„Ami történt, arra nincsenek szavak, miközben csak a szavak maradtak, és a tanulság: hogy a pusztítás is szavakkal és a gyűlölettel kezdődött” – mondta október 13-án Karácsony Gergely, amikor emlékművet avattak a Klauzál téren.
A budapesti gettó áldozatainak emlékművét.
Azoknak az ezreknek az emlékművét, akiknek a holtteste temetetlenül hevert a téren, amikor január 17-18-án megérkeztek a szovjet csapatok.
Nyolcvan éve a terület felszabadításával végét ért az a több mint 40 napos pokoljárás, amely 1944. november 29-én kezdődött, miután a belügyminiszter rendeletet adott ki a budapesti gettó felállításáról a Dohány utca, Nagyatádi Szabó (Kertész) utca, Király utca, Csányi utca, Rumbach Sebestyén utca, Madách Imre út, Madách Imre tér és Károly király út (Károly körút) határolta részen. A terület határait palánkokkal zárták le, fegyveres őrség vigyázta. 1945 januárjában már 70 ezer embert zsúfoltak össze az alig 0,3 négyzetkilométeres területre, ezrek haltak meg az elviselhetetlen éhség és hideg közepette.
A budapesti gettó a főváros történetének rövid ideig tartó, ám kitörölhetetlen szégyenfoltja, amelyet eltüntetni nem lehet, a Klauzál téri mű arra figyelmeztet, hogy a gettó emlékét akkor is őrizni kell. Hogy soha többé ne történjen ehhez fogható szörnyűség. Hogy figyelmeztessen azután is, amikor már senki nem lesz köztünk azok közül, akik megélték a borzalmakat.
Fotó: MM; Ha ti is láttok valami érdekeset, küldjétek el a szerk@budapest.hu-ra!