1-jén nyitja kapuit a BKV szentendrei múzeuma. Újdonság a régiségek között az a különleges nosztalgia jármű, amely 1977-ben Nyugat-Németországból érkezett Budapestre .
Júniusban lesz harminchárom éve, hogy a BKV használaton kívüli szentendrei HÉV-kocsiszínében múzeum és kiállítótér nyílt, az esemény megnyitóján a közlekedési társaság akkori vezérigazgatója, Holl Sándor, valamint a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter, Siklós Csaba is részt vett. Egyikük sem gondolhatta, hogy 25 évvel később a HÉV-ek a MÁV kötelékébe kerülnek, s ezzel olyan különös helyzet áll elő, hogy
a szentendrei helyszínnek nem lesz köze hivatalosan budapesti közösségi közlekedéshez,
bár az ünnepi szónoklatokban már akkor is elhangzott, hogy a későbbiekben a nagyobb vidéki városok közlekedési emlékeit is itt fogják kiállítani. A következő években valóban sor került erre, ettől függetlenül a múzeumban elsősorban a BKV – és jogelődjei – működése tárul fel, természetesen a HÉV-ekkel együtt. Elmondható az is, hogy a múzeummal kapcsolatos szokások sem változtak az elmúlt harminchárom év alatt; a létesítmény április elején nyílik, és október közepéig látogatható. A múzeum működésében hagyományosnak tekinthető az is, hogy évről-évről év újabb járművekkel gazdagodik.
Tavaly a vállalat saját gyártású mikrobusz szerelvényét állították ki, amely legfőképp a Margitszigeten teljesített szolgálatot. Összesen négy szerelvény készült 1977-ban, három kocsiból álló egységek 48 utast szállíthattak. A sétajáratok az UAZ 451 típusú szovjet terepjárók gépészeti főegységeinek felhasználásával készültek, a két pótkocsit maga után húzó mikrobusz mindhárom kocsijának nyitott volt az utastere, a sofőr zárt fülkéjében alakították ki az idegenvezető ülőhelyét is. A sziget történetét eleinte csak magyar nyelven ismertették
a vezető mellett ülő idegenvezetőnek kinevezett BKV-dolgozók,
de néhány hét után a feladatot hangfelvétel vette át. Ezen az akkoriban oly népszerű tv-bemondó, Takács Marika olvasta fel a Margitszigetről szóló szöveget, illetve készültek idegen nyelvű kazetták is. Az 1977-es mikrobuszokat tizenkét év szolgálat után selejtezték, 1989-ben jelentek meg – kis módosításokkal – utódaik, s ezek közül őrzött meg a BKV egyet az utókornak.
Csupán véletlen egybeesés, hogy a múzeum idei újdonsága, egy Volkswagen T2 mikrobusz is az 1977-es évben lett a vállalat tulajdona. A maga idejében ennek is a csodájára jártak a BKV dolgozói, akkoriban ugyanis nyugati tipusú autó ritka madárnak számított a vállalatnál,
a mikrobuszok többnyire kelet-német Barkasok és lengyel Nysák voltak,
amelyek műszaki színvonalukat illetően még az VW-ősmikrobuszokkal, az 1950-1967 között gyártott T1-esekkel sem vehették fel a versenyt. Amúgy Volkswagennek e típusának a hivatalos neve Typ.2 volt, ez ugyanis a wolfsburgi autógyár második járműtípusa, a VW Bogár (Typ1) után. A Typ2-nek a hetvenes évek végéig számos altípusa született, például a Westy (lakóautó), a Caravelle vagy a Samba, de megjelent fagylaltosautóként, hűtőkocsiként, tűzoltó- és mentőautóként, de furgonként és kisteherautóként is gyártották.
