Amikor kitartásról, elkötelezettségről, küzdelemről van szó, valószínűleg túl kevesen gondolunk Hugonnai Vilmára.
Pedig gróf szentgyörgyi Hugonnai Vilma kétlábon járó szobra volt a kitartásnak, akinek még maga Trefort Ágoston kultuszminiszter is udvariasan mentegetőzött azért, mert nem ismerték el sebészorvosként. Vilma ugyanis diplomát szerzett a Zürichi Egyetemen 1879-ben – Magyarországon azonban csak 1897-ben ismerték el a azt.
Hugonnay Vilma Nagytétényben született 1847. szeptember 30-án egy grófi család ötödik gyermekeként. Édesanyja, a nagytétényi kastély felvilágosult, hazafias gondolkodású úrnője sajnos TBC betegsége miatt kénytelen volt távoltartani magát hat gyermekétől, akikkel napi 10 perc audiencia jelentette a személyes kapcsolatot. Ekkor azonban mindig a tanulásra bíztatta gyermekeit.
Vilmának így érthető okokból hiányzott a közvetlen szeretet élménye, ezért szinte minden vakációját Pándon töltötte, ahol megismerkedett Szilassy Györggyel, és épphogy betöltötte 18. életévét, máris elfogadta a nála 20 évvel idősebb földbirtokos lánykérését.
Alapismereteit otthon, majd a pesti Prebstel Mária leánynevelő intézet bentlakásos tanulójaként szerezte. Akkoriban erről a szintről nem léphetett tovább egy nő sem Magyarországon. Vilma férjét nem igazán érdekelték a szellemi dolgok, Vilmát viszont igen, elsősorban a természettudományok kötötték le figyelmét, és unalmában orvosi könyveket tanulmányozott, majd gyógyította a körülötte élőket.
Alighanem egy ilyen unalmas napon történhetett, hogy rábukkant egy újsághirdetésre, amelyből megtudta, hogy a zürichi egyetem orvosi fakultásán nőket is képeznek, és külföldieket is felvesznek.
A dolgot nehezítette, hogy miután férje addigra már jócskán nyakára hágott a családi vagyonnak, Vilma a tanulmányaira a pénzt saját ékszerei eladásából teremtette elő.
Volt, hogy kenyérre sem futotta
Szűkösen kellett élnie Svájcban, vegetáriánus lett, nem elvi, vagy egészségi, hanem praktikus okokból, volt, hogy kenyérre sem tellett neki. Ekkoriban hagyta el nevéből egyébként a nemesi y-t.
Diplomáját 1879-ben szerezte meg, kifejezetten ügyes sebésznek is bizonyult, ami miatt még állást is ajánlottak neki. Vilma mégis hazatért, mert itthon akart gyógyítani – ám, hogy ezt Magyarországon is megtehesse, közel húsz évet kellett várnia.
Magyarországon ugyanis a diplomáját az akkori jogszabályokra hivatkozva nem fogadták el, így csupán szülésznőként dolgozhatott, hiába írt folyamodványokat minisztereknek, sőt, a királynak is. Az otthonában nyitott rendelő kapuján a felirat ennek szellemében úgy szólt: gróf Hugonnai Vilma okleveles bába.
Ahogy egyszer fogalmazott:
ha eltekint a bábatáblától a kapuja alatt, a kollégák gúnyos magatartásától, a rokonok és ismerősök lenéző viselkedésétől, a tehetetlenség miatt érzett keserűségétől, attól, hogy nem jut külföldi folyóiratokhoz, klinikákra, orvosi gyűlésekre nem járhat, az orvosi előadásokon pedig már a kapuban útját állják, akkor valóban nem akadályozzák itthon.
Ennek ellenére állhatatosan és makacsul dolgozott tovább.
Szilassy Györggyel való házassága időközben megromlott, el is váltak. Másodjára az eozin-mázat felfedező vegyész, akadémikus, műegyetemi tanár Wartha Vincéhez ment feleségül. Wartha kérésére Vilma felhagyott a szülésznői gyakorlattal és az elméleti kérdések felé fordult. Ennek köszönhetően nemcsak orvosi tárgyú írásai jelentek meg, de a nők egyenjogúságát érintő kérdésekben is rendszeresen publikált.
Ismeretterjesztő előadásokat is tartott, egyik alapítója volt az Országos Nőképző Egyesületnek, ahol ingyen oktatott egészségtant, gyermekgondozást, betegápolást, egy ideig pedig az ő vezetése alatt működött a magyar bábák egyesülete. Több, nőknek szánt felvilágosító művet is írt, mint például A nőmozgalom Magyarországon című tanulmányt, vagy az 1907-ben megjelent A nő mint háziorvos című munkáját.
Végül, miután 1895-ben rendelet jelent meg arról, hogy nők is jelentkezhetnek egyetemi képzésre, férje biztatására Hugonnai Vilma ismét, immár sokadjára a 18 évvel korábban megszerzett svájci diplomája elismeréséért folyamodott, aminek következtében, néhány vizsgát követően 1897. május 14-én,
ötvenévesen őt avatták az első magyar női orvossá.
Ezek után már hivatalosan is élhetett a hivatásának.
Munkája során elsősorban nőket és szegényeket gyógyított, sokaktól honoráriumot sem fogadott el. Az I. világháború kitörésekor, hatvanhét évesen elvégzett egy hadisebészeti tanfolyamot, részt vett a sebesültek ellátásában, és orvosnőket szervezett a vöröskeresztes hadikórházakba.
Hugonnai Vilma hőstörténete azonban közel sem ért véget boldogan. Elvesztette lányát, Wartha Vilmát, majd férje, Wartha Vince is meghalt, utolsó évei magányosan teltek. Hugonnai Vilma azonban mindörökké a kitartás, az elkötelezettség és a küzdelem hőse maradt, akinek halálakor már többszáz orvosnő gyógyított Magyarországon.
Nevét Budapesten, Józsefvárosban a Semmelweis Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikája előtt tér és emléktábla, Nagytétényben pedig iskola őrzi.
Fotó: Semmelweis Orvostörténeti Múzeum
Források: Arcanum, Orvosi Hetilap 1991