Úgy nézett ki, hogy június 30-án, 23 év működés után bezár a 11. kerület egyik legendás kocsmája, az Aranykorsó – mégis folytatják néhány hónapig a bulit. A negyedben több vendéglátó is elégedetlen.
„2023. június 30-án nyitunk ki utoljára. Utána nincs tovább. A kocsma üzemeltetői leteszik a lantot, és ezzel egy legenda véget ér” – ez állt az aranykorsós búcsúbuli Facebook-eseményének leírásában. Mint magyarázták – és nem finomkodva fogalmaztak –, amikor tavaly novemberben beélesítették a nyitva tartással kapcsolatos kerületi rendeletet, végleg ellehetetlenítették a kocsma további üzemeltetését: „A teraszengedélyek kiadásának megszigorítása, a nyitva tartás fűnyíróelvszerű korlátozása, valamint a folyamatos baszogatások a kerületi közterület-felügyelettől olyan terheket ró ránk, amiket végig gondolva be kellett látnunk, hogy itt a vége.”
Az Aranykorsó azzal szerzett hírnevet magának, hogy
egyike volt a főváros kevés, egész éjszaka nyitvatartó helyeinek.
Aki mondjuk hajnali négykor is még társaságra, alkoholra vágyott, az Aranykorsóban megtalálta mindkettőt. Ahogy az egyik környékbeli vendéglátós fogalmazott, az Aranykorsó kiváló gyűjtőhely volt, „a szónak minden jó és rossz értelmében”.
A kocsmát Barna József nyitotta egy társával 2000-ben, miután 3 év balatoni vendéglátózás után visszatért Budapestre. A Móricz Zsigmond körtéren lévő helyiséget svájci befektetőktől bérelték, akik, ahogy Barna fogalmazott, akkor „szarért-húgyért” vették meg az önkormányzattól.
Barna '72-ben végzett egy vendéglátóipari szakközépben, öt szakmában szerzett gyakorlatot és papírt, dolgozott a Kis Royalban és a Béke szállóban is. A társa 2009-ig, a kilépéséig megmaradt csendestársnak.
Barna József az első hónapban éjjel-nappal dolgozott, a Korsóban aludt, csak fürdeni járt haza, mindezt azért, hogy megszűrje a vendégeket. Azóta, mint fogalmazott, „sok szaron mentek keresztül”. Amikor felújították a teret, volt, hogy 20 méter mély gödör tátongott a kocsma előtt.
Egy időben a bűnözők is a Korsóba szoktak, de tőlük is sikerült megszabadulni. Barnában viszont még mindig elevenen él, amikor 2009-ben Molnár Gyula, a kerület akkori MSZP-s polgármestere kitalálta, hogy
a mostanihoz hasonló módon rendet tesz a kerületben.
Az önkormányzat hozott egy szigorú rendeletet, ami szerint 2009 május 20-ától a kocsmáknak és a bároknak kötelező volt 22 órakor bezárni, az éjjel-nappali boltoknak pedig hajnali ötig szüneteltetniük kellett a szeszesital-árusítást. Azok, akik megszegték a tilalmat, akár 50 ezer forintos bírságot is kaphattak.
Az önkormányzat nem csinált belőle titkot, hogy
meg akarják szüntetni az olcsó berúgási lehetőségeket, és az ezzel járó hangoskodást,
és célirányosan az egyetemi kocsmákra mentek. Az igazi balhé még csak nem is ebből, hanem abból lett, hogy a rendelet nem érintette a környék messze legnagyobb, legzajosabb, leglátogatottabb helyeit, a Café Riót és a Zöld Pardont.
A vendéglátósok összefogtak, mint Foitl András, a legendás Libella tulaja is fogalmazott, ütötték-vágták az önkormányzatot, ami nem is tartott ki sokáig: a rendelet mindössze néhány hónapot élt meg.
