A Deák17 Galéria az elmúlt évben kiemelten igyekezett az inkluzív szemléletet megvalósítani, hogy a művészet valóban mindenkihez eljusson. Ez csupán az akadálymentesítés technikai megoldásait foglalja magában, hanem egy tudatos hozzáállást is, amely lehetővé teszi, hogy a különböző hátterű és igényű emberek is egyenrangúként vehessenek részt a művészet nyújtotta élményekben.
A művészet közös nyelv, amely túllép a társadalmi különbségeken. Egyik legnagyobb ereje abban rejlik, hogy képes összekötni az embereket, hidat emelve különböző nézőpontok és élettapasztalatok között – ezért is kiemelten fontos, hogy a művészeti intézmények olyan környezetet teremtsenek, ahol mindenki megtalálhatja a helyét, írja a Galéria.
Az inkluzív hozzáállás biztosíthatja, hogy a művészet élvezete ne csak egy szűk kör kiváltsága legyen, hanem mindenki számára elérhetővé váljon. A szemlélet kulcsa, hogy valóban elhiggyük: a művészet mindenkié.
Az inkluzív szemlélet nem csupán az akadálymentesítés technikai megoldásait foglalja magában, hanem egy tudatos hozzáállást is, amely lehetővé teszi, hogy a különböző hátterű és igényű emberek is egyenrangúként vehessenek részt a művészet nyújtotta élményekben. Ez a megközelítés kiterjed például a mozgáskorlátozottakra, a fogyatékossággal élőkre, valamint azokra is, akik számára a művészeti világ távolinak vagy idegennek tűnhet: az inklúzió célja, hogy a művészeti intézmények mindenki számára nyitottak és befogadók legyenek.
2024-ben Garami Gréta igazgatóhelyettes vezetésével a Deák17Galéria egyik stratégiai célja lett, hogy az intézmény elinduljon az inkluzívvá válás útján. A projekthez elengedhetetlen volt, hogy a kollégák kellő szakmai háttértudással és megfelelő szemlélettel rendelkezzenek, ezért a projektet kutatással indították, majd egy hosszabb szemléletformáló belső továbbképzéssel folytatták, végül az ősz során kiállításokat és szemléletformáló múzeumpedagógiai foglalkozásokat szerveztek.
Április 24-én belső továbbképzés keretében valósult végül meg az első előadás-sorozat a Deák17 csapata számára. Dabi-Farkas Rita a Ludwig Múzeum múzeumpedagógusa, az intézményében megvalósuló inkluzív projektről tartott előadást, illetve érintette az Esélyt a múzeumban kiadványt is. Molnár József a Néprajzi Múzeum múzeumpedagógusa is a saját intézményének a munkáját mutatta be. Mindketten beszéltek a jó gyakorlatokról és a felmerülő nehézségekről is. Czékmány Anna a Petőfi Irodalmi Múzeum múzeumpedagógusa több inkluzív projektben vett már részt, melyből sok tapasztalatot osztott meg a csapatunkkal. Zárásként Király Judit előadását hallgathattuk meg, aki az Iparművészeti Múzeum szakembere, előadásában a több intézményben megvalósított baba-mama programjáról beszélt.
Június 5-én Farkasné Gönczi Rita, a Könnyen Érthető Kommunikáció (KÉK) kiemelt szakembere előadást és egy szuggesztív erejű érzékenyítő workshopot tartott a kollégáknak. Ezek után kiemelten foglalkoztatta a galéria munkatársait az, hogy tudnánk enyhe fokú értelmi sérülteket is fogadni a galériában, miközben azt is egyre jobban érezték, hogy ehhez sokkal több tudást kell még összeszedni.
