Fajó János és Victor Vasarely művészetének közös metszetét állították ki az Andrássy úti villában. Közben a főváros társfinanszírozásával 9 méteres Fajó-kép újul meg.
„A kifinomult elitnek szóló egyéni művészet végéhez közeledik" - állította Vasarely 1960-ban. Nehéz ezt a mondatot komolyan venni a Hungarian Art & Business, azaz rövid nevén a HAB impozáns Andrássy úti épületébe lépve. A klasszicista palota jelenleg az MBH Bank gondozásában áll, abból a célból, hogy „a magyar kortárs művészeti szcéna otthonaként szolgálhasson.” Ennek keretében a HAB valójában egy színvonalas kiállítótér, hangulatos bisztró és árnyas kerthelyiség egyszerre, ahol kellemes környezetben és még annál is kellemesebb 21 fokban tölthetjük az időt. Bónusz: a kiállítások látogatása teljesen ingyenes, és a bisztró is az Andrássy úton normálisnak mondható árakkal dolgozik.
A Fajó János hagyatékát gondozó Fajó Alapítvány támogatásával Rieder Gábor művészettörténész évek óta kutatja Vasarely és Fajó kapcsolatát: munkájának eredménye a HAB-ban jelenleg látható tárlat és egy nemrég megjelent könyv: Vasarely és Fajó. Egy vasfüggönyön átnyúló művészeti együttműködés regényes története a hidegháborútól a kapitalizmusig címmel. Vasarely Magyarországon született ugyan – Vásárhelyi Győző az eredeti neve –, de Franciaországban teljesedett ki Victor Vasarely néven, a Magyarországon alkotó Fajóval Kassák Lajoson keresztül kapcsolódtak össze. Fajó végül Magyarországon maradt és innen építette Vasarely hazai kultuszát, ezt a közös munkát és ezt a kultuszt mutatja be a HAB tárlata. A két művész alkotásait együtt, közös kiállításon korábban még nem mutatták be.
Fajót és Vasarelyt a szitanyomat technikája köti össze: Vasarely képeit Magyarországon Fajó „nyomtatta ki”.
Ez a hetvenes években nem úgy nézett ki, hogy egy tintasugaras nyomtatóra elküldte a nyomtatást, hanem professzionális szitanyomó gépekkel készültek a művészi igényű nyomatok, limitált példányszámban, ugyanúgy a kifinomult elit számára, csak talán eggyel szélesebb körnek.
Vasarely ma már meghökkentőnek ható elveket vallott a művészetről: ahogyan a cikk elején is idéztük, az egyéni művészettel szembeállítva a műtárgyak sokszorozódását és demokratizálódását támogatta, egészen vad, az egész bolygóra kiterjedő szemléletére utal a kiállítás címe: A bolygó meghódítása. Ettől függetlenül egy Vasarely-nyomatokat tartalmazó ún. szitamappa a '80-as évek közepi Magyarországon egy Lada 1200-as személygépkocsi árába került. Az 1981-ben kilencven példányban készült, tíz szitalapot (és tíz verses lapot) tartalmazó Bartók-mappát harminc perc alatt elkapkodta (az ezek szerint 90 főből álló) közönség.
Vasarely népszerűségén kétségkívül sokat segített, hogy nyitott volt a korabeli sokszorosítási eljárásokra, minden így elkészülő műtárgyat saját motívumai egyenrangú megtestesülésének tartott.
Így jöttek létre a vasarelys szőnyegek, tányérok, csempék, poháralátétek: ezt a folyamatot láthatjuk a HAB földszinti termében, ahol a népszerű „Zebrák" motívum mindenféle hordozón megjelenik. Fajó és Vasarely közös munkája során négy szitamappa és hét multiplika jött létre, ezeket a HAB emeleti, Felhő-terében lehet megnézni.
A közös munka megértéséhez fontos tisztában lennünk azzal, hogy a hetvenes években mit jelentett a szitanyomás megjelenése. „Hihetetlenül modern, látványos, hi-tech eljárásnak számított a sokszorosított grafika bevett, klasszikus módszerei között. Ablakot nyitott a nagyvilágra, kikapcsolódást jelentett a nyugati kortárs művészeti vérkeringésbe” - állítja a kiállítás szövege. Fajó 1971-ben tanulta ki a módszert, 1974-ben alapította meg a Pesti Műhelyt a barátaival, ahol profi szitanyomó gépet építettek maguknak. „Mikor 1979-ben a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja és a Magyar Nagykövetség Párizsi Sajtóirodája közösen kiadott egy sokszorosított grafikai lapokból álló mappát a centenáriumi Bartók-év tiszteletére, rákényszerültek Fajóék szakértelmére. Ebből az alkalomból készült a Pesti Műhely szitagépén az első, Bartóknak dedikált Vasarely-nyomat.”