Barna elmondása szerint maga is felvette a kesztyűt, ügyvédhez ment, és harcolt a rendelet ellen. Az Aranykorsó végül 3 milliós veszteséggel zárta Molnár Gyula kalandját. Amikor arról kérdeztük, mi különbözteti meg az akkori és a mostani helyzetet, azt felelte, most már 70 éves, rokkantnyugdíjas,
nem harcol, nem teszi oda magát, szarik az egészbe.
Barna 53 évet töltött a szakmában. Először nagyon fájt neki, magyarázta, hogy így kell befejeznie a pályafutását. Miután azonban a kocsma helyiségének új bérlője, aki Barnáékat váltotta volna, elállt az üzlettől, úgy döntöttek, lesz, ami lesz alapon kicsit mégis odateszik magukat még.
A vendéglátós arra a legbüszkébb, hogy folyamatosan jöttek hozzájuk a vendégek. Volt idő, amikor itt mulattak a Vasas labdarúgói és a Fradi női kézisei. A Korsó sikerét a hangulatának tudja be, amiben nem kis szerepe lehetett a sörszagnak is. „A kifröccsent sörök, bárhogy is takarít az ember, idővel beleivódnak az üzletbe. Mi tényleg próbáltuk tisztán tartani, de hát, ez előfordul, ez volt a varázsa. Ausztriában és Németországban is megcsap a sörszag, amikor belépek egy ilyen helyre.”
Nem az aranykorsósok az egyetlenek viszont, akik a közteresekre panaszkodnak. Az Énbudapestem egy tucat környékbeli vendéglátóssal beszélgetett, akik közül csak egy mondta azt, hogy őket nem háborgatják a felügyelők.
Úgy tűnik, fordulóponthoz érkezett a Bartók-projekt, az önkormányzatnak is feltűnt, hogy elkezdtek jól, nagyon jól menni a 11. kerületi Bartók Béla úton a dolgok: egymást érik a vietnámi éttermek, nyitott már tapasz bár, bagelező,
ott zajlik az ország legnagyobb fagylaltleszámolása,
megjelentek a turisták, és szárnyaikat bontogatják a hostelek is. A környék már külföldi magazinban is szerepelt, mint Budapest menő negyede, nem csoda, ha a városvezetés azt érezte, valamit lépnie kell. Hogy a Bartók Béla út is a kietlen Ráday utca sorsára jut-e, esetleg a következő Király utca lesz-e belőle, vagy az önkormányzatnak sikerült-e tanulnia a régi hibákból, netán elkövetnek-e új hibákat, csak évek múlva derül ki.
Az Énbudapestem információi szerint most leginkább azokkal a helyekkel vannak elfoglalva, amik évtizedek óta a kerület lelkét jelentették, ahova generációk óta a diákok járnak szórakozni, pechükre azért, mert a kisebb utcákban találhatóak, ahol többek között megjelentek a menő helyekre vágyó, új lakók is.
A vendéglátósok egybehangzóan állították, hogy a rendelet élesedése óta a közteresek már zárás előtt fél-, negyedórával megjelennek, fotózzák, videózzák a vendégeiket. Az egyik vendéglátós pedig arról beszélt lapunknak, hogy a kerület, minden figyelmeztetés nélkül teraszengedély címszóval egy
másfél milliós bírságot is kiszabott rájuk januárig visszamenőleg,
mert kint hagytak egy faépítményt.
Az egykori Budai Bohém helyiségében immár 10 éve üzemelő Happy Drink Bárral pedig nem hosszabbítottak szerződést. A kocsmát 2013-ban nyitotta két fiatal, miután befejezték az egyetemet, és sikerült elhelyezkedniük. Az egykori Budai Bohém egyébként a nagy kedvencük volt. Pápai Flórián, az egyik üzemeltető az Énbudapestemnek azt mondta, bár nem volt zökkenőmentes a kapcsolatuk a lakókkal, éppen kezdték volna rendben érezni magukat, mert a koronavírus-járvány után valahogy visszafogottabbak lettek a bulizók is.
