A ma már nevetségesen egyszerű eljárás kulcsfigurája a taxisofőr volt, akiben a naiv utas kénytelen volt megbízni. Az Elektrohotel mégsem volt rossz ötlet, bár csak kísérletekre futotta.
1974. június 27-én az Esti Hírlap „Megmondja az Elektrohotel, hol van szabad szoba” címmel közölt cikket. „Néhány hete a Volántourist bevezette a világon páratlan szolgáltatását: minden fővárosi Volán taxiból és a bécsi, az erfurti, a pozsonyi, a losonci, a zakopanei nemzetközi autóbuszjárat kocsijaiból az utas a sofőrtől szállodai szobát rendelhet” – írták, ami ötven év múltán meglehetősen furcsának tűnik. Leginkább azért, mert az ilyesmi 25-30 évvel ezelőtt már nem számított nagy dobásnak, de igazából már 1974-ben sem.
Vagyis „a világon páratlan szolgáltatás” mindössze annyit jelentett, hogy létrehoztak egy olyan központot, amellyel a megfelelő eszköz – URH-rádió – birtokában bárki kapcsolatba léphetett.
Ekkor a mentősök és a rendőrök már hasonló berendezést használtak, nem beszélve a titkosszolgálatokról. A szállodai foglalás koreográfiája a következőképp nézett ki: az utasnak ki kellett töltenie egy nyomtatványt, ezt kellett átadnia a taxisofőrnek vagy a buszsofőrnek, aki hívta a diszpécsert… Mindezt az Esti Hírlap újságírója egy kis jelenettel szemléltette: „Befut a vonat a Nyugatiba, s az utas a várakozó Volán-taxihoz siet. – Hová menjünk? – érdeklődik a sofőr. – Én is szeretném tudni. Szállodai szoba kellene. A taxivezető beleszól az URH-adó-vevő rádió kézi mikrofonjába: – Itt Balasi László! Halló Aeró! Utasom szállodai szobát keres. Tájékoztatást kérek. Két perc múlva jelentkezik a központ. – Ha megfelel, vigye utasát a Hotel Olimpiába”.
Arról nem esik szó cikkben, hogy mi van, ha nem felel meg a Hotel Olimpia.
Nem véletlenül. Akkoriban ugyanis ennek a kérdésnek nem ivolt sok értelme. Budapesten alig akadt szállodai szoba, így a külföldről érkezők, ha nem foglaltak előre szállást, könnyen járhattak pórul és ingázhattak egyik hotelből a másikba az pesti éjszakában, ha nem kenték meg a portásokat.
Ennek fényében valóban jó ötletnek tűnt a taxis szállásfoglaló szolgáltatás, mert ugyanakkor „valahol” mindig akadt egy üres szállodai szoba, csak éppen nem talált oda a vendég. „Az új szolgáltatás célja, hogy a naponta üresen maradó szálláshelyeket értékesítsük, megkíméljük az utasokat a fárasztó, hosszú utánjárástól” – nyilatkozta a Volán illetékese az Esti Hírlapnak, de rögtön hozzátette, hogy
a szolgáltatás egyelőre kísérleti jellegű,
mint mondta, „a rendszer kialakítása, valamint a gépi rendszer kidolgozása körülbelül két évet vesz igénybe”.
Ami azt illeti, ötven év múltán mindössze annyit tehetünk ehhez, hogy a kísérlet nem vált be, 1974 után a sajtó egyáltalán nem foglalkozott az Elektrohotellel. És valószínűleg nem azért, mert hirtelen rengeteg szállodai szoba jött létre, és nem lett volna rá szükség. Vélhetően technikai problémák állhattak a kudarc hátterében, az illetékesek pedig jobbnak látták, ha leállítják a projektet, és úgy tesznek, mintha meg sem történt volna.