Sorozatunkban ismert embereket kérdeztünk arról, mi az, ami elsőre eszükbe jut a fővárosról, mi a legfontosabb, legszebb emlékük, ami hozzáköti őket. Röviden arról, mi az ő Budapestjük.
Borgula András, a Gólem Színház igazgatója és rendezője többek között arról mesélt, hogy ugyan éveket élt külföldön, mégis, ha meghallja Budapest nevét, az első, ami eszébe jut, az az újpesti lakótelep, ahol felnőtt – és az „otthon”, ami, mint fogalmazott, végtelen mennyiségű emléket idéz, amelyek soha nem halványulnak el.
„Ilyen az első csók a Margit-szigeti romoknál, a hely, ahova iskolába jártál, a Madách Imre Gimnázium vagy éppen ahova mindennap bejársz, a Gólem Színház”
– idézte fel Borgula.
Gólem Színház
Az Erzsébetváros szívében elhelyezkedő Gólem az első zsidó-magyar színház Magyarországon, amit a kétezres évek végén alapítottak. A színházigazgató két fontos dolgot emelt ki, amiért szükségesnek tartotta a társulat létrehozását.
Elsőként említette a zsidóság „jelenét”, amiről Borgula szerint lényegesen kevés szó esik, főleg annak tükrében, hogy mint mondta: Közép-Kelet Európában a magyar zsidó közösség a legnagyobb, több tíz-, de akár százezres nagyságúra is tehető a létszámuk. A rendező úgy látja, hogy bár sokat foglalkoznak a múltjukkal és a jövőjükkel, a jelenükkel kevésbé – erre azonban szerinte kiváló hely lehet a színház, ahol ezeket a problémákat és kérdéseket nyilvános térbe lehet hozni.
A másik kiemelkedően fontos dolognak a zsidóság – mint társadalmi kisebbség – látásmódjának szélesebb körű bemutatását említette, többek között azt, hogy milyen eltérően tudnak gondolkodni bizonyos kérdésekről. Ilyen a világról alkotott kép vagy éppen az Istenhithez és a valláshoz fűződő kapcsolatuk.
Távlati tervek
Borgula András közel húsz év távlatából úgy érzi, hogy sikeres a színház, azonban a következő évtizedekre is vannak terveik. Mint fogalmazott, „van olyan – nem elvetemült – ötletem, hogy a 7. kerületi Csányi utca a kortárs zsidó kultúra utcája legyen”.