Fudzsimoto Szú kortárs japán építész a zöldben aranyló épület, a Magyar Zene Háza tervezéséért kapott díjat. Mit mondott, amikor átvette az elismerést, és mire gondolhatott közben valójában?
„Fudzsimoto Szú a díjat megköszönve angol nyelven azt mondta, hogy az épülettel ki akarta fejezni a tiszteletét a gyönyörű Liget és a magyarok zenei hagyományai iránt. Abból indult ki, hogy a magyar embereknek nagyon fontos a muzsika – hangsúlyozta. Izgalmasnak nevezte a projekt teljes folyamatát, az együttműködést a helyi építészekkel, a párbeszédet a szakértőkkel. Évekig tökéletesítették a munkát, az eredmény egyre jobb és jobb lett” – közölte az MTI, miután a japán sztárépítész átvette a Közmédia Év Embere 2022 Díját éppen a Magyar Zene Házában hétfőn.
Mindenki tudja, hogy a japán kultúra alapja a tisztelet és az udvariasság, azonban az építész beszéde messze nem csak udvariaskodás volt a részéről. A zöld környezet dicsérete, a magyar emberek zeneszeretete, a tökéletességre törekvés mind közhelyesnek is hangozhatnának, azonban Fudzsimoto ilyenformán összefűzött gondolatai gyakorlatilag a japán kultúra városligeti nagykövetévé teszik őt. Akkor is, ha ez elsőre nem egyértelmű.
Modernitás a természetben
Japán négy tektonikus lemez találkozásánál fekszik, ezért területén jelentős a geológiai aktivitás, számos vulkán található rajta, gyakoriak a földrengések, és emiatt előfordulnak cunamik is.
Klímája a hokkaidói hűvös mérsékelttől a kjúsúi nedves szubtrópusiig terjed.
Az országot változatosság és extremitások jellemzik. Ez azért érdekes, mert így a japán kultúrához, a japán ember lelkivilágához hozzátartozik a természettel való együttélés, a természettől való függés, ugyanakkor azt is tényszerűen tudják, hogy előbb-utóbb egy hatalmas földrengés és az azzal járó szökőár elpusztítja majd az egész országot. Erre készülve nőnek fel, ezzel együtt élnek – és így is alkotnak.
„Nincs egyértelmű választóvonal a természet és az építészet között, a tervezők épületein ez egyértelműen látszik. Lehet bármilyen formabontó vagy modern valami, biztos, hogy a hagyományokból eredeztethető, azok maximális tiszteletben tartásával készült. A japán kultúrában teljesen egyértelmű, hogy minden épületnek harmonizálnia kell a természetes környezetével. Fudzsimoto ennek az irányzatnak most az egyik legelismertebb képviselője”
– írta Fudzsimotóról a CNN még 2017-ben. Az építész tehát valóban hálás volt a városligeti zöld környezetért, ugyanakkor a légies struktúrával az is célja volt, hogy a Magyar Zene Háza ne a „környezet ellenében létezzen”, hanem éppen tehát ezzel ellentétben annak részeként.
A japánok a zenét is japán precizitással szeretik
Amikor Fudzsimoto arra utalt, hogy a magyar embereknek fontos a zene szeretete, akkor az egyáltalán nem szerencsés találgatás volt részéről. 2016-ban az UNESCO a szellemi kulturális örökség részévé nyilvánította a Kodály-módszert, ami a gyermekek fejlődését a minél korábban indított zenei neveléssel kapcsolja össze, ezt az elvet és magát a módszert pedig hatalmas tisztelet övezi Japánban, a Kodály Intézet tanárai rendszeresen workshopokat tartanak az országban, de ugyanúgy fogadnak itthon is kinti tanárokat és diákcsoportokat is.
Nem csak Kodályt ismerik, ezt jól mutatja, hogy 2021-ben egy japán kvartett nyerte a Bartók Világversenyt, egy évvel korábban, 2020-ban pedig szintén díjaztak e versenyen japánt, méghozzá egy zeneszerzőt. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem gyakran fogad japán diákokat, gyermekeknek szánt Bartók-kották érhetők el Japán-szerte, és nagyon népszerűek Kocsis Zoltán CD-i is. A magyar népzene és néptánc is elképesztő tömegeket mozgat meg, csak úgy, mint amikor egy plakáton feltűnik egy magyar jazz előadó neve.
Japánban a Magyarországról érkező zene – túlzás nélkül – etalonnak számít.
Tudod, milyen évekig, vagy életed végéig tökéletesíteni valamit?
A japánok ismertek a precizitásukról, tökéletességre törekvésükről, arról, hogy hisznek abban, hogy egy adott tevékenységet, tárgyat vagy ételt akár évtizedekig tartó gyakorlással lehet csak jóvá, érdemessé, hibátlanná tenni. Teljesen biztos, hogy Fudzsimoto építész irodájánál is követik a következő filozófiákat.
A kaizen egy japán módszer, amely szerint az élet minden területén mindig jobbá és jobbá lehet tenni bármilyen tevékenységet, és így annak eredményét. A japán cégeknél is a végletekig hatja át a folyamatok hatékonyságának növelésére, a minőség javítására és a kitűzött egyéb célok elérésére tett erőfeszítés.
Az ikigai pedig az a gondolkodásmód, amely magában foglalja az örömöt, a jólétet és a céltudatosságot mindenben, amit teszünk. Úgy tekintenek rá, mint egy eszközre, ami kinyitja a lehetőségek tárházát. Segítségével könnyebb megtalálni azt a feladatot, amit szívesen és élvezetesen végzünk, és amiért még pénzt is kapunk.
Amikor az építész köszönőbeszédében évekig tartó tökéletesítésről beszélt, azzal egyben azt is mondta, hogy a kaizen és az ikigai filozófiák mentén dolgoztak, olyan buzgalommal, ahogy csak egy japán cégtől elvárható.
Egy pillanatra ugorjunk vissza 8 évet az időben
Az épület története 2014-ben, a Magyar Zene Háza tervezésére kiírt nyílt, nemzetközi tervpályázattal kezdődött, amire 168 pályamű érkezett a világ minden tájáról. A japán építész terve kiemelkedett a mezőnyből, a nemzetközi zsűri többek között az épület könnyed, transzparens megjelenését és a parkkal való harmonikus kapcsolódását méltatta.
Fudzsimoto már a tervezés folyamán is így beszélt az épületről annak honlapja szerint:
„A Magyar Zene Háza egy parkban épül. Az első, ami erről eszembe jutott, hogy a temészetben zenélek. A két földszinti előadótermet ezért úgy akartam elhelyezni, hogy kapcsolatban legyenek a parkkal. Míg a legtöbb koncertterem zárt doboz, én nyílt tereket álmodtam, ahová beszűrődik a természetes fény, ahonnan ki lehet látni a természetbe, és ahová a Ligetből is be lehet látni. A Magyar Zene Háza projekt alapját a budapestiek szeretete jelenti a hely iránt. Üvegfalú teret konstruálni zenéléshez hatalmas technikai kihívás. De addig foglalkoztunk a témával, amíg megtaláltuk a megoldást az akusztikai, szerkezeti és más funkcionális problémákra.”
A fentiek ismeretében mindez pedig már bír némi jelentéstöbblettel.
(Kiemelt és címlapkép: Mohai Balázs/Magyar Zene Háza)