A szentimentalista címet viseli a Capa Központ új állandó kiállítása, amely március 19-én nyílt André Kertész képeiből. Ez azt is jelenti, hogy a Nagymező utcai intézményben immár a két olyan korszakalkotó fotográfus életművét bemutató tárlat is látható, mint Robert Capa és André Kertész.
Az idén centenáriumi rendezvényt is lehetne tartani André Kertész kapcsán, bár nem könnyű eldönteni, hogy ünnepi vagy ünneprontó dolog lenne, ha arról emlékeznénk meg, hogy a fotográfus még Kertész Andorként (szül.: Kohn Andor) épp 100 évvel hagyta el Magyarországot. Némi pátosszal mondhatnánk úgy is, hogy „cserébe a világhírért”, de mindjárt azt is hozzátehetnénk, hogy nincs ebben semmi túlzó. Ugyanakkor e kétségtelen tény vagy inkább dilemma indokolhatná az ünnepi megemlékezést is, mivel szinte bizonyos, hogy Kertész, ha itthon marad, nem vált volna a világ egyik leghíresebb fotográfusává. Sőt még az sem biztos, hogy Magyarországon megérte volna a kilencvenet, ehhez ugyanis az 1944-es évet is túl kellett volna élnie. Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy Kertész idehaza nem bontakoztathatta ki a tehetségét – 1925 előtt kibontakoztatta, később pedig azt nyilatkozta, hogy „mindaz, amit értékesnek tartanak életemben, Magyarországról származik” –, viszont a világsiker nem a tehetségen múlik elsősorban, a tehetség legfeljebb az egyik, nem is mindig elengedhetetlen feltétele.
Persze a világhír is lehet viszonylagos. André Kertész 1925 után csak háromszor járt Magyarországon, és mindhárom alkalommal szakított arra időt, hogy ellátogasson Szigetbecsére, ahol gyerekkora egy részét töltötte, és ahol megismerkedett a fényképezéssel.
„Először 1948-ban látogatott ide bátyjával.
A ráckevei HÉV-állomástól gyalog jöttek Becsére, ahol kedves gyermekkori emlékeinek helyeit keresték. André megtalálta a falu elején egykori játszótársát, Stromayer Kati nénit.
A községházán átadta az 1936-ban Párizsban megjelent Barátaink az állatok című könyvét, melyet köszönetként a szép gyermekkorért Szigetbecsének ajánlott” – idézte fel Kertész első visszatérését Raffay Béla szigetbecsei tanácselnök 1984-ben. A világhírű fotográfust Szigetbecsén nem ismerte senki, és nem is érdekelt senkit. „Senki nem szólt egy szót sem. Nem tudtam mit csinálni, csak álltam ott a testvéremmel, azok meg néztek rám némán. Végül letettem a kötetet az asztalra, mondtam, itt a könyv, s minden jót kívánunk” – emlékezett vissza Kertész a községházán lezajlott ajándékozási szertartásra, és ha nem is sértődött meg, vélhetően ez a kis epizód is közrejátszott abban – ha nem is annyira, mint a vasfüggöny, a hidegháború –, hogy legközelebb csak 23 év múlva jött Magyarországra.
Az ekkor már itthon is elismert művész életmű-kiállítását a Nemzet Galériában rendezték 1971 májusában – nagy sikerrel. Ám úgy tűnik, e tárlat sikerének híre nem jutott el Szigetbecsére, hiába állítottak ki ott készült képeket is. Ő viszont ismét eljutott, kíváncsi volt, megvan-e még régi ajándéka. A Barátaink az állatok. „Képet csinált Kati néniről, és ismét bement a községházára. Egy kedves asszony fogadta és a művész érdeklődésére nagyot nevetve válaszolt: Egy könyv, itt? Hát ki tudja azt, hol van?” – mondotta ugyancsak a szigetbecsei tanácselnök 13 évvel később, Kertész jelenlétében, 1984 márciusában, amikor a Budapesti Tavaszi Fesztivál díszvendégeként ismét hazalátogatott, s 90 évesen, élete alkonyán még egyszer, utoljára ismét elment Szigetbecsére, ahol végre méltó fogadtatásban részesült: a művelődési házban nyílt kiállítása és megkapta a Ráckevéért emlékérmet is (mivel Szigetbecse a ráckevei járáshoz tartozik), amit e sorokkal köszönt meg: „Itt vagyok a gyerekkori emlékeim legdrágább helyén és fájó szívvel gondolok arra a gyönyörű emlékekre, mik ide kötnek.”
André Kertész 1985. szeptember 28-án hunyt el New Yorkban, de a végső búcsú előtt gondolt a szigetbecseiekre is, a településnek ajándékozta 120 eredeti, szignált fotóját. Két év múlva Szigetbecsén megnyílt a képeket bemutató André Kertész Fotómúzeum, Magyarország első fotográfiai múzeuma.
A mester 120 fotót adományozott a községnek, s elhunyta után Szász Zsuzsanna, New Yorkban élő festőművész közreműködésével személyes tárgyai is Szigetbecsére érkeznek a Makádi út 40-es számú házba, amely egykor parasztporta volt
– írta 1987. május 31-én a Vasárnapi Hírek, külön is kiemelve, hogy André Kertész művei oda érkeztek, ahonnan az alkotó elindult.
Majdnem negyven év telt el azóta, a múzeumi kiállításon nem szereplő szigetbecsei képek egy része mostantól Budapesten látható. Március 19-én nyílt meg a Capa Központ új állandó kiállítása – André Kertész műveiből.
A szentimentalista című kiállítás hat tematikus egység mentén – melyek a Rezdülések, A hadak útján, A feleségem története, A pesti műtermektől a párizsi atelierekig, A test metamorfózisa, Az enigmatikus kép címet viselik – mutatja be a kivételes életpályát. A szekciók követik az életút időrendjét, másrészt egy-egy élethelyzet, személy, motívum vagy esemény apropóján mélyebb betekintést nyújtanak az alkotót motiváló, meghatározó életeseményekbe, kapcsolatokba és művészi víziókba. A szerzői kópiákat bemutató törzsanyag kiegészül a művész által Franciaországnak adományozott Kertész-archívumból válogatott üvegnegatív képek digitális nyomataival.
A Capa Központ tájékoztatójában írják, hogy a nyomatokat Kopin Katalin kurátor azon szempontok szerint válogatta, hogy a jól ismert, ikonikus képsorokat árnyalva, egyfajta hiányzó láncszemként rámutassanak André Kertész munkamódszerére és részletesebb képet nyújtsanak életének egy-egy jelentős momentumáról vagy egy-egy kép előzményéről, utóéletéről. „A kiállítás további pillére a képzőművészet szerepe André Kertész életében: beemeltek néhány olyan képzőművészeti alkotást, mely kapcsolatba hozható életével és művészetével. Ezenkívül három olyan képeslapot is bemutatnak, mely feleségével közös kései levelezésükből származik. Végezetül az otthonát megidézve, a Szigetbecsének ajándékozott személyes tárgyai közül is megtekinthető néhány karakteres darab. Ezen rétegek által válik átélhetővé és bontakozik ki hosszú életútjának alakulása, ikonikus képeinek tágabb kontextusa, gondolkodásának és életfilozófiájának gyökerei" – közölte a Capa Központ .
Borítókép: Capa Központ