Hogy városi legendáról van szó, esetleg valós történet, nem tudjuk. De a Pesti Napló 1938-as számában írtak Lehoczky Istvánról a Fővárosi Állatkert egykori gondozójáról.
A beszámoló szerint a történet röviden ennyi lehetett volna: a félkezű Lehoczky Istvánt, miután kereskedelmi érettségit tett, őrnek szerződtette a budapesti Állatkert.
Az 1938-ban 24 éves István húsz évvel korábban vesztette el jobb kezét, miután ugyanaz az állatkerti hiéna leharapta, akinek később gondozója lett.
Furcsa történet, nem igaz?
Istvánt négyéves korában, 1918-ban vitte ki édesapja először az állatkertbe. A családnak lova és kutyája volt, a kisfiú kedvesnek, jámbornak ismerte meg az állatokat. Talán ez a naivitása vezethetett ahhoz, hogy izgalmában kitépte kezét apja kezéből és odarohant a nagymacskák ketrecéhez. A hiénák tetszettek neki a legjobban, és a ketrecen át benyúlt, hogy megsimogathassa őket. Az egyik állat pedig sajnos leharapta a jobb kezét.
A szülők a történtek után be akarták perelni az állatkertet, az igazgatóság azonban ajánlatot tett nekik: fedezik a fiú ellátását az érettségiig, utána pedig segítenek neki munkát találni. Megegyeztek.
A Pesti Napló beszámolója szerint a kis István az eset után nagyon magába zárkózott, magányos, szófogadó gyerek lett. Egyetlen szórakozása a tanulás lett. És még egy tevékenység, amiről nem beszélt senkinek: kijárt az állatkertbe és messziről figyelte a hiénát, aki megcsonkította.
István nem tudott haragudni az állatra és lassan egyre közelebb és közelebb ment a ketrechez, és azt vette észre, hogy megszűnt a félelme. Az ott dolgozók felfigyeltek rá és csodálkoztak, milyen jó viszonyba kerül az állatokkal. Senki nem tudta, hogy mi István és a hiénák előtörténete.
Ahogy kitűnőre érettségizett rögtön jó munkát kapott egy magáncégnél, szerette is, csak azt bánta, hogy a késő estig dolgozás miatt nem tudott már naponta kijárni az állatkertbe.
Hamarosan fel is mondott és jelentkezett az állatkert igazgazóságánál. Kérte, vegyék fel gondozónak. A vezetők nem értették a különös kérést és nem is kerestek munkaerőt, ám István ekkor emlékeztette őket 20 évvel korábban tett írásos ígéretükre. Így végül felvették.
A történet szerint a hiéna onnantól kezdve csak Istvánnal barátkozott, csak tőle fogadott el ételt és csak ő mosdathatta. És István boldog életet élt.
(Forrás: Arcanum/Pesti Napló 1938. július 9-i száma)
