Több százan kísérték utolsó útján a filozófust: a Farkasréti temetőben hozzátartozói mellett barátai, tisztelői, tanítványai, valamint baloldali és liberális politikusok búcsúztak tőle.
Tamás Gáspár Miklós erdélyi származású filozófus-közíró, Budapest díszpolgára hosszú betegség után, 74 éves korában január 15-én halt meg. Nyilvános temetését január 31-én, kedden, délután fél 3-kor tartották a Farkasréti temetőben.
TGM-et a Fővárosi Önkormányzat saját halottjának tekintette, ennek megfelelően temetési szertartásának főszónoka Karácsony Gergely volt. Budapest főpolgármestere búcsúbeszédében többek között azt mondta: Tamás Gáspár Miklósban „a szellem, az igazság és az elnyomottak bátor védelmezőjét” siratjuk. „És siratjuk magunkat. Miközben hálásak vagyunk, hogy mi mindent tanulhattunk és tanulhatunk még tőle” – tette hozzá. Majd a filozófus erdélyi származására és Adyhoz fűződő viszonyára emlékezve felidézte: TGM egyszer azt a kérdést kapta, hogy mi az, ami Kolozsvárt van, de itt, Budapesten nincs, és azt válaszolta, hogy a forma.
„A forma tán Kolozsvárt maradt, de ez a nagy formátumú ember már Budapestet gazdagította. Hálás ezért díszpolgárának a nemzet fővárosa”
– folytatta a főpolgármester, aki arról is beszélt, hogy „Tamás Gáspár Miklóst rendszerváltó ellenzékiként ismerte meg ez az ország. A harmadik köztársaság egyik alapító atyjaként”.
A filozófus egyik markáns gondolatát is felelevenítette: „Adja Isten, hogy tévedjek, de az a benyomás keletkezhetik, (...) hogy hiába teremtett egyéni szabadságjogokat, pluralizmust, világi államot és »nyitottságot« a rendszerváltás, a fölszín alól változatlanul bukkannak föl a Horthy-korszak »uralkodó eszméi«, mintha ez volna Magyarország »természetes« világnézete”. Folytatva a kölcsönzött gondolatmenetet, hozzátette: „Adná az Isten, hogy tévedjen, igen, bár talán jobban tesszük mi, akiknek dolgunk maradt még e világon, ha ennek eldöntését nem delegáljuk az Úristenre most. Hanem, feladatnak vesszük, amit tőle kaptunk.”
Ezután arra hívta fel a búcsúzók figyelmét, hogy TGM „követőinek tábora nem csak számosságában növekedett, de meg is fiatalodott az elmúlt években. Ebbe kapaszkodnék szívem szerint, és Gazsi egyik igazságába a sok közül: »a vereség nem mindig ártalmas a politikában«” – mondta Karácsony.
(A főpolgármester beszédét itt el lehet olvasni teljes egészében – a szerk.)
Baranyi Krisztina ferencvárosi polgármester búcsúztatójában úgy fogalmazott:
Tamás Gáspár Miklós volt a magyar közgondolkodás legnagyobb rocksztárja.
„Delejesen okos és szellemes volt, és megtisztelt azzal, hogy kiállt mellettem, amikor a legaljasabb támadások értek” – mondta Baranyi. Szerinte TGM olyan pap volt, aki szabadságról és testvériségről prédikált, és azt is „ivott”.
Hodosán Róza, a rendszerváltáskori demokratikus ellenzék tagja, az egykori SZDSZ politikusa arról beszélt, hogy Tamás Gáspár Miklós nem meggyőzni akarta az embereket, hanem kíváncsivá tenni. Radnóti Sándor esztéta szerint pedig TGM nemcsak a román és a magyar hatalmat hívta ki maga ellen, hanem megbotránkoztatta a baloldal képviselőit is.
Selyem Zsuzsa az erdélyi értelmiség nevében búcsúzott, az író, irodalomtörténész azt mondta:
A filozófus korunk legnagyobb gondolkodója volt, felfoghatatlan műveltsége, kritikai, elméleti tudása volt, és mindenkivel szót értett. Empátiájának nem voltak határai: ugyanúgy foglalkoztatta az iráni nők helyzete, mint a tengeren, lélekvesztőn menekülők sorsa.
Sipos Balázs, Tamás Gáspár Miklós tanítványa TGM egyik páratlan képességét emelte ki búcsúztatásában:
A gyalázat láttán nem némult el.
Ezután a ravatalozóból megindult a gyászmenet a sírhoz, ahol Iványi Gábor lelkész szertartásvezetőként beszélt: mint elmondta, azt tanulta meg TGM-től, hogy a szabadságnak nem alternatívája a szolgaság, a szabadságért pedig kötelező küzdeni, még akkor is, ha az a nép, amelynek érdekében cselekszünk, nem így gondolja.
Tamás Gáspár Miklós író-filozófust több százan kísérték utolsó útjára, temetésén hozzátartozói mellett barátai, tisztelői, tanítványai, baloldali és liberális politikusok – többek között Hiller István, Fodor Gábor, Magyar Bálint és Tordai Bence –, valamint közéleti szereplők, művészek és értelmiségiek rótták le kegyeletüket.