A III. kerületi Rozgonyi Piroska utcában megtörtént a balesetveszély miatt nemrég kivágott beteg, elöregedett fák pótlása. Helyükre 26 db közönséges vadgesztenyét és 4 db közönséges platánt ültettek el a FŐKERT kollégái.
A FŐKERT munkatársai az őszi ültetési szezonban több mint 1000 iskolázott fát és több ezer facsemetét ültetnek Budapesten, fasorokba, parkokba és erdőkbe. A hideg idő beköszöntével, amikor indulhat az ültetési szezon, azonnal nekiláttak az Üllői út belső szakaszán a munkának, de a héten a Nagy Lajos király útján is találkozhattunk a facsemetéket ültető FŐKERT-es kollégákkal.
A III. kerületi Rozgonyi Piroska utcában is most történt meg a balesetveszély miatt nemrég kivágott beteg, elöregedett fák pótlása. Helyükre 26 db közönséges vadgesztenyét és 4 db közönséges platánt ültettek el a FŐKERT kollégái. Az akár 30 méter magasra is megnövő gesztenye fiatalon több odafigyelést igényel, mint a mostanában gyakran ültetett kisebb termetű rokona. A választás a helyi lakók kifejezett kérésére esett ezekre az érzékenyebb fajtákra, mivel ezek illeszkednek az utcaképet meghatározó régi, egységes fasorba. Gondozásuk a korszerű növényvédelemmel a későbbiekben már kevés többletmunkával is elvégezhető. A fák ültetését a Fővárosi Önkormányzat által alapított Zöld Budapest Alapítványon keresztül a DTC Solution támogatta.
Az ilyen cserékre azért van szükség, mert a városi fák a számukra kedvezőtlen környezeti hatások (pl. közműépítések, sózás, parkolás és más emberi tevékenységek) miatt nem élhetnek olyan hosszú ideig, mint a természetes környezetükben, így sajnos hamarabb balesetveszélyessé válnak.
“Ha nem egy fáról beszélnénk, hanem egy idős emberről, akkor a róla megemlékezők biztosan kiemelnék, milyen szerencsés, szép hosszú élet adatott neki. 1927-ben született, túlélte a háborút, a málenkij robotot, 56-ot, és a megvalósult szocialzmust is. Mindenki természetesnek venné, hogy aki megszületik, az nem kerülheti el a halált sem. Ez az élet rendje.” – írja posztjában Bardóczi Sándor, Budapest főtájépítésze.
Mégis, ha a városi fákról esik szó, akkor az állandóság igénye kerül elő, a lakossági (egyébként irracionális) alapelvárása a fenntartó felé, hogy egy fasor örökké éljen. Pedig mi mindenen ment keresztül egy fa, ha történetesen mondjuk ő is 1927-ben “született” Budapesten?
“Egy 1927-ben a városban született fának nem csak a nagy világégéseket, éhinség és ostrom idején a tüzifává válást kellett túlélnie, hanem ezt követően az orra alá pöfögő és a gyökerein parkoló, a földjét tömörítő autókat, az útátépítéseket, a behajtó építést, a csatorna, a víz, a gáz, az elektromos áram, a kábeltévé, a közvilágítás és az internet földkábeles vagy légvezetékes kiépítéseit, cseréit, üzemzavar elhárításokat, árhullámokat, a törzsét, szállítószöveteit, ágait roncsoló emberi beavatkozásokat az építőmunkások és a mindennapi forgalom által, és mindazt a környezeti változást is, amit az elmúlt évtizedek magukkal hoztak” – sorolja Bardóczi.
És ez így felsorolva is már rengeteg sokkhatás egyetlen élet számára is. És valóban, amíg egy fa érintetlen, vagy viszonylag nyugodtabb, ember által kevésbé igénybe vett környezetben elél több évszázadig is, addig tudjuk, hogy a város nem ez a környezet, itt a fák várható átlagéletkora meg 25 év.
Emellett a Főváros és a FŐKERT kollégái is tisztában vannak azzal, hogy a lakók érzelmileg kötődnek az idős fákhoz. A FŐKERT kiváló munkatársai csak alapos szakmai vizsgálat után hoznak kényszerű döntést kivágásukról, épp az itt élők, a fák alatt naponta elsétáló emberek védelmében. Az újonnan ültetett fák gondos ápolás mellett hosszú évtizedekig fognak árnyékot adni, a levegőt tisztítani és környezetünket szebbé tenni.