Öt éve volt már bejárás a lágymányosi Zenta utca teljes nyugati oldalát elfoglaló hármas lakótömb házaiba, ám azóta újabb érdekességek kerültek napvilágra és van ú új perspektíva is. És ne feledkezzünk meg arról sem, hogy ez a tömb is idén száz esztendős.
A teljességhez tartozik – legalábbis a Zenta utca vonatkozásában –, hogy a túloldalon is csak egy háztömb van, amely ráadásul majd' harminc évvel idősebb. Az egykori Hadik laktanyáról van szó, amely tökéletesen példázhatná egy „akkor és most" képpárosításban az „akkor"-t. A laktanya építése idején, 1898-ban, még külvárosnak számított a Gellért tér és a környéke, a Gellért-hegyen bámészkodók helyett szőlősgazdák tettek-vettek. A két évvel korábban átadott Ferenc József (Szabadság) híd azért épülhetett meg előbb a belvárosi Erzsébet hídnál, mert a városatyák az áruszállítást fontosabbnak találták.
Kemény Lágymányos
De egy évvel később, amikor a budafoki, budaörsi HÉV-ek megindulásával a közösségi közlekedés is átlagon felülivé vált, már sejteni lehetett, hogy a főváros fejlődése e területen bizonyosan számottevővé válik. Az irányok azonban nem voltak határozottan kijelölve, így amikor építkezni kezdett a honvédség, megvolt az esély arra is, hogy Lágymányos valamiféle helyőrségi jelleget kapjon, ám ugyanekkor kezdett nagy erőkkel épülni a Műegyetem kampusza is, és a katonák helyett a diákváros lett a meghatározó. Mindez természetesen jótékony hatással volt az ingatlanfejlesztésekre is. A Budafoki úton egyre több ún. mérnökház épült, a felső-középosztály igényeinek figyelembe vételével, mit több, az 1910-es évek is a fejlesztés jegyében teltek, amit még a világháború sem tudott oly mértékben megakasztani, mint egyéb kerületek esetében. Sőt a környék a Gellért fürdő és szálló 1918-as (!) megnyitásával olyan létesítménnyel gazdagodott, amely Budapest arculatára is jelentős hatással volt.
Bár erre egy kicsit várni kellett.
1918-ban Budapest arculatát az éhség s a nélkülözés testesítette meg, a két forradalom után pedig a káosz és az ámokfutás, végül mindezek betetőzéseként v. nb. H. Miklós. fehér lovon ülve itt, a Gellért téren mondta el hírhedt beszédét a vörös rongyokba öltözött bűnös városról, majd miután tetemre hívta, bevette magát a szállóba, és onnan intézte az ország ügyeit. Mindeközben dicsőségesnek végképp nem mondható húszas évek első felét próbálták túlélni az emberek. Elsőként a spanyolnáthát. Budapest megtelt az új határokon túlról menekültekkel, a lakásínség csúcsra járt. Mindeközben, amelyben a kormány tudtával valutát hamísították, és egykori különítményesekből alakult szélsőjobbos csoportosulások tartottak rettegésben ismert közszereplőket, az infláció az egekig ért... A nemzetközi közvélemény szemében Magyarország páriának.
