A Citadella – első benyomások

Nehéz a Citadellát nem szubjektíven megközelíteni, és nem azzal kezdeni, hogy ok, de kik és miért pont most és mennyiért. Ezen most – hiszen úgysem tehetünk mást – nagyvonalúan lépjünk túl, és próbáljuk aszerint körbejárni a témát és az épületegyüttest, ahogy majd az ideérkező emberek többsége látni fogja.

Annyit elöljáróban el lehet mondani, hogy az alapvető hangulat változatlan: nem lehet egyértelműen eldönteni, hogy a hely az, ami még mindig keresi önmaga identitását, vagy pedig mi nem találjuk azt évtizedek óta: ez egy történelmi hely, ahova turistákat is beengedünk vagy egy kiemelt turisztikai célpont, ahol a magyar történelem zivataros századaival kívánjuk szórakoztatni a vendégeinket?

Ami nekünk történelmi katyvasz, az egy turistának még érdekes is lehet. A hely történetének felvázolását első látásra könnyűnek tűnik annyival megoldani, hogy egy idelátogató turistacsoport miatt végtelen évszámbombázásba fogunk, de be kell látni, hogy a magyarok, sőt a budapestiek többsége sincs tisztában a hely ellentmondásosságával, azzal, hogy az elmúlt 150 év képzavarai hogyan jelennek meg a Gellérthegy tetején. Az erőddel, ami nem azért épült, hogy védje a várost. A Szabadság-szoborral és a frissen rákerült kereszttel, amit az az egyébként ateista hatalom állított fel, ami utána korlátozta a magyarok szabadságát. Magával a Citadella épületegyüttesével, amiről a fentiek alapján azt gondolhatnánk, hogy változatos történelme tartotta életben 150 évig, pedig még pár évvel ezelőtt is lelkes vállalkozók partihelyszínként vagy étteremként használták, abuzálták, amíg csak lehetett.

Elengedtük mindezt és nyitott szívvel körbejártuk a Citadella ingyenesen látogatható, úgynevezett Park részét.

Ezeket szerettük

• A legtöbben egyetértünk ezzel: a Citadella a korábbi formájában már vállalhatatlan volt, nagy része lezárva, koszos, rozsdás, maga az erőd pedig csak körbejárható – az, hogy ez megváltozott, és egy EU-s főváros kiemelt turisztikai látványossága nem vállalhatatlan és méltatlan többé, vitán felül jó hírnek számít. Most van lehetőség civilizált körülmények között körülnézni, egy kávé mellett megpihenni, elmenni wc-re, pelenkázni, stb. 
• A közelmúltban rendezték (limitálják) a feljutó buszok számát, a hegyoldalon felfutó sikló megvalósulása pedig jelenleg nincs napirenden, ezért a látogatók száma és mozgása szabályozottabb, ami kevesebb zajjal és szeméttel jár majd.
• Sokkal több kilátópont van, az ingyenes részről is majdnem 360 fokban körbe lehet nézni, a hegyet megmászók vagy felbuszozók pedig elsősorban ezért jönnek ide (a panoráma még mindig csodálatos, bár ez felújítástól független).

  

• Az erőd falai több helyen át vannak törve, ezzel rengeteg fényt és levegőt engednek be: a  korábbi, szétlőtt Halálcsillag-hangulatot átveszi egy szellősebb, struktúra, amiben nehéz eltévedni, áttekinthető, bármerre is indulunk egy kilátóponton találjuk magunkat.
• A több zöld mindig jó, és sokkal több zöld van, mint eddig, remélhetőleg így is marad. A hihetetlenül rendezett gyep, a végtelen virágmező azt az érzést sugallja, hogy ez így egy kerek installáció, ami ebben a pillanatban pontosan úgy néz ki, ahogy azt megálmodták. Ennek a  hozzáadott értéknek a minőségét ilyen szinten fenntartani igazi kihívás lesz.
• A méretével országos bajnok nemzeti lobogó az átpolitizáltsága miatt lehet megosztó, de külföldön bárhol máshol, kastélyok, hidak, vendégházak tetején helye van ennyi patriotizmusnak, úgyhogy kicsit sajnáljuk is, hogy nem lett még nagyobb.

Ezeket nem

• A színes kivilágítást a megnyitóig csak tesztelték, figyelemfelkeltő jelleggel változott a fényár az erőd körül. A tervek szerint ezt csak ünnepi alkalmakkor és csak a megfelelő színekkel fogják használni, ami talán még alkalmanként is túl sok. A meleg fehér fénynél se több, se kevesebb nem áll jól ennek a helyszínnek.
• A fényes rohamosztagos-fehér burkolat a sok üveggel nagyon steril, túl modern egy ilyen történelmi környezetben. Ami egy lakásdesign magazin konyhaszelekciójának jól áll, az nem biztos, hogy egyértelmű esztétikai élmény egy folyóparti hegy tetején. Abban lehet bízni, hogy idővel majd szépia-színűre szelídül, de már most koszolódik – ez tűnhet nagymamás szempontnak, de nem túl vonzó egy pár napja átadott emlékműnél.
• A hegy tetejére vezető út továbbra is töredezett, lehasznált, itt-ott szemetes, rozsdás korlátokkal. A meredekség egy hegy velejárója, de az út állapota sokaknak elveszi a kedvét attól, hogy megdolgozzanak a kilátásért.

  

• Kihagyott ziccer, hogy a csatornafedők nem kaptak valami szép designt, ugyancsak kár azért, hogy a szürke korláton ott maradt a korábbi gyártó, az Alföldi Kohászati és Gépipari Zrt. jelölése, nyilván nem véletlenül vagy lustaságból, de valami kis játék vagy díszes történelmi utalás jól állt volna a szürkére mázolt kerítésnek.
• Most tavasszal nagyszerű újra a szabadban lenni, kiülni a Gellért-hegy tetejére, és élvezni a napfényt, de nyáron, különösen a hegymászás után a látogatók joggal reménykednek majd egy kis árnyékban, egyelőre ennek nincs nyoma, és a hófehér falak sem arról ismertek, hogy semlegesítik a vakító fényt.
• A vendéglátóhelyen ülők valójában vendég látók lesznek, mert egymáson és az épület ölelő falain kívül mást nem láthatnak majd. Az 1960-as években több asztal mellett több kilátás jutott az idelátogatóknak.

Érdemes lesz 1-2 év múlva újraértékelni a benyomásainkat, például, ha 2028 tavaszán ugyanilyen gyönyörű virágrengeteg, szép zöld gyep és hófehér lépcsősor fogad majd minden látogatót, akkor annak lehet örülni.

A szabadtéri – ingyenesen látogatható – részek a nyári időszakban 06:00 és 24:00 között tartanak nyitva.