Egy fotókiállítás, ahol tilos fotózni. Egy fotógyűjtemény, ami ötven évig el volt rejtve a nyilvánosság elől. A 20. század egyik legizgalmasabb és legnagyobb hatású festőművésze, akit személyes archívumán keresztül tudunk igazán megismerni. Megnéztük a Frida Kahlo fotógyűjteménye című kiállítást a Mai Manó Házban. Sugár Zsófia írása.
Miért lettek a képek elrejtve a fürdőszobában?
Frida Kahlo 1954-ben bekövetkezett halála után férje, Diego Rivera Mexikónak adományozta otthonukat, a Kék Házat, amiből emlékmúzeumot hoztak létre. Kérésére felesége személyes tárgyainak egy részét – többek között egy hatezer fényképből álló fotógyűjteményt – elzárták a nyilvánosság elől. Az archívum ötven évig maradt rejtve a ház fürdőszobájában, egészen 2003-ig. Az akkor előkerült gyűjteményből kiválogatott 241 fényképből állt össze a kiállítás anyaga, ami azóta bejárta a világot és közel 1 millióan látták.
Milyen képeket láthatunk a kiállításon?
A tárlaton bemutatott fotók többségét Frida Kahlo rokonai, barátai készítették, illetve néhány saját fotójával is találkozhatunk. A fényképek jelentős részének tárgya maga Frida, illetve számos képet láthatunk az őt körülvevő emberekről és környezetéről. A fotók egy részét körbevágta, kézírással, jelöléssel látta el, a gyűjtemény tehát egy személyes archívum, ami Frida Kahlo rejtett világába enged betekintést.
Figyelem! A fotókat fotózni tilos! Nagyító használata viszont erősen ajánlott!
Manapság már a legtöbb kiállítóhelyen engedik, hogy fényképeket készítsünk, itt viszont tilos fotózni. Ez a tiltás egy mára már eltűnőben lévő látogatói magatartást követel meg tőlünk: nem a telefonunkkal, hanem a szemünkkel kell rögzítenünk a látottakat, így sokkal koncentráltabb, intenzívebb figyelemmel nézzük végig a tárlatot. Ehhez hozzájárul az is, hogy a kiállított képek egy része kis méretű, így közelről kell megfigyelni őket. Ebben segítenek a bejáratnál elhelyezett nagyítók, amiket bárki használhat.
Érdemes abba is belegondolni, hogyha lehetne fotózni a kiállításon, akkor az itt látható fényképek digitális másolatai azonnal ellepnék a közösségi médiát. Ez különösen igaz a Fridát ábrázoló képek esetében, hiszen karakteres arca telefonnal kifejezetten „jól fotózható”, tökéletes Instagram-alapanyag (#frida). A kiállítás képanyaga pillanatok alatt átalakulna nyilvános online adatbázissá. Ez a folyamat általában kitűnő reklámként szolgál a legtöbb kiállítás esetében, ez a tárlat azonban pont a lényegét veszítené el így. Hiszen az itt bemutatott eredeti fotók ereje az „itt és mostban”, a tiszta minőségben és a fizikai valóságban rejlik. Nekünk is jelen kell lennünk fizikailag, személyesen kell látnunk ezeket a fotókat, csak így kerülhetünk közel annak a kérdésnek a megválaszolásához, hogy…
…ki is volt Frida Kahlo valójában?
A világhírű festőnő színes formavilágát, önarcképein megjelenített arcát mindenki ismeri, így mára egy pop-kulturális ikonná vált. A „Frida-dizájnnal” díszített tárgyakat tömegesen állítják elő; kapható „fridás” bögre, vászontáska, a telefonunkon beállíthatunk „fridás” effekteket, filtereket. A 21. században ez megszokott jelenség, azonban művészetének esszenciája, valódisága, mélysége és valahol ő maga is eltűnt ebben a folyamatban.
Ez a kiállítás ezzel a folyamattal megy szembe. Frida Kahlo féltve őrzött, szeretettel gondozott fotógyűjteményének képein keresztül egy rendkívül személyes nézőpontból láthatunk rá életére, személyiségére, művészetére. Megismerhetjük rokonait, barátait, szerelmeit, hétköznapjait, otthonát és a róla készült képeket látva fájdalmas sorsát is. Az őt ábrázoló portréfotókon – ahogy önarcképein is – „fegyelmezett” tartással, határozott tekintettel néz az őt figyelő szemébe, azonban a kiállítás több fényképén a sebezhető, törékeny, hajdíszek és arcfesték nélküli Frida arca jelenik meg előttünk.
Ilyenek a balesete után, a kórházban készült fotók, vagy az egyik műtétje után készült kép, amin karosszékben ül kibontott hajjal, egyszerű fehér öltözetben, és a fotóra írt szavakat idézve „elképzelhetetlen fájdalmai” vannak. A legnehezebb pillanatait látjuk, mégis ezekből a képekből végtelen szépség, elegancia és karizma sugárzik. Ezeket a kendőzetlenül őszinte fotókat nézve érthetjük meg, hogy bár tudatosan dolgozott saját imázsának kialakításán, a „Fridaság” nem csupán egyedi festészeti világából, hanem személyiségének legmélyebb és legigazabb rétegéből ered.
Egy olyan kiállításra látogathatunk el tehát a Mai Manó Házban, ahol az eredeti fotográfia varázsa, a képek intenzív megfigyelése és Frida Khalo legőszintébb érzéseinek megismerése által egy igazán valóságos, zsigeri művészeti élménnyel gazdagodhatunk.
A kiállítás 2025. január 12-ig tekinthető meg a Mai Manó Házban, az ÉnBudapestem appal most 20% kedvezményt kapsz a felnőtt, diák és nyugdíjas belépőből.