A budapesti temetők, amellett hogy szeretteink végső nyughelyét adják, a város legszebb zöld parkjai közé tartoznak. Nálunk is, ahogy a világ számos pontján, a temetőkbe vezetett séták, kulturális programok, de még a sportolás is megfér az emlékezéssel.
Sok város temetője (köztük budapesti intézmények is) szervez tematikus sétákat temetőkben, ahol vallástörténeti kérdésektől kezdve a várostörténeten át, és híres ember végső nyugvóhelyének felkereséséig lehet programok közül válogatni, és meghallgatni egy előadást a temető által “kirendelt” idegenvezető tolmácsolásában. Láttunk már fényfestéssel kísért koncerteket is, barátkozunk a temetőkben nyújtó futók látványával és piknikezőkkel is, külföldön szerveznek kiállításokat és kreatív írással foglalkozó kurzusokat is. De hol a határ? Mi a sok? Milyen kötelességek és felelősségek járnak együtt azzal, ha a temetőbe nem temetni vagy sírt látogatni megyünk?
Mennyi jogunk van egyáltalán ezeket a kérdéseket feltenni egy olyan korban, amikor a legtöbben nem találunk fogást a halálhoz fűződő viszonyunkon? Sokan csak halottak napján járnak emlékezni, a legtöbben pedig már simán belekeverik a – Magyarországon egyébként hagyományokkal nem rendelkező és kultúridegen – Halloween színes, szagos, vicces, rémisztő kelléktárát a szomorú ünnepbe. Nálunk is divat lett a házakat hatalmas pókokkal díszíteni, sírköveket felborító csontvázakat tenni a kapu elé, hulla alakú fekete zsákokat lógatni a kerítésre – mindez magánügy, de sokaknak nem poén, ha épp gyászolnak valakit.
Azon gondolkoztunk el, hogy hol a határ a béke és a tiszteletlen szentségtörés között? Célunk is ez: elgondolkodtatni. Kutatásunk nem reprezentatív, még annyi sem derül ki belőle, hogy a válaszok váltakozását egy nagyváros-falu vagy egy fiatal-idős tengelyen kell keresnünk. A kérdés, amire válaszolni kellett, így hangzott:
Mi a véleménye arról, ha egy temetőben sportolás céljából fut valaki, rendezvényeket tartanak ott vagy egy fiatal pár csendben olvas egy fűre terített takarón?
A temetőben csönd kell, hogy legyen, hogy megadhassuk a tiszteletet a halottaknak. Ott nincs helye semmilyen rendezvénynek. (Irén, 74, Érdliget)
Ha abból indulunk ki, hogy a temetőknek nincs bevétele és mégis tisztán kell tartani, alkalmazottakat kell fizetni, rendszeresen kertészkedni kell, és rendben tartani a sírokat, akkor jól jöhet nekik a pénzforrás. Ahhoz, hogy normálisan üzemeltethető legyen, szükségük van bevételre. Erre megoldás lehet pl. egy turisztikai program, séta, bármi. Attól is függ, hogy melyik kultúra hogyan áll hozzá a kérdéshez. Vannak olyan kultúrák, ahol kiássák a halottat, beöltöztetik és tisztelegnek előtte. Van olyan hely, ahol el sem temetik a halottat, és ott van a házban. (Gábor, 28, Taksony)
Nekem sértőbb egy művészeti alkotás tönkretétele, mint az, hogy egy temetőben látok futni valakit. Egy kulturális séta – amin már én is voltam – pedig teljesen normálisnak tűnik, semmi kivetnivalót nem találok benne. (Zoli, 42, Budapest)
Olyan mély bennem ez a parancs a neveltetésem miatt, hogy a halált komolyan kell venni, hogy én ezt nem tudnám csinálni. Ha látnék valakit, az zavarba hozna és kényelmetlenül érezném magam, de nem mennék oda, hogy “hé, ne fuss itt”! (Veronika, 42, Szeged)
Ez egy szakrális hely nem illendő ide szervezni semmilyen fényfestést és showműsort. De részemről az, hogy valaki olvas, sétál, fut a temetőben, azzal nincs gond. (Ildikó, 53, Budaörs)
A halottak fele nem is vallási okokból van a temetőben, nem? Azt értem, hogy az én szüleim generációjának miért (lenne) furcsa még az idegenvezetés is, a futásról nem is beszélve, de nekem mindegy. (Judit, 69, Budapest)
Ha megadod a holtaknak és a síroknak a kellő tiszteletet, ha nem ricsajozol és csak szemlélődsz, akkor miért ne lehetne más célokra is használni? Templomot is nézel turisztikai céllal, és ott is úgy viselkedsz, ahogy azt a hely szelleme megkívánja – ugyanez igaz lehet a temetőkre is. Rengeteg híres temető van, ahol jelentős személyek nyugszanak, és a mai napig ezen célokból látogatnak, és ez rendben van. Véleményem szerint, ha sétákat szerveznek oda, és megadják a kellő tiszteletet, akkor ezzel nincs semmi gond. (Béla, 52, Üröm)
Engem semmi nem zavarna, amíg nem jár zajjal vagy szeméttel, nem okoz kárt vagy nem zavar másokat. Túl szép helyek a temetők, tisztábbak, mint a legtöbb park, szinte vétek csak szomorkodásra használni őket. (Márk, 45, Budapest)
Ha valaki átfut egy temetőn, akkor úgy vagyok vele, hogy okés, csinálja, de ha például a sírok között tollasozna vagy zenélne, az nekem már fura lenne. Nem bántana, de furcsán néznék rá. Bár tudom, hogy mindenki másképp gyászol, szóval szubjektív, hogy ki hogy kezeli az ilyesmit. (Gergő, 22, Erdőkertes)
Felőlem bármi történhet a temetőben, amíg nem az én szeretteim sírja közelében történik. Igen, ez önző álláspont, de így érzem és kész. (Rozi, 33, Budapest)