Tömbbizalom
A nyomorúságos helyzet csak 1925 után, Bethlen István miniszterelnöksége idején változott, Bethlen sikeres konszolidációs törekvéseinek köszönhetően. A gazdaság a pengő bevezetésével sínre hellyel-közzel, de talpra állt, és az állam is tevőleges szerepet vállalt a lakáshiány enyhítésében – különféle ösztönzőkkel. Ennek nyomán Budapesten kislakás-építési program indult, és a város legkülönbözőbb pontjain épültek olcsó bérlakások. A Zenta utcai tömb is a program részének volt tekinthető, de nem feltétlenül. „A társasház lejtős terepen foglal helyet, kétoldalt zártsorú beépítéshez kapcsolódik, így alkot egy lakóépület-csoportot. A Zenta utca felől négy előudvarral, a Budafoki út felől egy előudvarral rendelkezik. Alaprajzát tekintve hosszfőfalas, kéttraktusos. A ház magasföldszintes, négy-, helyenként ötemeletes, magastetős. A Zenta utca 5. épülete a mai Bartók Béla út felé esik. Középtengelyesen szimmetrikus és ezen tengelyben helyezkedik el a bejárat, valamint ennek folytatásaként a háromkarú lépcsőház is. Az általános szinteken négy-négy lakás volt, amelyek közül egy a mai Bartók Béla útra – akkor Fehérvári út –, két másik a Zenta utcára, a negyedik pedig a második belső udvarra nézett. Mindegyik lakáshoz tartozott előszoba és fürdőszoba is. A 2-4 szobás – bizonyos esetekben plusz hallos – lakásokat zárt folyosós lépcsőházakból lehet elérni, amelyeket függőfolyosós rendszer köt össze. A folyosókra egyedül az akkori cselédszobák és konyhák néznek. Az épület általános szintjein ezen helyiségekből is négy volt. A magasföldszint záradékáig a homlokzatot lábazatszerű barázdáltság jellemzi, helyenként art deco jellegű díszítés is helyet kap rajta. Az első emelettől a házat lapos ívű zárterkélyek osztják fel, ezt
az egységet felülről az utolsó előtti szint bontja meg, aminek a padlóvonalánál markáns osztópárkány fut körbe, jelezvén azt, hogy a legfelső szinten a zárterkélyeket nyitott teraszok váltják fel.
A félköríves erkélyek és a ház lekerekített sarka összességében dinamikusan hullámzó domborzatot alkotnak, amibe a sűrű osztatú ablakok tökéletesen belesimulnak, ezzel kölcsönözve némiképp hagyományos jelleget a háznak. A három kapualjból a két szélső épület tulajdonképpen tükörszimmetrikus képei egymásnak, 6 emeleten nagypolgári lakásokkal, a földszinten üzlethelyiségekkel, pinceszinttel és padlással, a mansard-tetős tetőtérben pedig a mosókonyha és a mángorló mellett még két műteremlakással" – írja a Budapest100 önkéntese, Veszprémi Andrea kutatásai összefoglalójában a 5-ös számú házról, de az 1-es számú házról is hasonlók lennének elmondhatók.
Nem így a Zenta utca 3. Noha a három ingatlan egészet alkot, a középső ház teljesen más célokat szolgált: itt valóban kislakásokat (inkább szobákat) alakítottak ki alacsony lakbér fejében. „Szálló jelleggel működött, ahol a szobák átlag mérete 18m² volt közös fürdővel a folyosón, és egy közös, 160m²-es tetőterasszal. Ahonnan egészen káprázatos kilátás nyílik. De ne szaladjunk előre. Van itt még valami, ami kulcsszerepet töltött be a háztömb történetében, a Zenta utca jó-és rosszhírét egyszerre testesítve meg. A Kis Rabló (máskor Kisrabló) vendéglőről van szó, amelyet eleve étteremnek terveztek a 3. számú ház alagsorában. Azt nem tudni, hogy a vendéglőt bérlő Szűts Lajos ott forgolódott-e már a tervek készítése idején, de tény, hogy a ház 1926-os átadásától kezdve a Kis Rablót többnyire Szűts Lajos nevével együtt emlegették.
„A Kis Rabló terrasza a legszebb! A Kis Rabló terrasza a legkellemesebb! A Kis Rabló éttermei magyaros motívumaival páratlanok! A pénteki halászlé estjei már közismertek. Szives látogatást kér SZŰTS LAJOS vendéglős I. Zenta utca 3. Hadik-laktanyánál” – hirdette Szűts már nyitás után, de még a harmincas években is. A visszaemlékezések szerint volt terasz az utcán és az udvarban is, de a Zenta utca 3-ban élő közös képviselő elmondta, hogy felfedeztek egy tetőig érő ételliftet is, s ennek alapján okkal feltételezhetjük, Szűts a tetőt a vendéglátás igájába hajtotta. Ugyancsak a közös képviselőtől tudjuk, hogy a pincebárban felfedeztek egy titkos ajtót, amely a szomszédos ház lépcsőházába vezet. Vélhető, hogy Szűts Lajos olykor-olykor tilosban járt, és sikerült megkopasztania néhány rosszarcú falatozót, ezzel együtt legalább annyit forgathatott bűnügyi jegyzőkönyveket, mint szakácskönyvet. Legalábbis erre utal az alábbi 1943-as keltezésű híradás:
„Cséry Bálint főkapitányhelyettes utasítására a detektívek tegnap este záróra ellenőrző razziát tartottak a fővárosban. Az ellenőrző detektívek autókon indultak el este háromnegyed 11-kor a főkapitányság épületéből s a razzia éjjel fél 1-ig tartott. A nagyarányú ellenőrzés során a főváros egész területén mindössze egy vendéglőt találtak, ahol túllépték a zárórát. A legtöbb helyen már háromnegyed 11-kor fizettek a vendégek s tizenegy órakor már mindenütt lehúzott redőnyök, bezárt ajtók fogadták a detektíveket. Egyedül a Zenta utcai „Kisrabló"-ban nem tartották be az előirt zárórát s itt még fél 12-kor is hangosan mulató társaságot találtak a razziázó detektívek. A detektívek felszólítására hagyták csak abba a mulatságot a Kisrabló vendégei s tizenkettő lett, mire a (...) vendéglő redőnyeit lehúzták. A zárórakihágás miatt a Kisrabló tulajdonosa, Szűts Lajos ellen megindult az eljárás" – írta az esti Kurír 1943 januárjában.
