Elképesztő színek, izgalmas formák, szokatlan részletek – van Budapesten egy-két épület, amelyet azonnal kiszúrunk, ha a városi panorámában gyönyörködünk. De mi a közös bennük? Hol, kik és mikor öltöztették színekbe Budapestet? A város 10 legkülönlegesebb homlokzata után íme még eggyel “feljebb tekintünk”, jöjjenek a tetők.
Hírnév Pécstől Párizsig
A 19.század végén indult a világraszóló magyar sikertörténet, a Zsolnay-gyár felvirágoztatása, Zsolnay Vilmos, majd fia, Miklós alatt. Az 1850-ben alapított kis pécsi fazekasműhelyből indult világhódító útjára a családi manufaktúra, és pár éven belül nem csak országszerte lettek a mindennapok részei a kerámiáik – étkészlettől az épületdíszekig – de a párizsi világkiállítás nagydíját is elnyerték 1878-ban.
A pécsi műhelyt az 1860-as évek közepén átvevő Zsolnay Vilmos hatalmas kísérletező kedvvel vágott bele a munkába, és a sorozatos gazdasági nehézségek és válságok – mint az 1872-es tőzsdekrach – sem tántorították el. Szisztematikusan tesztelte a környék agyagbányáit, kereste a legjobb alapanyagokat, próbálkozott újabb és újabb égetési technikákkal és mázakkal. Máig legismertebb védjegyük, amely korszakos szenzáció is volt, a furcsa olajos csillogású eozin máz, de hasonlóan átütő jelentőségű volt, főleg az építészek szemszögéből, a fagyálló és strapabíró pirogránit kifejlesztése is.
A Zsolnay külföldön már ismert és keresett márka volt – nem csak a Monarchián belül de orosz, angolszász és francia területen is – ám a fővárosi siker még váratott magára, egészen az 1885-ös városligeti országos kiállításig. Az itt álló, és nemrégiben restaurált egykori Műcsarnok (volt Olof Palme ház, most a Millennium Háza) volt az első nagy budapesti bemutatkozásuk az épületkerámiákkal, és innentől nem volt megállás. A 20. század fordulójára a Zsolnay-gyár már az ország kerámiaipari termelésének több mint 20%-át állította elő.
Most a gazdag épületdíszek egy különleges részét mutatjuk be – bőven szemmagasság fölött vannak, néha kicsit rejtve is a rohanó mindennapokban, és az utcán sétálva kicsit tekergetni is kell hozzá a nyakunkat – de olyan csodásak, hogy minden nézelődéssel, és a tökéletes rálátást kereső sétálgatással eltöltött pillanatot megérnek. Legyenek ezek a neogót, eklektikus épületek díszei, vagy a megszülető magyaros stílus és szecesszió formái.
Lechner Ödön és Zsolnay Vilmos gyümölcsöző együttműködése
A századforduló legegyedibb hangú építészének és fazekasmesterének (ahogy Zsolnay Vilmos szerényen élete végéig nevezte magát) egymásra találása talán a hazai építészettörténet egyik leggyümölcsözőbb és fantasztikusabb korszakát nyitotta meg, és máig egyedülálló csodák születtek belőle. A két zseni nem csak munkatárs, de közeli barát is volt, több külföldi közös utazásunk során együtt keresték az inspirációs formákat és forrásokat.
Iparművészeti Múzeum
Az éppen felújítás alatt álló múzeum és iskola épülete elkészültekor igencsak megosztotta a közönséget. Szokatlan díszítettsége miatt a „maharadzsa palotájának” is csúfolták. Az elnevezés nem alaptalan, hiszen Lechner és Zsolnay a pályázat kiírása előtt (1890) járt a Victoria and Albert Museum keleti kerámiáit tanulmányozni Londonban.
Az építkezés során 1896 tavaszán jutottak el az épület külsejének felöltöztetéséhez, a szerződést a Zsolnay gyárral 1896 januárjában kötötték meg, 150 000 Ft-os tételben, ami tartalmazta a homlokzati pirogránit elemeket és a tetőzet mázas cserepeit. A tető összesen majd 3000 négyzetméternyi területét 40%-ban sárga és 60%-ban zöld cserepekkel fedték be, azaz vagy 40 000 sárga és 75 000 zöld elemet kellett pár hónap alatt helyükre illeszteni a gigászi munka keretében.
