Betyárromantikától mentes betyárélet volt az övé: a szűk barlangoktól a budapesti rivaldafényig vezetett útja.
Savanyó Jóska úgy lehetett az utolsó bakonyi betyár, hogy nem sokkal azután született, hogy a nála is ismertebb Sobri Jóska fejbelőtte magát, miután bekerítették őt a pandúrok 1837-ben.
Juhászbojtárként kezdte életét, de a tisztességes munkával szerzett kevéske pénznél többre vágyott. Gyerekkorától kezdve bort és birkát lopott, de lebukott, és már tizenévesen bujdosnia kellett. 1860 és 1875 között fegyveres csavargás, rablás, súlyos testi sértés okán rendszeres látogatója lett a veszprémi fegyháznak, többször bent is tartották.
Legvadabb évei 1878 és 1884 közé estek, bandájával rettegésben tartotta Vas, Zala és Veszprém megyék falvait ugyanúgy, mint a tehetősebbek kastélyait.
A betyárromantikához kevéssé illő módon a szegényeket ugyanúgy puskatussal verte, mint a helyi birtokosokat - elvett tőlük húst, mézet, kenyeret, pénzt, élőállatot, a nagyobb gazdaságoktól védelmi pénzt szedett.
A csendbiztosok nem tudták elkapni és a gazdagságra irigy szegény emberek is segítették, így egyre magabiztosabbá vált: a nagyvázsonyi uradalmi pénztárt már fényes nappal rabolta ki.
A hajsza
A hatóságok sokáig bottal ütötték nyomát, az alacsony termetű - 159 centit jegyeznek a krónikák - Savanyó Jóska sikerrel bujkált a Bakony rengetegében, különös tekintettel olyan hasadékokra és barlangokra, ahova egy magasabb ember már nem fért be. Elfogására 1883. decemberében 120 csendőrt vezényeltek ki, 1000 forintos díjat tűztek ki a fejére, a Belügyminisztérium statáriumot hirdetett Veszprém megyében. A betyár végzetét mégsem ez, hanem a bosszúvágy okozta: egy nagybátyjuk megölésével megharagított testvérpár fülese nyomán és segítségével sikerült elkapni, klasszikusnak számító módszerrel: altatót kevertek az italába.
A budapesti kávéház nagy mesélője
Az öt nyelven beszélő, életfogytiglanra ítélt utolsó magyar betyár 20 évet töltött rács mögött Illaván, öreg ember volt, egészsége is megromlott, mire szabadult. Rövid ideig Pesten, Kaiser Dezső kávéházában, a Hazánkban (mai Dembinszky utca és Bethlen utca sarkán) látványosságként mutogatták, a tulajdonos ezzel próbált segíteni rajta.
Az emberek félelmüket legyőzve kérdezgettek tőle, ő pedig egy ideig szívesen mesélt - amíg el nem unta. Egy Hannoverben élő magyar próbált neki világkörüli turnét szervezni, de ez meghiúsult, mert rendszeresen meg kellett mutatnia magát a csendőrségen.
A vég
Szabad élete csak egy évig tartott: elfagyott lábát félrekezelték, majd mikor amputációval riogatták, ő a fájdalmak, a műtét és - levelek bizonyítják - az új, békés élet unalma miatt 1907. április 9-én fejbe lőtte magát.
Tótvázsonyban temették el, ahol sírja idegenforgalmi látványosság, “betyármódra” illik pálinkával meglocsolni, ha arra jár valaki. Halálát sokan gyászolták és még többen ünnepelték, betyártörténetek, népdalok, pásztorfaragások őrzik emlékét. Halála után levelezőlapokat nyomtattak arcképéről, színműveket írtak róla, barlanghasadékok viselik a nevét.
(A szájhagyomány miatt legendájának több verziója is ismert. Egyrészt a valóságban nem Savanyó Jóska, hanem a tótvázsonyi Doma Vendel volt az utolsó betyár, akit elfogtak. Másrészt, az országszerte ismert betyár nevével visszaélve Tótvázsony környékén nagyon sok rablást, gyilkosságot követtek el. Sok vádpontot - a 27 hivatalos közül - emiatt nem is tudtak a bíróságon rábizonyítani.)
(Kiemelt kép: Fortepan / Veszprém Megyei Levéltár / Klauszer - Illusztráció: Sturm Dániel)