Az államosítást követően a Kisrabló azon kevés vendéglátóegység közé, amely megőrizte nevét. Ám nemcsak alábbi, 1969-ben készült fotó a bizonyíték, hogy a sokat emlegetett szocialista erkölcs visszatartó ereje sem volt mindig elégséges:
Persze lehetséges az is, hogy akkoriban rendőrök azért portyáztak gyakrabban, mert ugyancsak 1969-ben, egy februári estén igencsak kritikus helyzet állt elő, amelyet az Esti Hírlap tudósításból ismerhetünk: „Három, láthatóan ittas fiatalember állított be egy februári éjjel a Kisrabló étterembe. (…) Kettőjüket — Sidlovszky Lajos 21 éves segédmunkást és Futó László 30 éves gépszerelőt — korábban lopás, illetve garázdaság miatt már elítélték, s társuknak, Nagy László 26 éves kőművesnek is meggyűlt a baja a hatósággal: a rendőrség garázdaság miatt egyszer már megbírságolta. Az üzletvezető felszólításának fittyet hányva, határozott léptekkel a ruhatár elé vonultak, s hanyag eleganciával dobálták kabátjukat a pultra. Az egyik felszolgáló megpróbálta jobb belátásra bírni őket, ez azonban végképp felbőszítette az ellentmondást nem tűrő társaságot. Pontban éjfélkor kitört a botrány. Sidlovszky egyetlen jól irányzott balhoroggal harcképtelenné tette a pincért.
Az étteremből a ruhatár elé tódultak a vendégek, hogy a megtámadott felszolgáló segítségére legyenek. A zene elhallgatott, s a helyiségben egyik pillanatról a másikra elszabadult a pokol.
Az elegáns mulatóban egy kültelki kocsmának is becsületére való tömegverekedés tört ki: a háromfelbőszült fickó dühödten pusztítani kezdte a berendezést. Recsegve törtek az asztalok és a székek, tányérok, poharak, hamutartók röpködtek a levegőben. Az étterem kétségbeesett vezetői a szomszédos laktanya készültségét hívták segítségül, s azonnal értesítették a rendőrséget... Sidlovszky és társai ellengarázdaság miatt emelt vádat az ügyészség. A hárombotrányhős hamarosan bíróság elé kerül”.
A Kisrabló persze túlélte ezt is, és a 2010-es évek végéig nevet sem váltott. Előbb Bölcső, jelenleg pedig Zenta Kraft by Etyeki néven a kézműves sörök és a hamburgerek kedvelőit igyekszik meggyőzni, amint ezt a Bp100 keretében odalátogatók is megtapasztalhatják. Az esemény alkalmából a helyreállított utcafronti ólomüvegablakok a helyükre kerülnek, melyek szintén a 100 éves múltat idézik meg, illetve az Etyeki Sörfőzde kifejezetten erre az alkalomra készít sört Kisrabló néven.
A hétvégi program a Zenta utcában a következő lesz: szombaton 11.00 és 14.00 órakor lesz kb. egy órás épületbejárás, melyek után közös sörözésre kerülhet sor. Vasárnap ugyanez élő koncerttel is kiegészül, 15.00 órakor KMB & Ponkie koncertezik.