Mintegy százezer ember vonult, demonstrált Magyar Péter tüntetésén. Sokan a vélt csalások, a hamisnak tartott közmédia, az ellenzék és a kormány feltételezett összefonódása miatt voltak dühösek. Meccshangulatban tartottak előrehozott majálist Magyarország főterén.
– Fogadjunk, hogy ezt közvetíti az M1! – kiabál egy tüntető kettő óra előtt a Bajcsy-Zsilinszky úton, a gyülekező tömeg hangos nevetéssel reagál.
A Károly körút felőli oldalon hangosan méltatják az országhatáron túlról érkezőket, egy lány székely zászlóba burkolózva áll a barátaival. A tömeg többször végigénekli a Nélküledet, és a tűző napon nem kérdés, hogy ezúttal mindenki állni fog. Az újságírók is.
A Deák téren egy idős úr magyar zászlót árul, mellette hasonló színű dudát hangol egy tüntető, zúg a „Ria-Ria-Hungária!”. A meccshangulatot megalapozza, hogy amikor kiszálltam az Erzsébet téri liftből, azonnal egy rendőrautót láttam meg a járda közepén.
Megjelenik Nagy Ervin az ikonikus Ford kisteherrel, platóján embermagas hangszórókkal. Jön Magyar Péter is, fehér ingben, napszemüvegben, ováció kíséri, amikor a vakutűzben nemzetiszínre festi a karosszériát.
Változásra van szükség
– Nem félünk! – skandálja a tömeg. A tüntetőket éppen Karló, a szpíker melegíti utcaharcosnak. Nem kezdő, korábban tévéműsorok hangulatfelelőse volt.
– Szeretem a hazámat. Amikor felkértek, szívesen vállaltam a feladatot – mondja a teherautó anyósülésén ülve.
– Nem fél, hogy elveszítheti a munkáját? – kérdezem.
– Már csak a gyermekeim miatt is tennem kell valamit. Változásra van szükség – mosolyog, előveszi a mikrofont és mobiljáról olvassa a tömegnek a skandálnivalót: Nem tűrjük, nem tűrjük!
Nagy Ervin a sofőr. Gázt ad, miután a rendőrök elterelik előle a fotósokat. Lépésben halad az autó, mellélépek. Nincs felhúzva az ablak, kezet rázunk.
– Felkészítette Magyart a napra?
– Dehogy. Őt nem kell. Ösztönös tehetség – válaszolja.
– De színészként tudott volna tanácsot adni neki.
– Nem akartam belepiszkálni. Jól csinálja – mondja.
– Mivel lenne a nap végén elégedett? – kérdezem.
– Ha háromszázezer emberhez eljutna az üzenetünk.
A Kossuth tér szinte tele. Pedig a menet még meg sem érkezett. Fél háromkor a tömeg egy része a mellékutcákban igyekszik a Kossuth tér felé, mert az Alkotmány utcában nem férnek el. A kezdés előtt negyed órával már nyilvánvaló, hogy a tér sem lesz elég.
Borbély Alexandra színésznő ugrik a kisteherautó mellé, behajol az ablakon, megcsókolja férjét, Nagy Ervint, amikor lefékez az Alkotmány utcában.
– Nem aggódik miatta? – kérdezem utána.
– Dehogy! – mosolyog. – Nekünk már nincs hova hátrálnunk.
Ismét a Ford elé lép, a győzelem jelét mutatja. Talán csak a férjének, talán az őt követőknek.
Kokárda és helységnévtábla
Az a társadalmi osztály lobogtatja a piros-fehér-zöld zászlót a pesti belvárosban magyar válogatott mezben, sapkában, fekete magyarországos pólóban, akiket rendszerellenes megmozduláson nem láthattunk az elmúlt tizennégy évben. Sokan kokárdát tűztek, lehet, hogy a három héttel ezelőtti felvonulás után hagyták a ruhájukon. A magyar népmesék motívumaival díszített pulóver trendi viselet a tömegben – nekik nem csak elegük, melegük is volt. Korán indulhattak a vármegyéből, reggel még fel kellett öltözni.
Sokan a Talpra Magyaros egyentáblára, mások nemzetiszín zászlókra írták településük nevét: határon túli magyarok mellett Mikepércs, Jászberény, Mezőkövesd, Sopron, Tát és Mohács is képviselteti magát. Hódmezővásárhely zászlaja a legfeltűnőbb a tömegben: a színpaddal szemben, az első sortól húsz-harminc méterre állnak.
A zászlórudat tartó elegáns, blézeres idős nő azt mondja, először a médiában és az alkotmányban szeretne változást. Beszélgetés közben kiderül, hogy a férje korábban Márki-Zay Péter alpolgármestere volt. A polgármester korábbi, közel kétmilliós szavazótáborából Magyar Péter nem kis darabot haraphat ki.
Nem hisznek a köztévének
– A bunyevácokat nem ismerik el önálló kisebbségként, ez a legnagyobb bajom. Már az ellenzékkel is tele van a tököm, a Fidesszel meg alapból – indulatos egy nagydarab, Bajáról érkezett férfi. Azt nem tudja, Magyar Péter alkalmas-e a változtatásra. Azt mondja, elege van az agymosásból, ami a tévéhíradóban megy, és abból is, hogy a határon túli magyarokat szerinte szervezetten buzdítják arra, hogy a Fideszre szavazzanak.
– Szerbiából jönnek át Vásárhelyre szavazni – osztja meg tapasztalatait lemondóan a hódmezővásárhelyi nő.
– Csalnak a választáson, propagandát nyomnak és lefizetik a határon túli magyarokat, ez a baj. Mi az, hogy le kell fotózni a szavazólapot? – kérdezi egyre ingerültebben egy férfi.
Rost Andrea operaénekes, aki többször fellépett a New York-i Metropolitanben, a színpadon azt mondja, legalább harminc Metropolitan, vagyis 115 ezer ember, amennyit maga előtt lát. A Liverpool szurkolóinak indulóját, a You’ll Never Walk Alone-t énekli el. Passzol ide. Énekel Nagy Ervin is. LGT-dalt, kíséret nélkül, a tömeg tapsának ütemére. Szónokol külhonra szakadt magyar, református lelkész, aki bocsánatot kér a bicskei áldozatoktól, meg Nagy János szigetszentmiklósi polgármester. Ő Gyurcsányt is szapulja. Sokaknak nem tetszik.
– Kit érdekel a DK? Orbánról beszélj! – kiabálnak neki.
Jön a hír, Gyurcsányék be is perlik, mert azt mondta, a párt egyik embere Kövér Lászlóval egyeztet.
A média Magyar Péter maratoni, ötvenperces beszédében is az egyik központi elem. Felveti, vajon közvetíti-e a köztévé a beszédét, benne lesz-e a hírekben a teli Kossuth tér? Azt mondja, szerepelni akar a közmédiában, és ott is el szeretné mondani a terveit.
Aztán szinte kormányprogramot hirdet megint, Orbánnak üzen, országjárásról, Anyák napi tüntetésről beszél, meg arról, hogy hétfőtől bárki pályázhat leendő pártja EP-listájára.
– Én csak szikra vagyok, ami elindíthatja a motort! – mondja Magyar. Füstgyertyák gyúlnak. Bömböl a zene.
Bármit is mond, hisznek neki.