Szent László-templom
Nekünk is csak nemrégiben tűnt fel, hogy tiszta időben a Halászbástyáról szétnézve bizony ellátunk egészen a kőbányai templomig is, annak eltéveszthetetlenül színpompás tornyú templomáig. Az első terveket terveket Lechner 1892-ben készítette el, majd sokszori áttervezés és más nehézségek után a felszentelés 1899 nyarán volt. Az eklektikus stílusban épült templomon egyaránt keverednek a romantikus és gótikus elemek is, de a szemfülesek megalálják már az Iparművészetiről ismerős csúcsdíszeket is.
A torony Budapest második legmagasabb templomtornya a maga 83 méterével, a Bazilika kupolája mögött. Jogosan merül fel a kérdés, hogy vajon miért terveztek ilyen káprázatos tetődíszeket, amikor azt innen lentről alig-alig láthatjuk. Az építész nagyon hasonló választ adott, mint Gaudi, akitől szintén folyton ezt tudakolták: akiknek terveznek – Istennek és az ég madarainak – ők onnan fentről tökéletesen látják ezeket a díszeket.
Földtani Intézet
A páros következő feledhetetlen közös munkája a Stefánia út éke, a kékes színben csillogó tündérpalota, amely Magyarország legrégebb óta működő tudományos kutatóintézetének ad otthont.
A Földtani Intézet épülete 1896 és 1899 között készült el. A tetőzet két, sötétebb és világosabb kék árnyalata a tengert és az eget szimbolizálja, a geológusok teljes kutatási területét. Érdemes alaposan minden oldalról megszemlélni az épületet, akár az út túloldaláról is, hiszen a tető díszítése onnan látszik a legjobban – például a csúcsot díszítő földgömb, és az ezt a vállán tartó négy varkocsos fonatú ősmagyar alak.
Az épület átadásakor a látogató Ferenc József átlépve a protokolláris, nézelődésre szánt 15 percet, majd egy órát töltött az épületben. Pedig az uralkodó nem igazán szívlelte Lechner stílusát, az Iparművészeti Múzeumról kifejezetten kelletlenül nyilatkozott.
Postatakarékpénztár
Ha már a korábbi épületek is elkápráztattak minket, akkor a belvárosi Hold utcában magasodó Postatakarékpénztártól egészen biztosan eláll a szavunk. Lechner fantáziája a szigorú megkötések és helyszűke ellenére is szárnyalt, a város legizglamasabb tetődíszeit itt alkották meg Zsolnayval karöltve 1901-re. De nézzük is, mi mindent találunk itt a fejünk felett.
A színes, zöld alapon kirajzolódó sárga-kék-barna mintázat mint egy pixeles népművészeti szőttes, az élcserepeket a korábbiaknál is látványosabb virágmotívumok, és farkasszemet néző kakasok adják. Nem is beszélve a tetőablakok fölötti szárnyasokról és az épület saroktornyait díszítő tekergő szárnyas kígyókról.
Ám mégis a legfurcsább elem a a bejárat fölötti ívelt tető csúcsát díszítő két bikafej, amelyek a nagyszentmiklósi aranykincs bikafejes ivócsanakjának motívumát idézik.
De a végére hagytuk az épület legkedvesebb részletét: a szintén a tető szintjén található mázas méhkasokat és az ide igyekvő szorgos majolika méhecskék során. Ezzel az apró motívummal, a szorgos állatokkal Lechner látványosan utal az épület funkciójára is.
De nem csak Lechner Ödön dolgozott előszeretettel színes Zsolnay cserepekkel, hanem pályatársai is, köztük Schulek Frigyes vagy Pecz Samu több épületén is feltűnnek az ismerős színek.
