Jubileumi, 15. Építészeti Filmnapok Budapest 150 születésnapjára – micsoda együttállás! Mit lehet tenni a lakhatási válság enyhítésére, máshol hogy áll a bringás-autós közlekedés meccse, hogyan védjük a városi örökséget, és hogyan álljanak ki közösségek az élhető(bb) városukért? Március 2. és 5. között a főváros szempontjából releváns kérdésekkel foglalkozó filmeket vetítenek a Toldiban.
Minden évben – már másfél évtizede – nagyon érdekes építészeti kérdéseket és városi törtérténeteket vetnek fel a filmekkel a Toldiban, ám az idei alkalom a korábbiaknál is különlegesebb lesz. Az összes vetített film valamilyen módon kapcsolódik a ma Budapestjéhez, és azokra a mindennapi problémákra ad valamilyen választ vagy mutat perspektívát, amikkel mi is nap mint nap küzdünk.
A legjobban várt 3+1 film
A Kortárs Építészeti Központ szervezte filmnapok egyik legfontosabb alkotása a korábbi években is vetített Jane polgár – csata a városért, amely Jane Jacobs és Robert Moses gigászi küzdelmeit eleveníti fel, és a városhoz való jog 20. századi történetére fókuszál. A '60-as években Jacobsnak oroszlánrésze volt abban, hogy nem törölték el a föld színéről a New York-i Greenwich Village környéket egy gigantikus gyorsforgalmi út kedvéért. Mai szemmel nézve a film jól bemutatja, hogy miként mozgósítsuk a helyi közösségeket, hogy megvédjük környezetünket a nemkívánatos, nagy infrastrukturális beruházásoktól.
Bár ezt még nem láttuk, de talán nem alaptalanul adjuk neki a fesztivál második legfontosabb filmje titulust – A nagy bicikli-autó meccs. Elég up-to-date a kérdés Budapesten is – mi lesz a Lánchíddal, marad-e a mostani közlekedési rendje, hogyan alakul a pesti alsó rakpartok sorsa – és a tét nem csak a fenntarthatóság, de hosszú távon a város élhetősége és a városlakók egészsége is.
A érdeklődési dobogó harmadik fokára azokat a filmeket tettük, amelyek valamilyen szempontból a lakhatással, a lakhatási válsággal foglalkoznak. A Kiszorítva az ENSZ lakhatásügyi különmegbízottjának küzdelmein keresztül ad globális képet, míg az Élet-építőkészlet az 1968 utáni évekbe kalauzol minket, amikor három építész maroknyi utópista lakóval összefogva a gyakorlatban valósítja meg a lakóhelyről alkotott ideálképét Charleroi, Liège és Brüsszel területén. És kicsit ide tartozik a legendás, és később szimbólummá váló amerikai Pruitt-Igoe lakótelep sorsa és pusztulása is.
Ha Budapest a központi téma, akkor természetesen a Dunáról is beszélni kell, a fesztiválon két film, a Sodrás és A Duna szeme is fókuszál a folyóra és partjaira, és arra a kérdésre, hogy mit tanulhatnak egymástól a Duna menti települések.
Távoli tájakon…
Távolabbi tájakra is elvisz minket néhány film, de ezeknek a mondanivalója is sok tekintetben releváns Budapest számára. Érdekes megnézni, mi történik Etiópia fővárosával, Addisz-Abebaval, aminek arculatát, sorsát több mint 20 éve kínai urbanisták, építészek, politikusok és vállalkozók alakítják.
A libanoni Oscar Niemeyer, aki modernista építész, Tripoliban tervezett nemzetközi vásárvárosának sorsa is hasonlóképp érdekes. A soha át nem adott és használatba nem vett hatalmas és izgalmas épületekkel teli komplexum fontos szerepet tölthetne be egy olyan városban, amely híján van a közösségi tereknek. És olyan, itthon is releváns kérdésekre nyújt példát, hogy miként adjunk újra értelmet a használaton kívüli örökségi épületeinknek.
Nem túl megnyugtató látni, hogy nem csak itthon van nagy veszélyben a '60-as és '80-as évek modernista építészete. Bár Budapesten is sorra bontják a korszak fontos épületeit a Teherelosztótól a gellérthegyi Pázmándi Margit tervezte épületig, de a brutalista Birminghami Központi Könyvtár sem menekült meg. Ennek ellenére a John Madin betonkolosszusa és az általa képviselt ideálok megmentéséért folytatott küzdelem története érdekfeszítő mozi.
Hogyan lehetne Budapest élhetőbb és vonzóbb a hátrányos helyzetű városlakók perifériára szorítása nélkül? Nézzük meg, mi történt Koppenhágában, amit a világ legjobb helyének választottak nem egyszer, mi a követendő példa, és milyen veszélyeket rejt? A dán város a nyitott, humánus és megfizethető nagyvárosok egykori mintapéldája volt, ám mára kizárólag a tehetősek számára elérhető buborékká változott.
De megnézhetjük, hogyan formálta Jan Inghe Stockholm Hammarby Sjöstad negyedét, amely a vonzó és a környezetbarát város mintaképe lett az egész világon.
Visszakanyarodva Budapestre…
A The Belt / Az Övezet című némafilmmel elhagyjuk a város ismert világát, és a Kőbányai úton túl megnézzük az új stadionokat, a Ferencvárosi rendező pályaudvart, az egykori Közvágóhíd helyén történő gigantikus ingatlanfejlesztést. Lassú, sodró utazás a forgózsámolyok, vasúti felüljárók és vezetékek sűrű szövetén keresztül.
A nyolcadik kerület drasztikus átváltozásával két rövidfilm is foglalkozik, a Corvin variációk a 20 évvel ezelőtt indult gigaberuházás történetét mutatja be, amely örökre átrajzolta a környék arcát és összetételét. A Pillanatnyi 8 pedig egy mára letűnt időszakot mutat be, 2012-ben a már lerombolt épületek helyén tátongó üres területek sorsával foglalkozik. A másik rövidfilmes szekcióban pedig hangulatok és ellesett budapesti pillanatok keverednek, olyan kedvenceinkkel, mint a Pá kis panelom vagy a Madám zserbó, sőt a Lánchíd oroszlánjairól is kiderül az igazság!
(Kiemelt kép: Halasi Bálint illusztrációja)