Mint mondta, tudták, hogy borzalmas szerződést kötöttek az önkormányzattal, mert évről évre meg kellett hosszabbítaniuk a helyiség használatát, azt még sem gondolták, hogy ennyi idő után, szintén minden,
előzetes figyelmeztetés nélkül kirakják őket.
Az önkormányzat ugyanis egyszer csak bejelentette: másfél hetük van, hogy eredeti állapotban visszaadják a helyet. „Egy mozdulattal becsődöltettek egy vállalkozást.” Pápainak leginkább az fáj, hogy meg sem kérdezték tőlük, nem szeretnének-e kocsma helyett egy másik vállalkozásba fogni.
A záróbulijuk után hiába ültek a törzsvendégeik mécsesekkel csöndben, megjelentek a közteresek, és közölték, hogy menjenek mégis inkább haza.
A környékről többen is felkeresték a képviselőjüket, aki azt mondta nekik, ő személy szerint nem szereti, ha a kis utcákban 11 után is nyitva tartanak helyek, és azt mondta, arra törekednek, hogy a Bercsényiből – ahol legalább féltucat, több generáció szemében legendás kocsma működik vagy működött a már említett Budai Bohém/Happy Drink Bártól kezdve, az Oportón át a MAG Pubig, aminek elődje, a Klub Szocreál a 70-es évek óta működött – a Bartókra terelhetnék ki a vendégeket. Az úgynevezett tölcsérhatás miatt ugyanis a Bercsényiben akkor is nagyobb a zaj, ha kisebb társaság halkabban is szórakozik.
A nyitva tartással kapcsolatos javaslatot benyújtó Barabás Richárd alpolgármester, a Párbeszéd politikusa többször hangsúlyozta, hogy
a szabályozást egy éves szakmai egyeztetés előzte meg,
amibe bevonták a lakosságot, a vendéglátóhelyeket és a civil szervezeteket egyaránt, a vendéglátósok mégis a képviselőtől hallottak a tölcsérhatásos elméletről is először.
„Újbudaiak, civilek és vendéglátósok közösen hoztak kompromisszumokat azért, hogy a Bartók-negyed megmaradjon kulturális, barátságos és élhető környéknek” – magyarázta például egy Facebook-posztban.
Egy korábbi interjúban egyébként azt mondta, hogy a városvezetésnek figyelnie és kertészkednie kell, nehogy kicsússzon a kezéből az irányítás, és bulinegyeddé váljon a környék. Ők azt szeretnék, ha a Bartók-negyed új és strukturált keretet kapna, és kulturális negyedként funkcionálna.
A rendeletben egyébként, ahogy Barabás immár a lapunknak adott válaszában magyarázta, mindössze annyit szigorított az előzőekhez képest, hogy legkésőbb hajnali egyig engedik a nyitvatartást, és hogy a negyed területén működő szolgáltatóknak nem csupán a saját házuktól, hanem a szomszédos két épület lakóitól is beleegyező nyilatkozatot kell kérniük abban az esetben, ha speciális, hosszított nyitvatartási idővel szeretnének működni, azaz nem 11-ig, hanem egyig szeretnének nyitva tartani. Eddig csak az érintett lakóház közösségének 50+1 százalékos hozzájárulása kellett az engedélyhez.
Csakhogy a vállalkozók ezt úgy látják, hogy az önkormányzat
ezzel is csak eltolja magától a felelősséget.
Az egyik vendéglátós meg is mondta Barabásnak, hogy ne adjanak olyan jogosítványt a lakóközösségnek, amivel nem tud élni, mert van, ahol ez a hozzájárulás vásárolható, van, ahol zsarolható. Ráadásul az önkormányzat adta ki 15 éven át az engedélyeket, önszántából, és ezt mintha most a vendéglátósokon akarná leverni.
Az egyeztetésekre viszont mindenki másképp emlékszik. A Libella tulajdonosa például azt mondta lapunknak:
tudja, hogy voltak ilyen egyeztetések, őt viszont nem hívták meg ezekre.