A nyár folyamán egy újabb remek szakember tartott képzést, Keleméri Dóra, a Csillagház munkatársával és a POK-nak a szaktanácsadójával folytatott megbeszélés során körvonalazódott, hogy Dóra hosszútávon fogja tudni segíteni a galéria inkluzív tevékenységét. Az ezt követő képzések keretein belül Dóra interaktív szemléletformáló foglalkozásokat is tartott, amelyek során olyan gyakorlati módszereket sajátíthattak el a kollégák a Deák 17-ben, amelyeket már be is tudtak építeni az őszi múzeumpedagógiai foglalkozásaikba.
Szeptember 6-án nyílt meg a JÖVŐKÉP – MINDEN SIKER EGY ÁLOMMAL KEZDŐDIK című kiállítás a Deák17 Galéria és a RomKult Alapítvány gyermekrajz pályázatából. A pályázatot 6 és 18 év közötti roma származású diákok részére hirdették meg. A pályázat célja, hogy teret adjon a fiatalok álmainak és vágyainak, miközben lehetőséget biztosít arra, hogy megjelenítsék azokat a szerepeket és elképzeléseket, amelyekkel azonosulnak, és amelyek formálhatják felnőttkori életüket. A kiállítás közel 50 diák belső világán keresztül mutatott rá – a felnőttek számára is – a jövő alakításának legfontosabb kérdéseire. A kiállításhoz a RomKult Alapítvány szervezésében 8 alkalommal különböző tanodák számára és a józsefvárosi EGYMI-ből érkező értelmi fogyatékossággal élő kamasz-csoportnak múzeumpedagógiai foglakozás valósult meg.
Október elején ismerkedtek meg a kollégák a Könnyen Érthető Kommunikáció (KÉK) alapelveivel, valamint a piktogramok és ikonok használatának jelentőségével: a galéria teljes csapata látogatást tett a Kassák Múzeumban, ahol Horváth Péter gyógypedagógus, illetve a Könnyen Érthető Kommunikáció szakértője vezetésével, Vékony Anna és Szikra Renáta muzeológusok előadásában ismerkedhettek meg a Kassák Múzeum inkluzív fejlesztéseivel, a kifejezetten múzeumi intézmények számára létrehozott megértést segítő piktogramokkal. Október során be is szerezték a piktogrammokat és a PestEséllyel rendezett kiállítás fő falszövegét már KÉK nyelven is tudták prezentálni.
Az őszi kiállítások szervezése is az inklúzió jegyében történt: október 18-án nyílt meg a Budapest Eséllyel közösen szervezett A PAPÍRON TÚL c. kiállítás, ami a Budapest Esély rehabilitációs papírmerítő műhelyében dolgozó pszicho-szociális rendellenességgel élő-, illetve beilleszkedési nehézségekkel küzdő emberek alkotásait és kortárs művészek azonos alapanyaggal készül munkáit mutatta be. A kiállítás betekintést nyújtott a műhely terápiás folyamataiba, lehetőséget adott az alkotók számára, hogy megosszák munkáikat a közösséggel, és nem utolsó sorban a nehézséggel élők és segítőik számára láthatóságot teremtett.
Ezt követően november 6-án nyílt az értelmi fogyatékossággal élő személyeket segítő Kézenfogva Alapítvánnyal közösen szervezett EGYÜTT A SZABADIDŐÉRT! c. kiállítás. A projekt keretében a photovoice módszer segítségével nyerhettünk bepillantást a résztvevők mindennapi életébe és szabadidős szokásaiba.
Az inkluzív szemlélet megvalósítása nem csupán elkötelezettséget, hanem jelentős erőfeszítést is igényel, hiszen szemléletváltást és folyamatos tanulást kíván.
A Deák17 Galériában hisszük, hogy az inklúzió nemcsak egy cél, hanem egy út, amely során mi magunk is folyamatosan fejlődünk és megtanulunk nyitottabbá válni.
Bár ez az út számos kihívással jár, az elért eredmények és a látogatók visszajelzései minden befektetett energiát igazolnak: az inklúzió lehetőséget ad arra, hogy a művészet valóban mindenkié legyen – és ez az, ami igazán számít.