Nagy-Budapest és Nagy-Budafok. Egy polgármester gondolatai 1930-ból.
Nagy-Budapest vonatkozásában negyven év telt el az első kidolgozott terv elkészülte és a vonatkozó törvény megalkotása között. Ebből az időszakból elsősorban azok a művek és tervek, viták és kutatások váltak hivatkozási alappá, ha úgy tetszik, maradandó emlékké, amelyeknél az összefoglaló jelleg dominált. Illetve a Budapest-központúság; hogyan vélekedik a polgármester, a közgyűlés, a közmunkatanács. Ha a viszont az érintett települések illetékeseinek a véleményére vagyunk kíváncsiak, mélyebbre kell ásni.
A Nagy-Budapesthez csatlakoztatni kívánt települések eltérő karaktere miatt az üggyel kapcsolatos hozzáállás is változatos, például a megyei jogú Újpest érdekei teljesen eltértek a térképen alig látható Pesthidegkútétól, de az ellentétek legfőképp a politikai természetűek voltak. Az agrár- és keresztény, valamint a szélsőjobb inkább az maradást preferálta, az urbánus, modern gondolkodásúak, a szabadelvűek, a szociáldemokraták, közép- és nagyvállakozók csatlakozáspártiak. Ám az ezzel kapcsolatos vitákat többnyire az indulat vezérelte, építő jellegű hozzászólás nemigen akadt.
Budafok polgármesterének gondolatai a Városok Lapja című periodika január-februári összevont számában jelentek meg 1930 elején a kivételek közé tartozik. A 43 éves Záborszky Nándor önerőből jutott karrierje csúcsára. A jogi egyetemen szerzett diplomát, 1907-ben Turóc vármegyénél lépett közszolgálatba. Tizenhárom évébe telt, hogy főszolgabírónak nevezzék ki (1920-ban, Sárváron) ám egy év múlva már a Királyi Államrendőrség állományába került; előbb a celldömölki, 1922-ben pedig a budafoki rendőrkapitányságot vezette. Itt állapodott meg, 1926-ban pedig elsöprő többséggel választották az újdonsült város polgármesterének. Záborszky Nándor 1939-ig vezette Budafokot. E tizenhárom év alatt Budafok történelme legnagyobb fejlődését élte meg, a város szégyenfoltjainak tekintett barlanglakások túlnyomó részét felszámolták, kislakás-építési program indult, kiépült a csatornahálózat és a közvilágítás, felépült az új városháza, a postapalota, több iskola és óvoda is. Az alábbi gondolatokat polgármestersége negyedik évében osztotta meg az olvasókkal Záborszky Nándor.
A főváros környékén elterülő városok és községek önállóságuk legféltékenyebb védelme mellett is nagyon jól tudják, hogy jövőjük a Nagy-Budapest egységébe való beilleszkedés. Tudatosan írok beilleszkedést és nem beolvadást, mert hiszen annak, hogy az országhoz képest úgyis túlságosan nagy Budapestet közigazgatásilag beolvasztott újabb részekkel nagyobbítsuk, nincsen értelme. A külvárosokkal amúgy is fölösen ellátott Budapestre sem volna nyereség újabb külvárosok közigazgatási felszívása és ránk, főváros környéki városokra és községekre nézve sem volna előny a mi külön egységünkkel, a fővárosétól különböző lakosságunkkal, külön lelkiségünkkel s ha Budafokról szólok, azt is mondhatom: históriánkkal és tradíciónkkal közigazgatásilag eltűnni a főváros nagy tengerében. Nem is így gondolunk mi Nagy-Budapestre.
Mi a célok közös kitűzésének és kiküzdésének előnyeit, az egymáshoz való közelségben rejlő lehetőségeket hatalmas keretnek fogjuk fel, amelybe a mi külön egyéniségünkkel, külön szervezetünkkel beülünk és beleilleszkedünk.
A jövőbe nézve, Nagy-Budapestet ilyen nagy érdekegységnek tekintve, önként felvetődik a gondolat, mije lesz majdan ennek a Nagy-Budapestnek az én városom, a Nagy-Budapestet jelentő gyönyörű mozaikmű milyen apró köve lesz Budafok? Felfogásom szerint Budafokot szép fekvése, a hegyvidék frissességét és a vízpart páragazdagságát magában egyesítő kitűnő levegője, egészséges környezete, mezőgazdasági és kertgazdálkodási jellegű szomszédsága arra predesztinálja, hogy Budapestnek a tisztviselőtelepe és nyaralóhelye legyen. A jövő Budafokját villadíszben pompázó dombok által körülvett, a gyönyörű albertfalvai Dunapart szép utcáival, hatalmas népkertjével Budapesthez tapadó, a belső részeken sok évszázados múltját, tradícióit őriző városnak képzelem, amelyben egy nagyváros modern egészségügyi és kényelmi berendezkedése a vidék eget, levegőt és napot bőségesen nyújtó szépségével párosul. Kétségtelennek tartom, hogy a többi főváros környéki városokban és községekben is van olyan érték, amit megőrizni érdemes és amit a vezetők és a publikum meg is akarnak őrizni, de, ami minket illet, csakis olyan Nagy-Budapest gondolata melegíthetne bennünket, amely a mi 1500 éves régi és 200 éves újabb históriánkat, egyéniségünket, budafoki voltunkat a közös törekvések nagy keretei között is megtartani engedi.