A gyakorlatban ez úgy működött, hogy Vasarely ún. programációkat küldött Fajónak, aki ezeket „lefordította" saját csapata és a szitanyomógép nyelvére: újrarajzolta a mintákat nagy méretben és társította hozzá a megfelelő színeket. Vagyis Vasarely fogalmaival élve „újrateremtette" a művét. Az összes HAB-ban kiállitott Vasarely-alkotás ilyen „re-kreáció" eredményeként született Fajó műhelyében. Így készült az 1981-es, harminc perc alatt elkapkodott Bartók-mappa, az 1984-es Születésnapi Mappa Vasarely 75. születésnapjára, a Vega csillagról elnevezett 1985-ös mappa és az utolsó, az 1989-ben készült Ötvenes Évek Mappa, amely a korai, klasszikus op-art előtti időszakból dolgozott.
A kétdimenziós képek mellett a gyűjtők körében szintén nagyon népszerű, ún. multiplikákat is bemutat a tárlat. Vasarely szívesen kísérletezett a plexivel, mint alapanyaggal: a fekete-fehér, kettős optikai kompozíciók különböző nézőpontokból különbözőképpen festenek. Fajó és a Pesti Műhely 1989-1990 között hat darab ilyen pleximultiplikát készített, mindegyikből 20-20 példányt. 1994-ben ért véget a közös munka az addigra már idős és beteg mesterrel, az egyetlen acél Vasarely-multiplika a Kinetikus terv címet viseli, ebből is 20 példány készült.
Egy új Fajó-kiállítás új Fajó-képpel?
Fajó János jóval több volt mint Vasarely-műveinek profi tolmácsolója, a Kossuth- és Munkácsy-díjas festő és szobrász kisebb reflektorfényt kap a HAB kiállításán, egy hamarosan megrendezendő összegző tárlat rendezheti ezt a tartozást: utoljára 1990-ben a Műcsarnokban volt retrospektív Fajó-kiállítás Budapesten, 35 évvel ezelőtt.
Az alapvetően hatalmas táblaképek műfajában utazó Fajó műveivel köztéren és közintézményekben is találkozhatunk, jellemzően oktatási intézményekben, kórházakban, állami vállalatokban jelentek meg pannói, térplasztikái, a Városligeti nagy parkolóban is láthatjuk jónéhány alkotását.
Egy 9 méteres, hatalmas faliképe, Térplasztika 1 címmel 1974-ben került a főváros tulajdonában lévő, Ecseri úti iskolaépület falára, ahol sajnos később gipsszel takarták le a képet. Ez komoly sérüléseket okozott a műben, a szakvélemény szerint a festmény jelenleg nagyon rossz állapotban van, komoly restaurálásra szorul. A méltó elhelyezés érdekében a főváros a tulajdonában álló faliképet múzeumi letéti őrzésre 2020-ban 5 évre átadta a Szépművészeti Múzeumnak azzal a céllal, hogy a restaurálás után az Országos Múzeumi Raktározási és Restaurálási Központ Szabolcs utcai épületében, az előcsarnokban lesz majd kiállítva.
De ez még a távoli jövő: 2020 augusztusában a képet elemeire bontották és restaurálásra elszállították, ahol penészfertőzés miatt ideiglenesen karanténba került. 2021-ben a főváros és a Szépművészeti Múzeum megállapodást kötött a restaurálásról és egy új, egyedi gyártású, három részre szedhető alumínium merevítésről.
A falikép láthatóvá tétele kiemelten fontos a tulajdonos fővárosnak, a letéteményes Szépművészeti Múzeumnak és a Fajó Alapítványnak is, mint a művekkel kapcsolatos szerzői jogok gyakorlására jogosult szervezetnek. A restaurálás költségeihez a főváros bruttó 3 194 012 forinttal járul hozzá, a befejezéshez a további forrást a Fajó Alapítvány biztosítja.
A restaurálás a tervek szerint 2024-ben fejeződik be: ekkor lehet megvizsgálni, hogy a felújított Térplasztika 1. képpel együtt milyen Fajó-kiállítást lehet rendezni Budapesten. A jelenlegi értékbecslés szerint a falikép eszmei értéke 35 millió forint.
A bolygó meghódítása szeptember 18-ig látható az Andrássy úti HAB kiállításán.
Kiemelt kép: Merész Márton/ÉnBudapestem