Állatkert
Vessünk egy pillantást a városligeti Állatkert Elefántházra is – vagyis a Neuschloss Kornél tervezte, korabeli nevén Vastagbőrűek házára. A tetőn csillogó azúrkék igazán különleges színválasztás, a távolról is jól kivehető “minaret” tornyát az első világháború alatt lebontották – lévén, hogy az akkor a szövetséges Törökország nehezményezte, hogy egy állatkerti építmény ennyire megidézi az iszlám szakrális építészetét, de a renoválás során helyreállították az eredeti formáját.
Mátyás-templom
A színes minták nem csak a kibontakozó magyar szecesszió formavilágához passzoltak, hanem a korábbi neo-stílusok is előszeretettel alkalmazták a mázas tetőelemeket.
A legismertebb ezek közül talán a várban álló Mátyás-templom, amelyet Schulek Frigyes újított fel a 19. század végén. Pontosabban alapos feltárások után újraálmodta az egész épületet, egyfajta elképzelt, tökéletes gótikus állapotában. Ahogy valószínűleg soha nem nézett ki.
Persze Schulek csak a korszellemet követte, a Notre-Dame nagyon eredetinek ható vízköpői sem a középkor óta nézik morózusan a párizsi utcákat, hanem bizony csak a 19. században kerültek fel a helyükre. Az értékéből persze mára ez mit sem von le, a közel 150 000 színes tetőcserepet „békeidőben” turisták ezrei csodálják meg.
Pecz Samu és a Zsolnay-gyár
Még a Várnegyedben maradva, a Bécsi kapu térnél is már a jól ismert ragyogó mintákal találkozunk, ezúttal is egy neogótikus épület tetején. A Pecz Samu tervezte, 1923-ban elkészült Magyar Nemzeti Levéltár a korában technikailag nagyon modernnek számító építmény volt, vasbeton vázzal, ám a szigorú historizáló külső ebből mit sem sejtet.
Szintén maradva Budán, de immár a Várhegy tövénél találjuk Szilágyi Dezső téri református templomot, szintán Pecz Samu alkotását. A vizivárosi templom 1893-95 között készült el, stílusa ennek is neogótikus – Pecz amúgy korábban együttt dolgozott Schulek Frigyessel a Mátyás-templom restaurálásán is, így értehőek a párhuzamos elemek a két épület között.
Dél felé haladva Budán, a Gelléthegy tövénél áll a Budafoki útról is csak a szemfülesek számára észrevehető BME könyvtárépület, a mini magyar Hogwarts, ahogy a diákok vicceskedve emlegetik. Teljes nevén a kacifántos nevű Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtárának az épülete 1909-ban készült el, és szintán Pecz alkotása, aki a műegyetem professzora is volt. De nem csak a könyvtár, hanem a BME egyidejű épületeinek teteje is a barnás alakú Zsolnay színekben játszik, a pesti oldalról rajzolódik ki talán legszebben a mintázat nagyszerűsége.
Nem messze a Gellért téri egyetemtől találjuk Pecz talán legismertebb épületét, a Fővám téri 1897-ben átadott Központi Vásárcsarnokot az elengedhetetlen mázas tetejével. A majd egy hektárnyi alapterületű épület tetőzetét belülről látványos acélszerkezet tartja, kívülről pedig a pécsi gyár ikonikus terméke burkolja. Bár a stílusa ennek is historizáló a kisebb részletekben már izgalmasan visszaköszönnek azok a motívumok is, amelyek majd Lechnernél teljesednek ki.
Felhasznált irodalom:
- Ács Piroska: A Iparművészeti Múzeum palotájának építéstörténete.
- Halász Csilla, Ludmann Mihály, Viczián Zsófia: Lechner összes. Látóhatár Kiadó, 2017.
- Dániel Kovács: Budapest Art Nouveau. (2012-es kiadás)
- Merényi György: Zsolnay építészeti kerámia az Osztrák-magyar Monarchia korában. Vince Kiadó, 2015.
- Moravánszky Ákos: Építészet az osztrák-magyar Monarchiában. Corvina, 1988.
- Lechner Ödön. Válogatta és szerk.: Gerle János. Holnap Kiadó 2003.