Ma péntek van, és tizenharmadika, ennek örömére megnéztük a Péntek 13 című filmet. A hetvenegy éve készült szocreál vígjátékot.
1953 karácsonyán mutatták be a mozik a Péntek 13 című filmet Latabár Kálmánnal és Kiss Manyival a főszerepben, Keleti Márton rendezésében. Természetesen jóval szelídebb volt, mint a hasonló című, 1980-ban készült amerikai horror, amelyet régóta klasszikusként emlegetnek, és amelynek azóta legalább tíz folytatása született. A magyar Péntek 13 azonban a legendás színészek ellenére sem vált klasszikussá, amihez nyilván az is hozzájárult, hogy mindössze félórás.
A filmet annak idején a Kiskrajcár című vígjáték kísérőjeként vetítették, vélhetően „hangulatcsináló” szándékkal.
Szükség is lehetett rá, mert az ugyancsak Keleti Márton rendezte filmnek attól kellett volna emlékezetesen viccesnek lenni, hogy az épülő Sztálinvárosban szabotőröket leplez le Szirtes Ádám.
Ám a Kiskrajcár egyedül amiatt lehetett emlékezetes, hogy színes filmre forgatták, ami akkoriban szenzációnak számított.
„A mese a következő. Van Latabár Kálmán és Kiss Manyi, az ő hisztériás, babonás felesége. Az asszony jósnőhöz kezd járni, amit a féltékeny férj csakhamar kiderít. Egy alkalommal sikerül a feleség orra előtt bejutni a jövendőmondó boszorkányhoz és merész ötlettel a helyére ülni. Aztán megjósolja órára, percre a önmaga halálát. Ettől, az eddig házsártos hitves kezes bárány lesz otthon, miért ne édesítse meg a szerencsétlen férfi hátralévő néhány napját, óráját” – ismertette a Péntek 13 tartalmát az Irodalmi Újság, és ezt talán ma is felkeltené a közönség figyelmét. Ám ezt követően a cikk szerzője éles kritikát fogalmazott meg a kisfilmmel kapcsolatban. A H. I. monogrammal szignózott írásból az derül ki, hogy hiába volt az alkotók szándéka az, hogy leleplezzék és kigúnyolják a buta babonákat, e szándék inkább ürüggyé változott.
„A Péntek 13 üres, semmitmondó vicceket halmoz egymásra és kever össze álpolitikai szólamokkal. A film a figyelmet elterelő burleszk rossz emlékét idézi és ezt a kitűnő tehetségű Latabár Kálmán sem tudja ellensúlyozni. Ráadásul a jósnőt is sikerült »átpolitizálni“« amerikai leveleknek és csomagoknak megjövendölésével. Ezzel – és csak ezzel – igyekeztek a modern Pythia és törzsközönségének helyét az osztályharc túlsó frontján meghatározni” – írta a szerző,
ha jól sejtjük, az volt a legnagyobb baja a filmmel, hogy a hiányzik belőle a »népnevelő célzat«, s ehelyett az öncélú poénkodás üli torát.
De tudjuk jól, ha egy ötvenes években írt filmkritikában a ideológiát és osztályharcot kérnek számon, az jelentheti azt is, hogy nincs veszve minden. Ez a helyzet a Péntek 13-mal is. Hiába készült a film a szocreál mindenhatósága idején, attól még nézhető… Sőt szórakoztató. Latabár Kálmán még úgy is fantasztikus komédiás, hogy az aktuális viccekről a legkevesebb, ami elmondható, hogy természetesen rosszul öregedtek. Azt viszont az Egy szoknya, egy nadrág című klasszikus óta tudjuk, hogy ha Latabár női ruhába bújik, akkor szem nem marad szárazon. Itt ráadásul jósnőt alakít, ami hetven év múltán is feledhetetlen élmény.
A kisfilmet itt tudják megnézni, érdemes rászánni egy fél órácskát, ha már a naptár úgyis tizenharmadikát és pénteket mutat.