A hatvanas évek közepén igazán különleges dolog került a Magyar Nemzeti Múzeum ásvány-és kőzettárába. Azt állították róla, hogy egy félkilós, 5 centiméter hosszú, 3 centiméter széles meteorit, amely a Kén utcai az Épületlakatos és Gépjavító Vállalat udvarán csapódott a földbe. A vizsgálatok épp hatvan éve fejeződtek be.
Az elmondottak szerint a becsapódás Cseh Katona János, 27 éves lakatostól egy méterre történt. A kődarab 20 centiméter mélyre fúródott a földbe, sistergett, gőzölgött. „Amikor Cseh Katona János lakatos háta mögött az udvaron becsapódott a meteorit, alaposan megijedt, különösen, mert látta, hogy a kő gőzölög. Bádoglemezre tették, bevitték a műhelybe, ott kalapáccsal kettétörték. Még két órán át forrt a kő, közben szóltak a csillagvizsgálónak, s beküldték Kulin professzornak, ő hozta be a múzeumba” – írta 1965. január 12-én az Esti Hírlap, és szóra bírták a Nemzeti Múzeum munkatársát is. Íme az interjú:
„– Valóban igaz, hogy hatalmas robajjal érkezett a Földre a Kén utcai meteorit?
– Ez enyhén szólva túlzás. Helyesebb, ha azt írják: puskagolyó süvítéssel jött a Földre. És nem kerek, hanem libatojás formájú.
– Milyen sebességgel csapódott az udvarba?
– Ezt még nem tudhatjuk. A kődarab húsz centiméter mélyre fúródott a kemény, ledöngölt agyagtalajba. Ha csak ezt a mélységet számítjuk, elképzelhető, micsoda erővel, milyen nagy sebességgel fúródott be.
– Legalább olyan gyorsan, mint ahogy egy szputnyik elhagyja a Földet?
– Valószínű.
– Mit szólt, mindehhez a Cseh Katona János?
– Az ijedtségről először szólni sem tudott…”
A cikkből kiderült, hogy az azóta megtörtént vizsgálatokból a szakemberek érdekes következtetésre jutottak. „Minden kétséget kizáróan megállapítottuk, hogy páratlan természeti kincs jutott birtokunkba, mert eddig olyan meteoritok kerültek a földre, amelyek nem álltak konkrét kapcsolatban a bioszférával. A Kén utcai lelet meteoritgránit földpátot, kvarcot és csillámot tartalmaz, ugyanolyan kőzet, mint a jól ismert mecseki, vagy a velencei hegységé. De földünk sok helyén található hozzá hasonló anyag: Brazíliában, Skandináviában, Afrikában és Ázsiában. A vizsgálatokat folytatjuk, szó lehet arról is, hogy esetleg bemutatjuk a közönségnek az érdekes követ” – nyilatkozta a múzeum munkatársa. A lap felidézte az eddigi hazai meteorit becsapódásokat – 1857-ben Kabán, 1890-ben Nagyvázsonyban, 1900-ban Ófehértónál, 1905-ben Malomházán találtak ilyesmit, vagyis hatvan évnek kellett ahhoz eltelnie, hogy a lista a Kén utcai az Épületlakatos és Gépjavító Vállalattal bővüljön. A hírt átvették a megyei lapok, az olvasók pedig még két hétig gondolhatták, hogy világraszóló dolog történt.
Noha három nappal később a Népszabadság szerzője kételyeinek adott hangot és glosszát írt arról, hogy ha ekkora szenzáció a becsapódás, akkor miért kellett a bejelentéssel januárig várni, ám az Esti Hírlap január 27-én megvédte magát. „A meteor becsapódásának tényét még az ősszel egyik csillagászunk bejelentette a tv sokszázezer nézőjének. December elején írni akart róla az Esti Hírlap is, de a vizsgálatok még nem fejeződtek be, s a csillagászok érthető módon, nem akartak kozmikus kacsát tálalni az olvasóknak” – írták nagy elánnal, a cikk végéből azonban az olvasó már sejthette, hogy mégis „kozmikus kacsával” foglalkozik az újság, ugyanis a szerző megjegyezte, hogy úgy tűnik, a tudósok „minden kétséget kizáró” bejelentése „korainak bizonyult”.
Az Esti Hírlap január 28-i száma már részletekkel is szolgált. Mint kiderült, a meteorit-becsapódás mögött Cseh Katona János lakatos túl jól sikerült tréfája állt. Amit az a véletlen felismerés szült, hogy a fiatal szaki észrevette, hogy ha egy kődarabra „rácsöppen” a hegesztés során keletkező folyékony fém, akkor az olyan lesz, amilyet az Élet és Tudomány című lapban látott meteoritként. Ekkor döntötte el, hogy megtréfálja kollégáit. „Egy nagyobb követ keres, azzal be a műhelybe. A hegesztőpisztoly célba veszi a követ. A vas rácsorog. S néhány perc múlva izzik, fénye furcsa, formája szokatlan. Bádoglemezen fekszik az alkalmi ötlet absztrakt alkotása: kisült kő. – Ide nézz! – mutatja Cseh Katona János a mellette dolgozó lakatosnak. – Vajon mi lehet ez? – kérdi tágra nyílt szemmel a szomszéd. – Olyan, mint egy meteorit” – dramatizálta a helyzetet az Esti Hírlap. A tréfa itt még nem ért véget, a lakatos ugyanis egy gödröt is ásott udvaron, és mutatta oda csapódott be, épp a háta mögött…
A meteorittal kapcsolatos vizsgálatok négy hónapig tartottak, míg a színképelemzés és a kémiai vizsgálat kimutatta, hogy a lelet acél és közönséges gránit mesterséges párosítása, semmi több. Ezt követően az Épületlakatos és Gépjavító Vállalat igazgatója kihallgatta egyenként a lakatosokat, hogy végül kiderüljön, tréfa volt az egész. A múzeum ezután ellenjegyzőkönyvet írt, és az ügyet lezárták, bár a legszívesebben a földbe süllyesztették volna. Legalább 20 centi mélyen.
„Először az öreg Blazseket, a művezetőnket akartam megviccelni, mert ő mindenre ugrik. De amikor láttam, hogy társaim meteoritnak hiszik a meghegesztett kavicsot, hagytam, hadd gondolják, ahogy akarják. Eszembe se jutott, hogy mi lesz a vége. Az egyik szakértő azt mondta nekem: ilyet nem is lehet előállítani a Földön” – nyilatkozta a lapnak a tréfa kiagyalója, akiről kollégái a legjobbakat mondhatták, hogy remek munkaerő és kiváló családapa.