Az ünnepi fogadás tűzvész miatt elmaradt.
Ma 180 éve, 1846. július 15-én indult az első magyar vasúti szerelvény. Pestről Vácra, ugyanonnan, ahonnan ma is, bár akkor pesti indóháznak nevezték a vasúti objektumot, amelyet csak harminc év után váltott a ma is működő Nyugati pályaudvar. Az első hazai vasúttársaságot Magyar Középponti Vasútnak nevezték, alapítója Ullmann Móric volt, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank igazgatóje, aki azzal nyerte meg a döntnököket, hogy a legelső vasúti projekt, a Pest-Bécs vonal esetében nem a rövidebb távolságot preferálta, hanem azt, hogy vonal Pozsonyt is érintse. A 1846 nyarán átadott Pest-Vác pálya tehát a Budapest-Pozsony-Bécs vonal 33, 6 km hosszú, első szakasza volt. A Rotschild Bankház támogatta társaságnak két év sem kellett a munkálatokhoz, ám a nemzeti jelleg legfeljebb a lelkesedésben volt tettenérhető; a magyar vállalkozókra lefeljebb a síncsavarok elkészítését bízták. Az acélsíneket Walesből és Poroszországból, az első két mozdonyt a belga Cockerill gyárból hozták, a Pest és Buda neveket adták neki. A leendő mozdonyvezetőket egy angol oktató, Thomas Young tanítota be, első magyar mozdonyvezetőt Pesti Ferencnek hívták.
Az első vonat indulásáról legrészletesebben a Budapesti Hiradó írt: „A nép ezernyi csoportjai a pályaudvar felé nyomultak, hol a sorkatonaság és a polgári őrsereg díszes egyenruhában tisztelgett; a főnemesség és királyi hivatalnokok fényes hintóikban, az uracsok sebes tillburykban vágtatva érkeztek; mert négy órára ki volt tűzve az első magyar gőzmozgonyos vasút ünnepélyes átadója”. A cikkben részletesen beszámolnak a Vácig tartó utazásról, melynek díszvendége s főszereplője József főherceg volt. Azonban a megérkezés legfeljebb fényes volt, annál kevésbé ünnepély. Vácon ugyanis tűzvész tombolt. „A városban félreverik a harangot, és az épen nádor ő fensége elibe készült káptalan, elöljáróság és lakosság visszatekintvén házaikra, azokból rémülve egy komor füstből álló nagy oszlopot lát a felhőkbe nyúlni, mire nádor ő fensége csakhamar a vészhelyre irányozá lépteit, honnan már a siránkozó hordozóskodók megmentendő holmijukkal mindenfelé futkostak. Természetes, hogy az elrémült városban, hol a házfedeleket leöntötték vagy lebontották, a pesti vendégek hamar elszéledtek , egyenként visszatérvén a pályaudvarhoz, honnan a szerencsétlen történet által lehangoltatott kedélylyel visszamentünk nagyobb gyorsasággal Pestre”.
