Nehéz elképzelni, hogy a múltban is voltak a mostanihoz hasonló, negyvenfokos kánikulák, pedig elő-előfordultak. Például 1936-ban már annak is örültek a budapestiek, hogy 37 fokról 35-re csökkent a hőmérséklet.
„Amit ezekben a napokban a szegény pestiekkel a kánikula művel, az a szó szoros értelmében fölforralja a leghiggadtabb, legsztoikusabb kedélyt is” – írhatnánk a jelenlegi időjárásról, ám ezt a szöveget 1936. július 30-án közölte a Pesti Hírlap. Noha akkoriban kötelező volt az újságíróknak túlzásokba esniük, minden arra utal, hogy
88 évvel ezelőtt a mostanihoz hasonló állapotok uralkodtak a nagy meleg miatt. A lap újságírói ezért nemcsak az egyszerű időjárásjelentést színezték ki, hanem nyomában eredtek annak is, hogy a budapestiek milyen stratégiákat dolgoztak ki a túlélésre.
Noha a meteorológiai intézet előrejelzése szerint a forróság csökkenése már azután megkezdődött, hogy a Pesti Hírlap az utcára került, nem úgy, hogy minden visszatér a régi kerékvágásba. „Már ma, szerdán is két fokkal csökkent Budapesten a maximális hőmérséklet: 35 Celsiust mértünk, míg kedden 37-et” – tájékoztattak az illetékesek, ám rögtön hozzátették, hogy „a hőségtől kínzott testnek ez a csekély különbség még nem szerez enyhülést”.
Az olvasók megtudhatták azt is, hogy „az Alföldön még dühöng a kánikula” és „nem lehetetlen, hogy egy-két helyen meg fogja dönteni a tavalyi negyvenfokos hőségrekordot”. Csekély vígaszt nyújtott, hogy „Ausztriában már kellemes hűvösség van, ami azt mutatja, hogy nyugatról kelet felé halad a lassú lehűlés”.
Amit már nagyon vártak a budapestiek. „A kánikulai napok krónikájához tartozik a főváros népének minden eddigi mértéket meghaladó vízfogyasztása.
Egyetlen egy napon 275 000 köbméter vizet használt el a milliós Budapest, amiből egyszerű számítással az következik, hogy minden egyes ember átlag 275 litert fogyasztott
– olvashatták a szenzációs adatot, ami még úgyis képteleneségnek tűnik, hogy a szerző gyorsan hozzátette: „Ez persze külsőleg és belsőleg együttvéve értetődik, vagyis nemcsak ital, hanem fürdő formájában is bőségesen fogyott a vízvezeték vize”.
A Pesti Hírlap tudósítója a fürdőzési lehetőségekről sem feledkezett meg, pontosabban a fővárosi fürdőkben és strandokon kialakult helyzetről. „Hihetetlen forgalmat bonyolítottak le ezeknek az intézményeknek jegypénztárai. Dél felé már majdnem mindenütt a vendég felelősségére adták ki a jegyeket, ami azt jelenti, hogy szabad kabinra vagy öltözőszekrényre már senki sem számíthat. Aki mégis bevállakozott, az igyekezett ismerőst felfedezni a fürdőzők között, hogy annak a kabinjában vetkőzhessen” – közölte a lap, hozzátéve, hogy a Dunauszodában, „a vendégek csomagolópapírba burkolták a holmijukat, úgy bízták a személyzet őrizetére”. A helyzet illusztrálásával a lap karikaturistáját bízták meg, aki ezt rajzolta:
„A fürdésen kívül mivel lehet még enyhíteni a forróság okozta kínszenvedést?” – tette fel a kérdést a cikk névtelen szerzője, amit gyakorlati tanácsokkal és a közállapotok ismertetésével próbált megválaszolni. „A kiszáradt íny kívánja a hűsítő italokat és ezek természetesen óriási mértékben fogynak ilyenkor. Csak a jéghideg víz, szódavíz és gyümölcsszörp ér valamit. Nem is csoda, hogy egy nap átlag nyolcvan-kilencven vagon jeget adnak el Budapesten.
Az utcai jegeskocsik, a fagylalt- és limonádéárusok, valamint a mozgó tejcsarnokok is óriási forgalmat csináltak. Néhol a vásárlók valósággal megrohanták ezeket az alkalmatosságokat, úgyhogy nem egyszer rendőri közbelépés vált szükségessé
– bár azt valahogy nem könnyű elképzelni, hogy az emberek ölik egymást a fagylaltért és a limondéért.
A jó hír az volt, hogy a vízművek közölte, nem lesz szükség korlátozásra, a tapasztalatok szerint „kristálytiszta víz csurog mindenhonnan a vízcsapokból”, és ugyancsak pozitív kicsengése lehet annak is, hogy a pesti divat a kánikula idején sem szorult háttérbe. „A hőség divatot kreál, vagy inkább a lehetőségig lebontja a divat illemkorlátait. E tekintetben a hölgyvilág vezet, és ha a short- és pizsamaviselet még nem nyert polgárjogot, de egyáltalában nem kelt feltűnést, ha egy-egy fiatal hölgy harisnya nélkül, egy szál, hátul derékig kivágott strandruhában sétál Budapest utcáin. A férfiak a nyakkendő mellőzésével és ingujjra vetkőzéssel segítenek magukon. Nem sok, de valami mégis” – jegyezte meg a cikk szerzője.
Az viszont kevésbé volt jó hír, hogy – miként napjainkban – az éjszakák 1936 nyarán sem hoztak enyhülést. „Hozzáértők szerint ez azért van, mert a levegő páratelt. Ez okozza az esti és éjszakai órák tikkasztó fülledtségét” – magyarázták az okokat, és mivel akkoriban a légkondicionáló berendezéseket a pestiek többsége még hírből sem ismerte, ma már elképzelhetetlen megoldásokat alkalmaztak, hogy túléljék a forró éjszakákat.
„Az elmúlt éjszaka, akár csak a hőhullámos New Yorkban, igen sokan töltötték nyilvános parkokban az éjszakát, olyanok is, akik nem hajléktalanok. A budai hegyek közé is számosan menekültek plédekkel, vánkosokkal fölszerelve.
És aki a dunai alsórakpartokon végigment, láthatott érdekes családi kaszinókat, a parti lépcsők legszélén mezítlábra vetkőzve üldögélő polgárembereket, akik lábukat lóbálták a vízbe és közben az arcukat locsolgatták”
– írta a Pesti Hírlap, és ezt valóban nem lehetett fokozni. Már csak azért sem, mert a másnapi lapszámban már szó sem volt a trópusi helyzetről.
„A 2000-2500 méter magasságig kicserélődött levegő egész nap élénk szél alakjában fújt végig Magyarországon, de keletre vékonyabb volt sokkal a rétege. A hőmérséklet csúcsértéke mindenütt csökkent. Fél kilenckor Budapesten és közvetlen környékén erős zivatar fejlődött ki sűrű villámlással és dörgéssel, kisebb körzetekben kiadós záporral” – közölték mindenki megkönnyebbülésére.
(Kiemelt kép: A csillaghegyi strand 1936-ban – Bojár Sándor/Fortepan)