A MAG Pub tulajdonosa viszont arról beszélt, ő volt ilyen egyeztetésen (mindössze 5-10-en lehettek vele együtt), ahol egyébként kész tények elé állították őket. Az egyikőjük erre „felállt, és kapásból otthagyta az egészet, mert nem vette be a gyomra”. Az Enter Bár tulajdonosa pedig azt mondta, hogy ő Barabással külön is találkozott, elmondta a véleményét, de nem ért el eredményt vele.
Az itt felsorolt ügyekkel megkerestük a 11. kerületi önkormányzatot is. Barabás lapunknak is elmondta, hogy szerinte a rendelet az érintettek meghallgatásával és véleményközösségével jött létre. Azt ő is elismeri, hogy tökéletes megoldás nincs, de az önkormányzat
a legoptimálisabb konszenzust szerette volna elérni.
Állítása szerint a rendelet hatályba lépése óta is folyamatos a párbeszéd a szolgáltatókkal, figyelembe veszik a visszajelzéseiket. Mint mondta, azt tartja a feladatuknak, hogy segítsék a negyed fejlődését, de szem előtt tartják az értékeinek védelmét is. Ennek a munkának a része a Bartók-negyedről szóló rendelet is, amelynek bevezetése után az alpolgármester szerint érezhetően csökkent a lakossági panaszok száma.
A Bartók-negyedben egyébként összesen 182 olyan üzlet működik, amelyik a rendelet hatálya alá tartozik. Barabás arról számolt be, hogy a rendelet hatályba lépése óta ebből a 182 szolgáltatóból július elsejéig mindössze egy jelezte, hogy a rendelet hatására várhatóan megszünteti a tevékenységét, de még ő sem tett erről hivatalos bejelentést.
Barabás lapunknak írt válaszában úgy fogalmazott: „őszintén meglepte”, hogy vannak szolgáltatók, akik vegzálásnak érzik a közteresek munkáját, és szintén „őszinte meglepetést” okozott neki, hogy információnk szerint volt olyan vendéglátós, akinek magas büntetéssel kellett szembenéznie.
„A 182 szolgáltatóból a rendelet hatálybalépését követően egészen pontosan 7 olyan szolgáltató van, amelynek a nyitva tartása rövidült” – reagált az alpolgármester. Az Önkormányzat Hatósági Igazgatósága és a Közterület Felügyelet állítása szerint eddig 6 vendéglátó üzletet részesített szóbeli, 5 üzletet írásbeli figyelmeztetésben.
Pénzbírsággal eddig nem sújtottak senkit.
„A Bartók-negyed sok összetevős,
akkor követnénk el hibát, ha egyetlen érdekcsoport szempontjait tennénk a prioritási lista élére.
Itt legalább három-négy olyan érdekcsoport van, akiknek a békés együttélését kell segítenünk” – zárta válaszát Barabás Richárd alpolgármester.
A Libella főnöke azt mondta egyébként, hogy a közteres „őrület” nem kerületspecifikus, ugyanígy működik a dolog a VII., a VIII. és a IX. kerületben is.
Abban aztán mindenki egyetértett, hogy ez a kampány része: megint arról van szó, hogy a választások előtt szeretnék megnyerni maguknak a lakók szeretetét, úgy csinálni, mintha irányításuk alatt tartanák a folyamatokat. Csakhogy, folytatta Foitl például, az önkormányzat döntése volt, hogy „a Bartók Béla utat élővé teszik”. Ami szerinte tök jól is sikerült, csak hát, ez azzal jár, hogy
az emberek mozognak, és nem akarnak este 10-kor lefeküdni.
„A döntéshozóknak el kéne dönteniük, mit akarnak, mert a kettő együtt nem megy” – zárta a Libella tulajdonosa.
(Kiemelt képek: Aranykorsó / Fotó: Merész Márton/Énbudapestem)