Egy pár emeletnyi Nyugat-Európa a vasfüggöny mögött. Gyerekkorunkban azt hittük, még forog is, és a szobák falai is mind ívesek belül. Na, de mi az igazság a Körszálló történeteiből? Kaviár, Roger Moore és Coca-Cola mámor. Kovács Krisztina írása.
A Körszálló – vagyis mai hivatalos nevén a Danubius Hotel Budapest – zseniális megoldás egy lehetetlen feladatra. Történt ugyanis, hogy a hatvanas években, a konszolidáló Kádár-rendszerben az elvtársak egyszerre akarták követni, kritizálni és leiskolázni a félt és irigyelt Nyugat-Európát. Egyrészt bizonyítani kellett, hogy a Varsói Szerződés országai is tudnak olyan turisztikai beruházásokat, mint az átkos imperialisták, másrészt megfelelő színvonalú szállást és vonzó szolgáltatásokat kellett biztosítani az egyszerre áhított és irigyelt nyugati turistáknak, de főleg az ő valutájuknak.
Ezt a fából vaskarika mutatványt sikerült megugrani a Körszálló épületével. Akkoriban még nem voltak szállodák a szigorúan vett városközponton kívül, ráadásul a kijelölt telek szűköske is volt, és egy 12 méteres szintkülönbséget is le kellett küzdenie az építésznek.
Szrogh György Ybl-díjas építész azonban ezekből a nem túl vonzó adottságokból megépítette az első budapesti felhőkarcolót és minden rooftop bár ősét. Először kitermeltek 8000 köbméter földet az alaphoz, utána az akkoriban szupermodernnek számító csúszózsaluzatos technikával hat hét alatt elkészítették a belső hengeres magot. A 33 méter átmérőjű 19 emeletes épületet végül 1967. december 31-én adták át hivatalosan, bár ősi magyar szokás szerint előző nap még tapétáztak, az átadás napján pedig az egyik szoba kigyulladt, egy leszakadt mosdókagyló pedig eláztatta a hall mennyezetét.
De ez kismiska volt ahhoz képest, hogy Kádár Jánost még az átadó előtt sikerült egy előre megkonstruált útvonalon úgy körbevinni, hogy ne vegye észre mennyi mindennel vannak elmaradva a kivitelezők (ebből később paródia is született Alfonzó főszereplésével). A legenda szerint ő itta meg az első eszpresszót a bárban – természetesen cigarettázva.
Az emeletenként 20 darab szobába, illetve a legfelső lakosztályokba aztán érkeztek a híresnél híresebb vendégek. Itt szállt meg Roger Moore és Tony Curtis, Heinrich Böll Nobel-díjas író, Thorn Heyerdahl világutazó, de Honthy Hanna is itt lakott lakásfelújítás idején, őrületbe kergetve a személyzetet. Az első eszpresszót olyan elképesztő luxusételek követték, mint a vajas-citromos izlandi kaviár, kemény 18 forint 90 fillérért, de a tűzdelt fácánért nem átallottak 60 forintot is elkérni. Itt vezették be először a svédasztalos reggeliket, amit a vendégkör egy része nem tudott hova tenni: volt aki odahúzta a svédasztalhoz a székét és úgy falatozott.
Az igazi slágertermék azonban a kapitalizmus legfőbb szimbóluma, a Coca-Cola volt, amit itt lehetett a városban először kapni – a szállodában megszálló külföldi kamionosok kevéssé hivatalos, ámde nagyon népszerű tevékenységének köszönhetően. Így lett a tetőterasz Panorámabár helyett Cola bár a pesti köznyelvben.
Az elnevezésekkel folyton baj volt a Körszálló történetében: már az építésekor komolyan felmerült, hogy az eredetileg ott üzemelő Florida vendéglő mintájára legyen az új szálloda Hotel Florida, de az ötlet kicsorbult a szocialista erkölcsön. A kelet-nyugati találkozások azonban gyakoriak voltak a Hotel Budapest falain belül is, jártak ide nagykövetek, művészek, politikusok, és itt zajlottak a szlovák-osztrák-magyar egyeztetések a bős-nagymarosi vízlépcsőről. A London teremben Koós János és Hofi Géza szórakoztatta a nagyérdeműt, és itt lehetett először angol és amerikai slágerekre táncolni.
Itt dolgozni is kiváltságot jelentett – a pesti pletyka szerint volt pincér, aki egy szezon alatt összeszedett egy balatoni nyaralóra valót a borravalókból. Ezért talán megérte szolgálatban lenni, amikor 1968-ban a csehszlovák futball válogatott annyira berúgott, hogy a herendi porcelánokat vágták a falhoz, vagy amikor Moammer Kadhafi, líbiai diktátor testőre kis híján lelőtte az ablakot tisztító ipari alpinistát, akit gyilkos merénylőnek nézett.
(Kiemelt kép: Merész Márton/Énbudapestem)