130 évvel ezelőtt indult az első kisföldalatti – az Ezredéves Országos Kiállítás megnyitójára időzítve. Ám a városligeti attrakciót a dualizmuskori Magyarország legfontosabb reprezentációs eseményének szánták, a világkiállításokra adott „magyar válasznak", ezért az új közlekedési eszköz ünnepélyes avatását is későbbre halasztották. De a startot nem halogatták.
A valóban világszenzációnak számító új közlekedési eszköz 1896. május 2-i premierje a sajtóban, szerkesztői megfontolásokból a vártnál kissé halkabb volt. Noha előtte két évig a földalattinak szinte bérelt helye volt a címlapokon, indulását a laptestbe süllyesztették. „Mától kezdve Budapest egy olyan közlekedési eszközzel gyarapodott, mint Európa egyetlen városában sincs. Ma délután két órakor nyitották meg a földalatti villamos vasutat, mely a Gizellat érről a városligetbe vezet. Az idő éppen ekkor kezdett esősre fordulni s
a budapestiek szívesen menekültek a nagy, kivilágított, száraz alagútba, hogy az új, élvezetekkel kínálkozó utazást végig csinálják.
A fényesen kivilágított, nagy kényelmű kocsik villámgyorsan robogtak végig a népes utcák alatt, mindig zsúfolásig tele. Az utasok pompásan érezték magukat, a levegő se volt fullasztó, az utazás pedig gyors volt. Pár ezer ember már ma belekóstolt, holnap a többi következik." A Budapesti Hirlap mindössze ennyit közölt a lap 13. oldalán, a rövid hírekben az Öngyilkos diák", a „Botrány a bécsi lóversenyen", a „Gyilkos cigányok" és a „Villámcsapás hadgyakorlat" közben című hírek között. Nem volt vágnivaló nemzeti színű szalag a Gizella (ma: Vörösmarty) téri végállomás bejáratánál, ahogy beszédek, és katonazenekar sem, ezzel együtt mindenki tisztában volt vele: a föld feletti események csakis megismételhetetlenségük miatt élveznek elsőbbséget...
Csak három nappal a megnyitó után próbálták ki a földalattit olyan notabilitások, akik a sajtó érdeklődését is felkeltették: Lipót Szalvátor és Ferenc főherceg Blanka főhercegné és számos udvari előkelőség társaságában utazott különvonaton a Városligetbe. A sajtó beszámolója szerint a főhercegeket „rendkívül meglepte a földalatti vasút elegáns berendezése, valamint menetének gyorsasága”. Külön kiemelték a lapok, hogy miután elismerésüket fejezték ki az jármű iránt, mi több lekezeltek a személyzettel, megjegyezték:
Bárcsak Bécsben is lenne hasonló vasút.
Ferenc József 1896. május 2-án Budapesten tartózkodott, hogy megnyissa és megtekintse az Ezredéves Kiállítást, de a földalattival csak hat nappal később utazott, és valójában ekkor – 1896. május 8-án került sor a földalatti ünnepelyes átadására. „A császár pontosan délben érkezett kíséretével a Gizella térre, ahol népes fogadóbizottság gyűlt össze, mások mellett Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszter, Vörös László államtitkár, illetve Balázs Mór, a BVVV, és Jellinek Henrik, a BKVT első embere. A császárt a miniszter köszöntötte, átadott neki egy képes díszalbumot, majd felkérte, hogy a vendégkönyvbe írja be a nevét. „Mire a király szép vonásokkal írta be: »Ferenc József 1896. május 8.« – írták a lapok, nem kifelejtve azt sem: – „a király egyúttal megengedte”, hogy az új vasutat róla nevezzék el. Ami némi bonyodalmat okozott.
Amikor ugyanis Ferenc József „kegyesen engedélyezte”, hogy a földalatti vasút az ő nevét viselje, a kocsikon és egyéb helyeken már ott virított a földalatti építésére és üzemeltetésére szerveződött cég, Budapesti Földalatti Közúti Villamos Vasút rövidítése: „BFKVV". Ebből azt is feltételezhetjük, hogy a földalatti vezetősége nem tudott a királyi gesztusról, hiszen ha tudtak volna róla, nem csinálnak maguknak felesleges munkát a cégtábla átfestésével. A vasút névváltozása ráadásul a társasági alapszabály módosításával is járt, így hivatalosan csak 1896. augusztus 22-én tudták beadni névváltoztatási kérelmüket a kereskedelemügyi miniszterhez, ami persze csak puszta formalitás volt. Ettől kezdve nevezték a földalatti vállalatot Ferenc József Földalatti Villamos Vasút Részvénytársaságnak, a rövidítése pedig FJFVV lett.