Kékkel írd be a naptáradba: Budapest100, május 9-12., Ganz utca 13-15! Visszatértek a hetvenes évek, ráadásul úgy, ahogy a hetvenes években sem lehetett látni!
A helyszín- illetve épületbejárásokat továbbra sem úgy kell elképzelni, hogy egy tweed zakós, szakállát simogató bácsi az épületről előadást tartva száraz adattengerbe dobja hallgatóságának tagjait. Biztos lehetsz benne, hogy egyrészt az önkéntes idegenvezető lokálpatrióták elképesztő szenvedéllyel osztják majd meg az akár több évtizede gyűjtögetett történeteiket, a házban lakókkal pedig azért érdemes elbeszélgetni, mert a szájhagyomány útján terjedő, helyi folklór csak így válik elérhetővé. Abban rejlik egy Budapest100-jellegű esemény zsenialitása, hogy összehozza a lelkes kutatót, a nagy mesélőt és az urbanisztikára és a sztorizásra egyaránt éhes látogatót is. Ez a cikk az utóbbiakhoz szól.
A Ganz utca 13-15. tervezőjéről
A Ganz utcába fordulva, a napsütésben négy kék lézernyaláb fogadja a gyanútlan járókelőt, a hetvenes évek kevésbé megosztó épületébe lehet így botlani, megjelenése nem csak a környéken, de egész Budapesten egyedülálló.
Tervezője a Budapesti Városépítési Tervező Vállalatnál (BUVÁTI) dolgozó Kökény Ágnes volt. Az 1950-es évek végén a tömeges lakásépítés vált a városfejlesztés meghatározó programjává. A BUVÁTI részt vett a nagy lakótelepek tervezésében, de emellett jelentősek voltak a középület-tervezési munkáik is. Kökény Ágnes feladata a lakótelepek oktatási egységeinek tervezése volt, azon belül is az iskolák. Ezeken az épületeken alkalmazott először erőteljes színeket vagy ahogy ő maga fogalmazott: „A színek használata jellemzőnek mondható az én építészeti tevékenységemre, annyira elegem volt az egyszínű, monoton lakótelepekből.” A monotónia megtöréséért vagyis lakótelepi „színes” iskoláiért Ybl Miklós-díjat kapott 1975-ben.
Az épület ettől különleges
Az épület az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Minisztérium és fennhatósága alá tartozó szakintézmények dolgozói, többek között tisztviselők, tanárok, szakoktatók számára készült, Ganz Ábrahám egykori gyárának területén. A tervezés előzményeként készült rendezési terv a Vízivárosra, amely lényegében a II. világháború okozta sebeket hivatott meggyógyítani, Kökény Ágnes feladata az árválkodó tűzfalak és elhanyagolt épülethátak eltakarása volt.
Kökény Ágnes kortársa volt a nemrég elhunyt Vadász György építész, aki Perczel Annával a XII. kerület Árnyas utca 15-be tervezett három emeletes, mediterrán jellegű kék házat. Ezek az épületek inspirálták őt is a kék pirogránit alkalmazására, konkrétan a Hegyvidéken már csak szórványosan látható, jellegzetes ultramarinkék, mázas kerámia található a Ganz utca 13-15. épületegyüttesén is.
A pirogránit használata jó döntésnek bizonyult, hiszen az ötven éves épületen ezek a burkolatok szinte változatlan minőségben díszítik ma is a házat, ráadásul később ezzel magyarázták hivatalosan a ház védetté válását is: a Ganz utcai épület és három csatlakozó társa az építészeti kerámia felhasználásának kitűnő példái. (A pirogránit Zsolnay Vilmos találmánya, amely az építészeti kerámia anyagának folyamatos fejlesztése révén jött létre, kifejezetten azért, hogy a költséges kőfaragványokat kiváltsa a historizáló épületek homlokzatán.)
A napfényben kéken ragyogó, az emeleteket egyértelműen kijelölő csempecsíkokat rendszerint ipari alpinistákkal mosatják le, vagy cseréltetik ki, hiszen a pincében nagy becsben tartott és rejtegetett tartalékcsempék is vannak. A kék csempe megjelenik az épület pillérein és az udvarban található, egykori orvosi rendelő szabadtéri padjain, amik egyben óriási virágládaként is szolgáltak. A rendelő tetejére a tervezőnő egy parkot gondolt megvalósítani, ahol a lakók az elhelyezett padokon sütkérezhettek volna, azonban ez a zöldtetős megoldás még annyira újdonságnak hatott, hogy végül el sem készült.
A kék csempék mellett szembetűnő még az üvegtéglák szórványosnak egyáltalán nem nevezhető használata. A házhoz csehszlovák üvegtéglákat használtak, melyek nem sokkal az építést követően elkezdtek lepotyogni a homlokzatról, mert a kivitelezők nem a tervdokumentációs és anyaghasználati előírások szerint építették be az üvegtéglát, vagyis kihagyták a papírt a résekből, ami kivédte volna a hőtágulás hatásait. Ezt később pótolták.
Ha azt hinnénk, hogy egy szép házban csak szép lelkű emberek laknak
Egy helyi mesélőtől viszont meg lehet hallgatni az épület történetének szókimondóbb verzióját is, például hogy a másoknak tervezett lakások 1976-ban hogyan lettek az őslakosoknak elérhetőek: vállalati bérlakás formájában. Ezeknek érdekessége volt, hogy még a konyhabútort is külön bérleti díj terhelte, amit akkoriban a Talajtani Kutatóintezetnek kellett megfizetni. A beszámoló szerint a szocreál apránként tűnt el az épületből, de a lakók még emlékeznek, hogy mi hogy történt. A hivatalosan a lakóközösség egyhangúlag meghozott döntése mentén halványsárgára váló lépcsőház például régen bordó volt, mint egy „ékszerdoboz”, de át lett festve „rondára”, így már semmi megkapó nem maradt benne. Eredeti belsőépítészeti elemként megmaradt viszont a lépcsőházi előtérben a faburkolatba integrált postaládák kompozíciója, az egyik mögött a ház sokáig elveszettnek hitt (értsd: dugdosta az egyik lakó), eredeti terveit tartják, kulcsra zárva. Van lista az egykor itt lakó hírességekről is, akik építették (mások szerint rombolták) a lakók törekvéseit, de ezért a listáért, ezekért a történetekért már személyesen kell eljönni azon a bizonyos májusi hétvégén, a Budapest100 fesztiváljára.
A ház programjai:
2024. május 12. vasárnap 11:00 - 17:30
- Önkéntesek és lakók előadása a ház kertjében
- Kordos Szabolcs előadása a ház kertjében: Az igazi vasember – Ganz Ábrahám
- B. Tóth László előadása a ház kertjében: A pop- és rocktörténet hajnala
- A Budapesti Fesztiválzenekar művészeinek koncertje a ház kertjében
- Mire emlékszel a 70-es évekből? – Kvízjáték Énekelj velünk! – A hetvenes évek slágerei
A Ganz utca 13-15. részletes programjait itt lehet böngészni, az idei évre vonatkozó teljes programbontás itt érhető el.
A Budapest100 hetvenes évekkel foglalkozó, idei tematikáját itt és itt ajánlottuk.
(Kiemelt kép: Merész Márton/Énbudapestem)